A magyar népénekek fogalmi készlete és költői képei lehetővé teszik olyan hitigazságok kimondását, amelyek más módon nehezen lennének eljuttathatók a hívők sokaságához. A Mária-énekek is ilyenek – erős érzelmi fűtöttséggel megerősítve. Igaz ez a Boldogasszony, Anyánk kezdetű, kb. 150-200 éven át a katolikus magyarok által himnuszként énekelt műre
is. Ennek elég első versszakát idézni, és abból a szempontból nézni, amit az augusztus 15-én tartott, Nagyboldogasszony elnevezésű, Mária mennybevételét ünneplő, elmélkedő magyar ember tehet.

Boldogasszony, Anyánk, Patrónánk

„Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk, /nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: /Magyarországról, Édes hazánkról, /ne feledkezzél el szegény magyarokról.” – így hangzik a Máriás-énekünk első versszaka. Ha jól megfigyeljük a szöveget, a lényegi óhaj, amit megfogalmazunk, hogy Mária ne feledkezzen meg rólunk. De mit jelent ez? Miért ezt az igét
használja a szerző? Az elfeledkezés fájdalmasabb lehet, mint az elhagyás, a cserbenhagyás, a hűtlenség? Igen. A pokol ugyanis az, ha Isten elfelejt bennünket. A földi pokol, ha Mária elfelejt bennünket. S miközben ezt a dalt énekeli az ember, a magyar ember, egészen biztos abban, hogy ez nem következhet be. Mégis, újból és újból kérjük a mi Asszonyunkat. Mária a mi Asszonyunk?

Mária minden népé

Nagyboldogasszony nem magyar ünnep, hanem a világegyház ünnepe. Mi magyarok mégis szeretjük Máriát magunkénak tudni. S ez nem önzés. Amikor azt mondjuk, hogy Mária a magyarok Pátrónája, akkor nem tesszük hozzá, hogy kizárólag a magyarok patrónája. De eszünkbe jut a dicsőséges rózsafüzér utolsó titka: Aki Téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott. Úgy tudjuk és valljuk, hogy ennek a koronának a legszebb gyémántja Magyarország. De hogyan tekinthetünk, mi magyarok erre a tényre?

Minden Istené…

Minden szent átéli, hogy ami tetteiből és imáiból Isten kegyelmével együttműködve elkészül, az nem az övé. Mi sem vagyunk Máriáé és Mária sem a magyarságé. Bár Máriához fordulunk, hogy oltalmazzon és segítsen bennünket, Ő annyit tesz, hogy bemutat bennünket Szent Fiának, hogy ajánl bennünket Szent Fiának – amikor oltalma alá futunk. De más népekkel is
megteszi ezt. Mindez azonban nem kárunkra van. Mert csodálatos dolog Mária gyermekeként élni, de még csodálatosabb Isten barátjaként létezni. Abban pedig, hogy a világ bármely népéhez tartozó lélek részesülhet a Szűz Anya gondoskodásában, lényegében a világbéke lehetősége rejlik.

Aki emlékezik, az nincs nálunk

Ha ilyen szoros a kapcsolat az egyház tagjai és Mária között, akkor miért emlékeznie kell ránk, miért nem szólnia hozzánk? Miért örülünk annak, hogy Pátrónánk a mennybe vétetett. Azért, mert Mária akkor lehet velünk, ha nincs nálunk. Akkor hatékony közbenjárása, ha testül-lelkestül az Úrnál van. S ha a földön, Fia halála után Ő lett az egyház lelki központja, akkor milyen hatalmas lehetőségei vannak a mennyekben!!! Elképzelni is lehetetlen.

Kérd Mária segítségét még ma!