Szombat délután, a háború kitörésének évfordulóján végre nagyszabású béketüntetésre került sor Berlinben. A szervezők sok embert vártak a Brandenburgi kapuhoz, és sokan is voltak. A szervezők szerint vagy ötvenezren, a háborúpárti média szerint még tízezren sem. A szemerkelő eső dacára Németország minden szegletéből érkeztek a békét vágyó emberek, akik nemcsak az esztelen vérontást, hanem Európa tönkretételét sem akarják tétlenül tovább nézni.
A tüntetésre való felhívást hárman jegyezték, Sahra Wagenknecht, a Linke parlamenti képviselője, Alice Schwarzer, ismert és elismert nőjogi aktivista, valamint Erich Vad nyugalmazott dandártábornok. Ők kezdeményezték a háborúellenes manifesztumot is, amit eddig majd hétszázezren írtak alá. Ez a szám Németországban soknak számít, itt az ember százszor is meggondolja, hogy nyíltan állást foglaljon-e bármilyen társadalmi vagy politikai kérdésben, nehogy megbélyegezzék vagy alkotmányellenességgel vádolják. Egyébként is, aki a háború ellen felemeli a szavát, az mind az orosz propagandát szolgálja ki, hiszen meg akarja akadályozni, hogy az ukránok az utolsó hősi halottig védelmezzék a saját szabadságukat, Európa szabadságát és a demokratikus értékeket.
Furcsa világ a nyugati demokrácia. A békéért való kiállás egyik szervezője, a sokat próbált Sahra Wagenknecht képviselői státuszát kihasználva többször megjelent a közszolgálati médiában. Fel akarta hívni a német közvélemény figyelmét a háborúellenes manifesztumra és a szombati demonstrációra. Nem volt egyszerű dolga. Mindegyik riporter kutya kötelességének érezte, hogy vizsgálóbíróként faggassa, megjegyzéseket tegyen, ne hagyja kifejteni mondanivalóját, a szavába vágjon és kérdőre vonja. Mintha más lenne már az újságírói etika a német közszolgálati médiában, mert pártatlan tájékoztatás helyett folyamatosan a propagandát és a manipulációs szándékot érzékeljük.
Nézzük meg, milyen a médiaszabadság mintaországában egy kiegyensúlyozott vita! A békét hirdető manifesztumról rendezett egyik pódiumbeszélgetésre meghívták Wagenknechtet, egy ukrán származású ukrán szakértőt, egy Putyin diktatúrája elől menekülő oroszt és a SPD ifjú főtitkárát. Wagenknecht ismeri a politikai támadások minden formáját és eszköztárát, felkészülten ment a stúdióba és elegánsan fogadta az ütéseket. Elmondta, hogy fegyverszünetet és béketárgyalásokat szeretnének minél előbb, mert a késlekedés naponta katonák és civilek százainak halálát és felmérhetetlen pusztítást jelent. Ráadásul a folyamatos fegyverszállításokkal egy végzetes atomháború felé közelítünk. Mert Oroszország és nem a Nyugat dönti el, hogy azt a bizonyos vörös vonalat mikor lépik át, és sajnos a Nyugat nem veszi észre, hogy ezt a vonalat már többször átlépte. Említette az ukrán és orosz fél között tavaly megkezdett és hirtelen vége szakadt béketárgyalásokat, a Foreign Office tanulmányát, amelyben elismerik, hogy Ukrajna semlegessége alapvető orosz érdek. A Nyugatnak nem fegyverekkel kellene támogatnia az ukránokat, hanem a mielőbbi béketárgyalásokat kellene forszíroznia.
Ismerős szöveg, mert a német kommunista utódpárt, a Linke politikusa tulajdonképpen a magyar narratívát adta elő hivatkozás nélkül, szinte szóról szóra. Azt, amit a magyar miniszterelnök a háború kezdete óta mond és képvisel. Igazodási pont lett a magyar békepolitika a háború végét kívánók körében. Mi magyarok a szerzői jogokra nem tartunk igényt, örülünk, ha valaki végre józanul kezd gondolkodni.
A vita többi résztvevőjétől érvek helyett vádaskodást és bebetonozott álláspontot hallhattunk: szerintük a békepártiakat egyáltalán nem érdekli Ukrajna sorsa, az orosz propagandát, a putyini narratívát sulykolják az emberekbe, valószínűleg Putyin fizeti őket ezért, jelentették ki külön-külön és közösen is. Az oroszokban nem lehet bízni (ebben igazuk van), Putyin háborús bűnös, célja Európa leigázása, és nem fog megállni Ukrajna nyugati határánál. A nyomaték kedvéért az ukrán szakértő elmondta, hogy Ukrajna nem akar NATO-tag lenni, és Zelenszkij elnök sem amerikai marionett-figura. De mit csináljanak az ukránok, ha az oroszok tömeggyilkosok, tönkre teszik az országukat, nőket és gyermekeket erőszakolnak meg? Ők tudják csak igazán, milyenek az oroszok, milyen volt Sztálin alatt, amikor például az ő nagyszüleit azért hurcolták 25 évre a Gulagra, mert ukránok voltak. Egyszóval a hatás kedvéért minden kártyát előhúztak. Egyenlőtlen küzdelem volt. A „jó oldalt” képviselők argumentációja kísértetiesen emlékeztetett a magyarországi ellenzék érveire és vitakultúrájára. Az embernek az az érzése, hogy közös szemináriumokra járnak, ahol felkészítik őket, hogyan kell az „igazságos háború” szükségessége mellett érvelni.
A háború mellett. Mert bármennyire kinyitom a szemem és a fülem, béke melletti érvelést a hivatalos észak-atlanti és uniós politikusok szájából nem hallom, mintha hiányozna a szótárukból a béke szó. Helyette háborús retorika van, fegyverszállítás és szankciók, kerül, amibe kerül.
Még ősszel egy konferencián virtuálisan Budapesten járt a Zöldek kelet-európai szakértője, Marieluise Beck. Akkor sem értettem és ma sem értem a békéért valaha még utcaköveket is felszedő párt háborús uszítását. Mert azt mondta, hogy a háborút – amit voltaképpen két szomszédos ország konfliktusából növesztettek naggyá – Putyin legyőzéséig, Oroszország térdre kényszerítéséig kell folytatni. Hogy képzelik a képzetlen politikusok? Hogy a világ legnagyobb atomhatalma nem fogja az atomfegyvert használni?
Régen volt már háború Európában. Nemzedékek nőttek fel békében, puhultak és butultak el a jólét világában. Nem emlékszik rá a politika sem, hogy amit ma az oroszok szemére vetnek, a „Vernichtungskrieg” (megsemmisítő háború) az a náci Németország jelszava volt, csakúgy, mint a nacionalista időkből örökölt terjeszkedés, a „Drang nach Osten”, az oroszok irányába. Régen elhatárolódtak ezektől a jelszavaktól, közük nincs hozzá, hiszen a háborút nem a németek, hanem a nácik és a fasiszták indították. Csak az oroszokra emlékeznek, a Reichstagra kitűzött sarló-kalapácsos vörös zászló és a kapituláció szégyenére, a megerőszakolt nőkre. Holott a szovjetekre kellene emlékezniük, mert abban a dicsőséges hadseregben ukránok és oroszok egyaránt pusztítottak.
A szombati béketüntetést nagyon vártam, hiszen a háború egy éve alatt eddig egyszer sem emelték fel tömegek a hangjukat a béke mellett. Pedig a németek közül is sokan szeretnék a háború végét, ha másért nem, az egzisztenciát veszélyeztető infláció és energiaválság miatt. A média szerint viszont a békét csak a Putyin-barát német ellenzék óhajtja, elsősorban az AfD-hez köthető szélsőjobbos világ, a békepárti polgári mozgalomról hallani sem akarnak. Ezért aztán a béke mellett nem lehet békésen tüntetni. Ezernégyszáz rendőrre volt szükség a rend fenntartásához, mert a balos aktivisták, az antifások és a sok gombamód szaporodó, felforgatásban érdekelt szélsőséges csoport – mint oly sokszor – most is igyekezett rendbontással megzavarni a béke melletti berlini kiállást.
A szerző történész
Forrás:magyarhirlap
