Alig telt el néhány nap azóta, hogy szerte a világban, Európában és persze Magyarországon az emberek sokasága boldog új évet kívánva mondta ki ezt a szót: BÚÉK. De vajon mit jelenthet még a BÚÉK rövidítés a magyar nyelv játékosságát bizonyítandó?
Békét újra az élet kívánságára! Mikor, hol, miért, kiért és mi végre? Mi itt, Európában követeljük a békés élet lehetőségének, még inkább gyakorlatának a visszaállítását. Valamikori normális világunkban az újévi kívánságok reményt, óhajt, vágyakozást fejeztek ki. Bíztunk a fejlődés adta lehetőségekben éppúgy, ahogy hittünk a jóakarat jelenlétében, miként a politikai elit józan elkötelezettségében. Hittünk, mert hinni akartunk. Bíztunk, mert bízni, megbízni valamiben vagy valakiben jó dolog. És persze tartottuk a rendet szűkebb és tágabb életünkben. 2015 óta azonban valami megbicsaklott a hitünk, bizalmunk korábbi állapotához képest.
Ugyanakkor a végső csapás 2022-ben zúdult ránk, amikor a békénket egy szempillantás alatt lopták el és tették gúny tárgyává.
Tapasztaltuk, ahogy városok pusztultak el, emberek halálát követelve orosz és NATO-fegyverek által Ukrajnában. Anglia fővárosában, Londonban a rendszeres késelések váltak a mindennapok részévé. Franciaországban a futball-világbajnokság eredményei – mindegy is volt, ki győzött vagy vesztett – utcai harcokat provokáltak, amit már az érzékenyített politikusok sem hagyhattak szó nélkül, hatékony és kemény fellépést követelve a békességet meggyalázókkal szemben. S ha mindez nem lett volna elég, háborús szabotázs formájában fizetett „politikai partizánok” felrobbantották Európa energia-köldökzsinórját, mely az olcsó orosz gázzal kötötte össze országainkat. És még cinikusan hozzátették: „Európa energiaválsága elhozza a békét Ukrajnába.”
Lehet. De mi a helyzet Ukrajnán kívül Európa békéjével? London, Párizs mellett például Berlinben, ahol a szilveszter vidámságát a mentők, a tűzoltók és a rendőrök elleni támadás tette tönkre, döbbenetté változtatva az ünnepet. Persze nem csupán a német embereket sokkolta a tény, hogy rakétákkal és időnként fegyverekből leadott lövedékekkel, előre megtervezett módon támadtak a hatóság embereire. Elborzasztó értelmetlenségnek lehettünk szemtanúi, amikor gazemberek mentősöket közvetlen közelről kővel dobáltak.
A másnap reggel látványa is kijózanítóra sikerült, hisz jómagam például utoljára az évtizedek óta háborús élethelyzetet megélő Libanon fővárosában, Bejrútban láttam hasonlót. A kiégett autókat körülvevő torokszorító látvány immáron 2022–23 fordulójának éjszakáján hívatlanul Európa fővárosába, Berlinbe érkezett.
Adódik a kérdés: egyedül a bevándorlóknak álcázott őrjöngő gazemberek felelősek az új év kezdetén előbukkanó torzóért? Nem, mert az élet kioltására is alkalmas eszközökkel történő támadások igazi felelősei máshol keresendők. Az ellenséges támadóerő – inváziós csapatok Európa ellen – térnyerése és pozícióépítése 2015-ben megállítható, elhárítható lett volna. Ahogy szakértők és néhány, a helyzetet felismerő politikus követelte is az illetékes európai hatóságoktól. Az ostobaság vagy talán hazaárulás motiválta Brüsszel – székhelye az Európai Uniónak és a NATO-központnak – viszont a védekezés helyett az invázió támogatására szólította fel a tagországokat. Csak remélni lehet, hogy most eme tisztviselők közül sokan veszik a fáradságot, és ellátogatnak Berlin és más német nagyváros kiégett negyedeibe, hogy segítsenek eltakarítani a romokat.
Vélelmezhető azonban, hogy nem rohannak jóvátenni bűneiket, hisz saját országuk városaiban sem jobb a helyzet, Svédországtól Olaszországig bezárólag.
És ne tévedjünk, itt Budapesten mi sem maradtunk ki a normalitás elleni háború eszkalációjából. Nálunk is támad a kórság, és ha még nem is lőnek mentőkre, tűzoltókra vagy rendőrökre, de egy-egy külhonban felkészített partizánegység azonnal az utcán van és támadásba lendül, ha mondjuk védeni akarjuk gyerekeinket a pedofil bűnözőktől.
Mert a háború egész Európára kiterjedt. Van, ahol csak belopakodott, így az emberek többsége észre sem veszi. Van, ahol láthatók a jelek a mindennapok rombolását érzékelve. És van, ahogy Berlinben, már utcai harcokká eszkalálódott a helyzet.
Ilyen 2022-es évbúcsúztató után miben reménykedhetünk, bízhatunk, kinek és mit hihetünk? Egyértelmű, hogy nem szinonimát, hanem szókincset kell váltanunk. Remény helyett világos célok, bizalom helyett konkrét tények és politikai szólamok helyett cselekvő akarat kell. Mindezt pedig követelés formájában, nem pedig könyörögve üzenjük a döntéshozóknak, a formális hatalmat gyakorlóknak.
Felhívjuk az Európai Unió politikusainak, miként az egyes országok kormányainak figyelmét, hogy sok millióan elkötelezetten és következetesen hiszünk az alternatíva nélküli békés életben, és ennek érdekében képesek vagyunk helyettük is elnémítani a tüzérségi fegyverek és a szilveszteri petárdák hangját.
Mindenből következik, hogy 2023 nem a béke éve lesz, de most mi, a civil világ vesszük magunkhoz az értelem fegyvereit, és indulunk legyőzni az abnormálist, a békétlenséget és persze azokat, akik tudatosan – önérdektől vezérelve – kényszerítik ránk a XXI. századi háborúk változatos formáját és eszközrendszerét.
Hiszen tudjuk, merjük, tesszük! Le kell győzni az ellenségeink médiaerővel létrehozott hangorkánját. Fel kell ismernünk, hogy az ideológiai ellentétnek álcázott emberek közötti ellentét csak mesterséges ármány. Valóban létrehozzuk Európa egységét, de nem a gazdasági érdekcsoportok forgatókönyve szerint, hanem az emberi értelem és a normális élet védelme érdekében. Eközben egyértelműsítjük, hogy Európa nem huszonhét országról, hanem legalább negyvenöt nemzet békés közösségéről kell, hogy szóljon. Aki pedig a politika elit részéről mindezzel nem ért egyet, politikai karanténba helyezzük egyszer s mindenkorra.
A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke
Forrás:Magyar Nemzet, Borítókép: Szilveszter éjjel a tűzijátékok helytelen használata miatt a berlini tűzoltók több mint 1700 segélyhívást kaptak és 38 esetben támadás érte őket. (Fotó: MTI/AP/Markus Schreiber)
