Vannak olyan műalkotások, amelyek gyönyörűségükkel kiemelik az emberből a rosszat. A befogadó lelkét örömmel töltik el. Ez nem egy egyszerű vigasztalás vagy szépség, hanem valami összecsendülése az alkotó és a műélvező belső világának. A Biblia nagyon sok könyve ilyen. Ezek közül idén advent 3. vasárnapján egy csodálatos szépségű rész hangzik el a katolikus szentmisében.

„Azért kent föl az Úr és küldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak. Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét. Nagy örömmel örvendezem az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, s az igazság köntösét terítette rám.” – mondja Izajás próféta.

Az Írás beteljesült

Mi már tudjuk, hogy Izajás próféta szavai beteljesedtek. Jézus az, akit vártunk. Az ő élete csodákkal teli. Mindig mások javára szolgál az a csoda. És ezek a csodák egyszerre szólnak a léleknek és a testnek. De nem passzívak azok sem, akik meggyógyulnak vagy megszabadulnak. Nekik egy komoly lelki aktust kell gyakorolniuk ahhoz, hogy örömük teljes legyen. Hinniük kell.

A karácsony mindenkié

Nagyon sok embernek van tapasztalata arról, hogy milyen öröm, amikor egy családba megszületik egy új gyermek. Ezt az örömet nem kell magyarázni. Amikor Jézus születésének a megünneplésére készülünk, akkor ebből az örömből tudunk valamit áthozni advent napjaiba. Miközben tudjuk, hogy a megtestesülés mennyivel meghaladja egy ember születését, és meglepődünk azon, hogy Isten milyen szerény körülményeket termet ehhez, nem kell teológusnak lennünk ahhoz, hogy az egészet átéljük. Mert van hozzá illeszkedő emberi tapasztalatunk.

A csillag a fenyőfa tetején

Igen. Mi már tudjuk, hogy a megváltás öröme a kereszthalál révén érhet bennünket. És mégsem kereszt van a karácsonyfa tetején. Csillaggal szoktuk díszíteni a fenyőket, mert jelezni szeretnénk, hogy a bölcsek nagy jelét mi is megfejtettük. Mi is elhisszük, hogy az utunk a Messiáshoz vezet, akkor is, ha ki sem mozdulunk a falunkból.

A család ünnepel egy családot

Az egyik gimnáziumi osztálytársam mesélte nekem másodikos korunkban, hogy az ő családja úgy készült a karácsonyra, hogy adventben esténként körbeülték az asztalt és egyházi énekeket énekeltek. Azt mondta, hogy ő nem rajong a vallásos neveléséért, de ez jó volt.

A kamaszok nem szeretnek családi rendezvényekre járni, de karácsonykor mégis otthon szeretnek lenni. Nekik is jó lehet tudni, hogy volt egy család, amelyik szeretetben élt, amelyiknek minden tagja tudta, hogy mi az igazi öröm. Amikor Jézus születését ünnepeljük, akkor ünnepeljük az Ő családját is. És már ez önmagában öröm. Éljünk benne!

Rákóczi Piroska