Az ukrán belügyminisztérium bejelentette, hogy “támadó gárda”, vagyis “rohamosztagosoknak” nevezett rohambrigádok felállítását tervezi, amelyek feladata Luhanszk, Donyeck és a Krím “felszabadítása” lesz egy jövő tavaszra tervezett offenzíva során.

A brigádokat, amelyeket Denisz Monasztirszkij volt belügyminiszter kezdeményezett a januári helikopterbalesetben bekövetkezett halála előtt, “ideológiai” alapon szervezik majd meg, a belügyminisztérium egyik tanácsadója, Rosztyiszlav Szmirnov szerint. A hírhedt neonáci Azov zászlóalj, amely az ukrán hadseregen belül már több átszervezésen is átesett, a brigád önkéntesei között lesz, akik közül lehet majd választani.

Szmirnov szerint a brigádok a következőképpen szerveződnek:

• “Acélhatár” (Ukrajna Állami Határszolgálatának brigádja);
• A „Kara-Dag” (az az a „Krím-félsziget büntetése”) központi szerepet tölt be egy olyan offenzívában, amelynek végső célja Krím „visszafoglalása”);
• “Red viburnum” (a brigád többek között olyan harcosokat foglal magában, akik már részt vettek a donyecki harcokban Luhanszki területen valamint Kijev védelmében) ;
• “Liut” (az ukrán nemzeti rendőrség egyik brigádja);
• “Rubizh” (a határőrség olyan katonákból áll majd, akik a Kijev melletti Hostomel repülőteret védik a Kijev melletti háború kezdetekor);
• “Spartan” (egy rohamdandár, amely részt vett Harkiv védelmében);
• “Burevij” (Szmirnov az orosz hadsereg “ártalmatlanító dandárjaként” jellemezte);
• “Azov” (a hírhedt neofasiszta zászlóalj, amelyet az ukrán belügyminisztérium “legendás egységként” jellemez, amely “hősiesen” védte az Azovstal-t Mariupolban).

Amellett, hogy a jobboldali ukrán kormány a nyíltan neonáci félkatonai szervezet, az Azov maradványait is bevonta az újonnan létrehozott brigádokba, s ezeket a brigádokat “rohamosztagosoknak” vagy “rohambrigádoknak” nevezte el, amely kifejezéseket először egyébként a német hadsereg használta az első világháború alatt, később pedig a náci párt saját félkatonai alakulatához, a Sturmabteilunghoz (rohamosztag) vagy SA-hoz társították.

A “rohamosztagos” kifejezés használata egyébként egyáltalán nem véletlen, mivel mind az Azov-ezred, mind az ukrán katonai vezetés nem titkolja, hogy rajong a náci Németországért és a holokausztban részt vevő ukrán kollaboránsokért. Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka rendszeresen fényképezkedik az OUN emléktárgyaival és a náci kollaboráns Sztepan Bandera portréival. Andrij Biletszkij, az Azov alapítója és egykori vezetője 2010-ben kijelentette, hogy szerinte a “nemzeti cél” az, hogy “a világ fehér embereit egy végső keresztes hadjáratba vezesse … a szemiták által vezetett Untermenschen [emberalattiak] ellen”.

Ahogy Szmirnov posztja világossá teszi, az ukrán kormánynak nagy szüksége van ilyen “ideológiai” önkéntesekre, akik készek meghalni a NATO által támogatott ukrajnai erőfeszítésekben, hogy visszaszerezzék az oroszok által birtokolt területeket. Cserébe ezek az “önkéntesek”, akiknek többsége elkerülhetetlenül szélsőjobboldali és lumpen elemekből kerül ki, jelentős szociális kiváltságokat kapnak, és lehetőséget kapnak arra, hogy a reguláris hadsereg helyett egy “az értékeiknek és ideológiájuknak megfelelő egységben” szolgáljanak.

Múlt szombaton az Ukrán Nemzeti Gárda bejelentette, hogy több mint 20 ezer jelentkezést kapott azoktól, akik a rohambrigádokba szeretnének bekerülni.

Korábban februárban az ukrán sajtó arról számolt be, hogy az Azov, amely félkatonai alakulatként mindig is az ukrán belügyminisztérium fennhatósága alá tartozott, arra készül, hogy hivatalosan a hadsereg részévé váljon a védelmi minisztérium alá tartozó hadseregben. Ezt később korrigálták azzal, hogy maga az Azov úgy nyilatkozott, hogy a szervezet továbbra is a Belügyminisztériumhoz tartozik, és az új “rohambrigádok” részévé válik.

Nem világos pontosan, hogy az ukrán média miért jelentette, hogy az Azov a védelmi minisztériumhoz költözik. Az új “rohamosztagok” belügyminisztérium alá történő felállításának bejelentése azonban egyértelműen összefügg a háború NATO általi eszkalációjával, amelyet korrupciós botrányok és az ukrán kormány politikai válsága kísért.

Januárban Olekszij Reznyikov védelmi minisztert közbeszerzési botrányba keverték, miután olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint a védelmi minisztérium szerződést kötött arról, hogy a hadsereg számára a bolti áraknál két-háromszor magasabb áron vásárolnak élelmiszert.

Reznyikov ezeket az árakat “technikai hibának” tulajdonította, és pozíciójában maradt. Helyettese, Viacheslav Shapovalov azonban nem úszta meg a botrányt, és állítólag benyújtotta lemondását.

Később, február elején széles körben elterjedt a hír, hogy Reznyikovot végül Kijlo Budanov váltja fel, akit Volodimir Zelenszkij elnök 2020-ban nevezett ki Ukrajna védelmi hírszerzésének vezetőjévé.

A múlt héten azonban a France24 arról számolt be, hogy Reznyikov marad a posztján, mivel Zelenszkij Nép Szolgája politikai pártján belül nem volt elegendő támogatottság a leváltásához. Reznyikovnak a nyugati kormányokhoz fűződő szoros kapcsolatai kétségtelenül szerepet játszottak abban, hogy megtartotta pozícióját, miközben Ukrajna az Egyesült Államokból és a NATO-ból újonnan beszerzett rakétákkal és tankokkal készül a tavaszi offenzívára.

A belügyminisztérium saját “rohamosztagosainak” megalakításával pozícionálja magát, hogy az időnként rivális védelmi minisztériumtól elkülönülve befolyásolja a háború menetét, valamint hogy a NATO-tól kapott katonai segélyek milliárdjaihoz jusson.

Egyelőre úgy tűnik, hogy az új “rohamosztagosok” tapasztalatlan újoncokból állnak majd, akiket gyorsan ki kell képezni. Az, hogy a hadsereg rendszeresen kiképzett katonái helyett ilyen újoncok és a fasiszta ideológia hívei kapják majd a tavaszra tervezett ellentámadás központi szerepét, Kijev hallgatólagos beismerése annak, hogy a háború nem megy olyan jól, mint ahogy azt a nyugati sajtó oldalain a háborús propaganda ábrázolja.

Miután novemberben több mint 100 000 katonai áldozatot jelentettek mind Oroszország, mind Ukrajna számára, és a kormány egyre drasztikusabb intézkedéseket hoz a “dezertőrök” elleni fellépés érdekében, nyilvánvaló, hogy mind Ukrajnában, mind világszerte sok mindent eltitkolnak a nyilvánosság elől a háború valós helyzetét illetően. Ahogy Seymour Hersh riporter nemrég egy interjúban kijelentette, miután leleplezte az Egyesült Államoknak az Északi Áramlat 2 gázvezeték megsemmisítését:

“A háború, amiről én tudok, nem az a háború, amiről önök olvasnak”.

Forrás:www.wsws.org