Egy bombaként ható új akta szerint legalább két 9/11-es gépeltérítőt toboroztak egy közös CIA-szaúdi hírszerzési művelethez, amelyet a legmagasabb szinten fedeztek

Egy újonnan kiadott bírósági beadvány súlyos kérdéseket vet fel az al-Kaida vezetője, Oszama bin Laden és társai nyomon követésére létrehozott CIA egység, az Alec Station, valamint a támadásokat előkészítő két 9/11-es gépeltérítő közötti kapcsolatról, amelyet az FBI legmagasabb szintjein eltussoltak.

A SpyTalk által megszerzett irat Don Canestraro, a Katonai Bizottságok Hivatala vezető nyomozójának egy 21 oldalas beadványa, azé a jogi testületé, amely a 9/11-i vádlottak ügyeivel foglalkozott. Összefoglalja a minősített kormányzati felfedezéseket, valamint azokat a bizalmas interjúkat, amelyeket névtelen, magasrangú CIA- és FBI-tisztviselőkkel folytatott. Több ügynök, aki Canestranoval beszélt, beszámolt az Encore műveletről, az Iroda hosszú ideig tartó, megszakított vizsgálatáról a szaúdi kormány 9/11-es támadással való kapcsolatát illetően.

Annak ellenére, hogy több hosszú interjút készített számos tanúval, több száz oldalnyi bizonyítékot mutatott be, hivatalosan lenyomozott több szaúdi tisztviselőt, és vádesküdtszéket kezdeményezett a gépeltérítők Riyadh által működtetett, amerikai székhelyű támogató hálózatának vizsgálatára, az Encore-t 2016-ban hirtelen leállították. Ez bizonyítottan az FBI-on belüli bizánci nyomozati módszerek csődjének volt tulajdonítható.

Amikor eredetileg 2021-ben a Hivatal nyilvános bírósági ítéletek jegyzékében közzétették, a dokumentum minden részét kitakarták, kivéve egy “nem minősített” megjegyzést. Tekintettel a bombaként ható tartalomra, nem nehéz belátni, miért: mivel Canestraro vizsgálatának következtetése szerint legalább két 9/11-es gépeltérítőt toboroztak, tudatosan vagy nem, egy olyan közös CIA-szaúdi hírszerzési műveletbe, amely balul sülhetett el.

“50/50 esély” a szaúdi közreműködésre

1996-ban, az Alec Station-t a CIA felügyelete alatt hozták létre. A kezdeményezés feltehetően azért született, hogy közös nyomozati erőt hozzanak létre az FBI-jal. Az egységhez rendelt FBI-ügynökök azonban hamarosan rájöttek, hogy a CIA engedélye nélkül tilos bármilyen információt átadni az iroda központjának, és szigorú büntetésekkel néztek szembe, ha így tettek. Az erőfeszítéseket, hogy információt osszanak meg az FBI megfelelő egységével – a New York-i székhelyű I-49-es osztaggal –, többször is megakadályozták.

1999 végén, amikor “a rendszer vörös jelzést adott” egy küszöbön álló, nagyszabású al-Kaida terrortámadással kapcsolatban az Egyesült Államokon belül, a CIA és az NSA szorosan figyelemmel kísért egy Al-Kaida sejten belüli “operatív katonai szervezetet”, benne a szaúdi állampolgárságú Nawaf al-Hazmi-t és Khalid al-Mihdhar-t. A páros bizonyítottan arra készülhetett, hogy eltérítse az American Airlines 77-es járatát, amely 9/11-én a Pentagonba csapódott.

Al-Hazmi és al-Midhar részt vettek egy al-Kaida csúcstalálkozón, amelyre 2000. január 5-8. között került sor Kuala Lumpurban, Malajziában. A találkozót az Alec Station kérésére a helyi hatóságok titokban lefényképezték és videóra vették, bár nyilvánvalóan nem készült hangfelvétel. Útközben Mihdhar átutazott Dubajon, ahol CIA ügynökök betörtek a szállodai szobájába, és lefénymásolták az útlevelét. Kiderült, hogy többszöri beutazásra jogosító vízummal rendelkezik az Egyesült Államokba.

Egy korabeli belső CIA-távirat szerint ezt az információt azonnal továbbították az FBI-nak “további vizsgálat céljából”. A valóságban Alec Station nemcsak hogy nem tájékoztatta az irodát Mihdhar amerikai vízumáról, hanem kifejezetten megtiltotta az egységhez rendelt két FBI-ügynöknek is, hogy ezt megtegyék.

” [Azt mondtam,] »szólnunk kell erről az Irodának. Ezek a fickók egyértelműen rosszak… közölnünk kell az FBI-jal.” És akkor [a CIA] azt mondta nekem: ‘Nem, ez nem az FBI ügye, nem az FBI joghatósága'” – állította Mark Rossini, az egyik szóban forgó FBI-ügynök. “Ha felvettük volna a telefont, és felhívtuk volna az Irodát, törvényt sértettem volna. Engem… még aznap eltávolítottak volna az épületből. Felfüggesztették volna az engedélyeimet, és eltűntem volna.”

Január 15-én Hazmi és Mihdhar a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőtéren keresztül lépett be az Egyesült Államokba, mindössze néhány héttel a meghiúsított millenniumi összeesküvés után. Omar al-Bayoumi, a szaúdi kormány “láthatatlan alkalmazottja” azonnal találkozott velük egy repülőtéri étteremben. Egy rövid beszélgetés után Bayoumi segített nekik lakást találni San Diego-ban, a sajátja közelében, ő is aláírta a bérleti szerződést, bankszámlákat hozott létre számukra, és 1,500 dollárt adott nekik a bérleti díjra. Ők hárman több kapcsolattal rendelkezhetnek a további lépésekhez.

Az Encore művelet nyomozóival évekkel később készített interjúkban Bayoumi azt állította, hogy a találkozása a két leendő gépeltérítővel puszta véletlen volt. Állítása szerint rendkívüli gyakorlati és anyagi támogatása egyszerűen jótékonykodás volt, amelyet a pár iránti szimpátia motivált, akik alig beszéltek angolul, és járatlanok voltak a nyugati kultúrában.

Az Iroda ezzel nem értett egyet, és arra a következtetésre jutott, hogy Bayoumi szaúdi kém volt, aki számos al-Kaida ügynököt kezelt az Egyesült Államokban. Azt is figyelembe vették, hogy “50/50 esély” van arra, hogy ő – Riyadh-dal együtt – előre részletesen tudott a 9/11-es támadásokról.

Ez a figyelemre méltó felfedezés két évtizedig ismeretlen volt a nyilvánosság előtt, amikor az Encore művelet dokumentumai egy részletét a Biden-adminisztráció utasítására feloldották a titkosítás alól, a mainstream média pedig teljesen figyelmen kívül hagyta. Don Canestraro nyilatkozatából most kiderül, hogy az FBI nyomozói az összegzésükben még ennél is tovább mentek.

Az Iroda különleges ügynöke, akit a dokumentum “CS-3” fedőnéven nevez, kijelentette, hogy Bayoumi kapcsolata a gépeltérítőkkel és az azt követő támogatás “a CIA parancsára történt a szaúdi hírszerző szolgálaton keresztül”. Az Alec Station kifejezett célja az volt, hogy “összekötő kapcsolaton keresztül beszervezze Al-Hazmit és Al-Mihdhart”, a Riyadh-i Általános Hírszerzési Igazgatóság segítségével.

A legszokatlanabb CIA egység

Az Alec Station hivatalos megbízása az volt, hogy nyomon kövesse bin Ladent, “hírszerzési információkat gyűjtsön róla, műveleteket hajtson végre ellene, zavart okozzon pénzügyeiben, és figyelmeztesse a politikai döntéshozókat tevékenységeire és szándékaira”. Ezek a tevékenységek természetesen magukban foglalnák az al-Kaida-n belüli informátorok igénybevételét.

Mindazonáltal, ahogy több magas szintű forrás elmondta Canestrano-nak, rendkívül “szokatlan” volt, hogy egy ilyen személyiség részt vegyen hírszerzési információk gyűjtésében és erőforrások toborzásában. Az amerikai székhelyű egységet CIA elemzők működtették, akik általában nem kezelnek emberi erőforrásokat. Jogi szempontból ez a munka a “titkos műveletekben kiképzett” és a tengerentúlon működő tisztviselők kizárólagos kiváltsága.

“CS-10”, a CIA egyik ügyintézője az Alec Station keretein belül, egyetértett azzal a feltételezéssel, hogy Hazmi és Mihdhar Bayoumin keresztül kapcsolatban álltak a CIA-val, és értetlenül állt az előtt, hogy az egység feladata az volt, hogy megpróbáljanak behatolni az al-Kaidába. Úgy érezték, hogy “szinte lehetetlen lenne… belső informátorokat szerezni “, mivel a “virtuális” állomás Langley egyik alagsorában volt, “több ezer mérföldre azoktól az országoktól, ahol az al-Kaida a gyanú szerint működött. “

A “CS-10” azt is tanúsította, hogy “egyéb szokatlan tevékenységeket is megfigyeltek” az Alec Station-ön belül. Az egységen belüli elemzők “a helyszínen lévő ügynökök közvetlenül irányítói lennének oly módon, hogy táviratokban utasítják őket egy speciális feladat elvégzésére”, ami “a CIA eljárásainak megsértése”. Az elemzőknek “általában nem volt felhatalmazásuk arra, hogy egy ügyintézőt bármire is utasítsanak”.

“CS-11”, a “valamikor a 9/11-es támadások előtt az Alec Station-re küldött egyik műveleti szakértő ” azt mondta, ők úgyszintén “megfigyeltek olyan tevékenységet, amely úgy tűnt, kívül esett a CIA szokásos eljárásain”. Az egységen belüli elemzők “többnyire összetartottak, és nem működtek rendszeresen együtt” másokkal. Amikor belső kábeleken keresztül egymással kommunikáltak, operatív álneveket is használtak, amelyeket a “CS-11” különösnek nevezett, mivel nem titokban dolgoztak, “és a CIA-val való együttműködésük nem volt bizalmas információ”.

Az egység szokatlan működési kultúrája magyarázhatja az al-Kaida informátoraival szemben ebben az időszakban hozott furcsább döntéseket. 1998 elején, miközben egy CIA-küldetésen volt, hogy behatoljon London iszlamista színterére, egy Aukai Collins nevű FBI-CIA informátor lenyűgöző ajánlatot kapott: maga bin Laden akarta, hogy menjen Afganisztánba, hogy találkozhassanak.

Collins továbbította a kérést feletteseinek. Míg az FBI támogatta az al-Kaida bázisába való beszivárgást, a CIA-s társ elutasította az ötletet, mondván: “az Egyesült Államok semmi szín alatt sem hagyná jóvá, hogy egy amerikai ügynök titokban bin Laden táboraiba menjen.”

Hasonlóképpen, 2001 júniusában az Alec Station CIA és az FBI elemzői találkoztak az Iroda magas rangú tisztviselőivel, beleértve a saját al-Kaida egységének képviselőit is. A CIA három fényképet osztott meg olyan személyekről, akik 18 hónappal korábbi részt vettek a Kuala Lumpur-ban tartott találkozón, köztük Hazmi-ról és Mihdhar-ról. A FBI “CS-15” kódnevű terrorelhárító tisztje azonban visszaemlékezett arra, hogy a fényképek dátumát és a fotókon szereplő személyeket érintő, kulcsfontosságú részleteket nem fedték fel. Ehelyett az elemzők egyszerűen csak arra kérdeztek rá, hogy az FBI “ismerte-e a fotókon szereplő személyek személyazonosságát”.

Egy másik jelen lévő FBI-tisztviselő, a “CS-12”, még különösebb beszámolóval szolgál. Az Alec Station elemzői nemcsak életrajzi információkat nem adtak, hanem hamisan azt sugallták, hogy az egyik személy Fahd Al-Quso lehet, a USS Cole bombázásának gyanúsítottja lenne. Sőt, egyenesen megtagadták a fényképekkel kapcsolatos kérdések megválaszolását. Mindazonáltal megerősítették, hogy nem volt olyan rendszer, amely figyelmeztette volna az FBI-t, ha a három közül bármelyik belépne az Egyesült Államokba – egy “szokásos nyomozati technika” a terrorizmussal gyanúsítottak számára.

Tekintettel arra, hogy Hazmi és Mihdhar a látszat szerint valamilyen minőségben egyidejűleg dolgoznak az Alec Station számára, a 2001. évi júniusi találkozó könnyen lehet, hogy csak ámítás. Semmilyen hírszerzési értéket nem lehetett kinyerni abból, hogy megkérdezik, tudta-e az Iroda, kik az embereik, ahelyett, hogy kiderítette volna, hogy az FBI terrorelhárító csapata tisztában volt-e a személyazonosságukkal, fizikai megjelenésükkel és jelenlétükkel az Egyesült Államokban.

Elég sok eltussolás

Canestraro egy másik forrása, egy korábbi FBI ügynök, aki “CS-23” néven működött, azt vallotta, hogy 9/11 után az FBI főhadiszállása és San Diegó-i irodája gyorsan tudomást szerzett “Bayoumi kapcsolatáról a szaúdi hírszerzéssel, majd arról, hogy „létezett egy CIA-hadművelet” Hazmi és Mihdhar beszervezésére.

Azonban “magas rangú FBI-tisztviselők elfojtották a vizsgálatokat” ezekben az ügyekben. A “CS-23” továbbá azt állította, hogy az Iroda ügynökeit, akik a 9/11-gyel kapcsolatos közös meghallgatás előtt tanúskodtak, “arra utasították, hogy ne fedjék fel Szaúd-Arábiának az Al-Kaidával való együttműködésének teljes mértékét.”

Az amerikai hírszerző közösségnek minden oka meglett volna arra, hogy megvédje Riyadh-ot a kivizsgálástól és a 9/11 támadásokban játszott szerepének következményeitől, mivel akkoriban az egyik legközelebbi szövetségese volt. De az FBI buzgó bűnrészességét az Alec Station leplezésében az önérdek motiválhatta, mivel egyikük közvetlenül részt vett az egység azon fáradozásaiban, hogy beszervezzék Hazmi-t és Mihdhar-t, és eltitkolják Egyesült Államok-beli jelenlétüket az illetékes hatóságok elől.

“CS-12”, aki részt vett az Alec Station-nal 2001 júniusában tartott találkozón, elmondta Canestrarónak, hogy “a fotókon szereplő témákkal kapcsolatos további információszerzés céljából továbbra is nyomást gyakorolnak az FBI központjára ” azon a nyáron. Augusztus 23-án rábukkantak egy “elektronikus kommunikációra” az FBI központjából, amely azonosította Hazmi-t és Mihdhar-t, és megjegyezte, hogy az Egyesült Államokban vannak.

Ezután “CS-12” ezután felvette a kapcsolatot az FBI elemzőjével az Alec Station-ön, aki a közlemény szerzője volt. A beszélgetés gyorsan “elfajult”, az elemző utasította őket, hogy “azonnal” töröljék a feljegyzést, mivel nem jogosultak annak megtekintésére. Bár a nyilatkozatban nem nevezték meg, a szóban forgó FBI-elemző Dina Corsi volt.

Másnap a “CS-12”, Corsi és az FBI bin Laden-egységének vezetője közötti konferenciahívás során “az FBI központjának tisztviselői” kifejezetten közölték “CS-12”-vel, hogy “álljon le” és “szüntesse be ” Mihdhar utáni kutatást, mivel az Iroda “hírszerzési vizsgálatot” szándékozik indítani ellene. Másnap a “CS-12” e-mailt küldött Corsinak, nyíltan kijelentve, hogy “valaki meg fog halni”, hacsak Mihdhar-t nem vádolják meg bűncselekménnyel.

Bizonyára nem véletlen, hogy két nappal később, augusztus 26-án az Alec Station végül értesítette az FBI-t, hogy Hazmi és Mihdhar az Egyesült Államokban van. Addigra a páros a közelgő támadások előkészítésének utolsó szakaszába lépett. Ha bűnügyi nyomozás indult volna, azt még leállíthatták volna. Ehelyett, amint azt a “CS-12-vel” kapcsolatban álló tisztviselők előrevetítették, hírszerzési vizsgálatot indítottak, amely minden kutatási erőfeszítést megakadályozott.

Közvetlenül a 9/11-es támadások utáni napokban “CS-12” és több New York-i FBI-ügynök részt vett egy másik konferenciahívásban az Iroda központjával. A beszélgetés során megtudták, hogy Hazmi és Mihdhar neve szerepel a 77-es járat listáján. Az egyik vonalban lévő elemző átfuttatta a pár nevét “kereskedelmi adatbázisokban”, és San Diego helyi telefonkönyvében gyorsan megtalálta őket és otthoni címüket. Kiderült, hogy egy FBI informátorral élnek együtt.

A “CS-12” hamarosan felvette a kapcsolatot Corsi-val “a gépeltérítőkkel kapcsolatos információk ügyében”. Ő válaszul átadta az egyik fotót ugyanabból a megfigyelési műveletből, amelyben az Alec Station és az FBI ügynökei közötti 2001. júniusi találkozón bemutatott három kép készült; Walid bin Attash-t ábrázolták, aki az al-Kaida 1998-as kelet-afrikai amerikai nagykövetségén végrehajtott robbantásainak és a USS Cole elleni támadásának fő gyanúsítottja volt.

Corsi nem tudott magyarázatot adni arra, miért nem mutatták meg korábban a fotót az FBI ügynökeinek. Ha így történt volna, állítja “CS-12”, “azonnal kapcsolatba hozhatták” volna Hazmi-t és Mihdhar-t bin Attash-sal, és a “hírszerzésen alapuló nyomozás bűnügyi nyomozássá alakult volna”. Az FBI New York-i irodája ezután “összes erőforrását” a géprablók megtalálására fordíthatta volna még a végzetes 2011. szeptember 11-i nap előtt.

Az Alec Station munkatársai felfelé buknak

Az Alec Station fáradhatatlan erőfeszítései, hogy megvédje az al-Kaida emberi erőforrásait, felveti azt a nyilvánvaló kérdést, hogy Hazmi és Mihdhar, és a többi gépeltérítő valóban a CIA-nak dolgozott-e szeptember 11. napján.

Hogy a CIA miért emelt egy falat, ennek valódi indítékai talán soha nem derülnek ki. De teljesen világosnak tűnik, hogy Alec Station nem akarta, hogy az FBI tudjon a titkos hírszerzési műveletéről, vagy beavatkozzon abba. Ha Hazmi és Mihdhar beszervezése pusztán információgyűjtési célból történt, nem pedig műveleti irányítás céljából, akkor érthetetlen, hogy az FBI-t miért nem értesítették erről, és ehelyett miért vezették tudatosan félre.

A Canestraro által megkérdezett FBI-források közül többen azt feltételezték, hogy a CIA elszántsága, hogy beépüljön az al-Kaidába, arra sarkallta, hogy felhatalmazza az Alec Station-t erőforrás beszervezésére, és nyomást gyakorolt rá, hogy ezt megtegye. De ha ez valóban így van, akkor miért utasította vissza Langley a lehetőséget, hogy Aukai Collins-t – egy bizonyítottan szigorúan titkos erőt, aki több iszlamista bandába is beszivárgott –, elküldje azzal a céllal, hogy behatoljon bin Laden hálózatába Afganisztánban?

Az egyik alternatív magyarázat az, hogy az Alec Station, egy hatalmas szélhámos CIA csapat, amely senkinek sem tartozik felelősséggel és nem elszámoltatható, saját baljós céljai érdekében próbált meg beszivárogni a terrorszervezetbe, felhatalmazás és felügyelet nélkül, amelyet Langly ilyen körülmények között rendszerint megkövetelt. Tekintettel arra, hogy Collins az FBI-jal közös ember volt, nem lehetett megbízni benne, hogy részt vegyen egy ilyen érzékeny sötét műveletben.

Az Alec Station egyetlen tagját sem büntették meg semmilyen módon az állítólagos “hírszerzési hibákért”, amelyek lehetővé tették a 9/11-es események bekövetkeztét. Valójában még meg is jutalmazták őket. Richard Blee, az egység vezetője a támadások idején, és utódja, Alfreda Frances Bikowsky, mindketten csatlakoztak a CIA műveleti részlegéhez, és rendkívül befolyásos személyekké váltak az úgynevezett terrorizmus elleni háborúban. A maga részéről Corsi előléptetésben részesült az FBI-nál, végül a hírszerzési igazgatóhelyettesi rangig jutott.

Perverz fordulatként a szenátus hírszerzési bizottságának a CIA kínzási programjáról szóló jelentése megállapította, hogy Bikowsky kulcsszerepet játszott az ügynökség fekete machinációiban, és annak egyik fő nyilvános védelmezője. Egyre nyilvánvalóbb hogy a program kifejezetten azzal foglalkozott, hogy hamis tanúvallomásokat csikarjon ki a gyanúsítottaktól annak érdekében, hogy igazolja és kiterjessze az Egyesült Államok terrorizmus elleni háborúját.

A közvélemény megértését a 9/11-es támadásokkal kapcsolatban nagymértékben befolyásolják a CIA megkínzott áldozatainak tanúvallomásai, amelyeket az elképzelhető legszélsőségesebb kényszer alatt tettek. És Bikowsky, az Alec Station veteránja, aki legalább két 9/11-es gépeltérítőt fedezett, volt a felelős a támadások feltételezett elkövetőinek kihallgatásáért.

Aukai Collins, az FBI szigorúan titkos veterán ügynöke dermesztő megjegyzéssel zárta memoárját, amelyet csak megerősített Don Canestraro bombaként ható nyilatkozata:

“Nagyon gyanakvó voltam azzal kapcsolatban, hogy szó szerint bin Laden nevét említették órákkal a támadás után… Nagyon szkeptikus lettem mindennel szemben, akárki akármit mondott is arról, mi történt, vagy ki tette. Visszagondoltam arra az időre, amikor még nekik dolgoztam, és lehetőségünk volt belépni Bin Laden táborába. Valami rossz érzésem volt… A mai napig nem tudom, ki állt szeptember 11. hátterében, még csak elképzelni sem tudom… Egy nap kiderül az igazság, és az az érzésem, hogy az embereknek nem fog tetszeni, amit hallanak.”

Forrás:thegrayzone