Az elmúlt évek legalizációs folyamatainak negatív következményei egyértelműek. Romlásnak indult a közbiztonság, a bűncselekmények száma növekedett, a feketepiac nem leépült, hanem fellendült, a szerhasználók száma pedig szintén növekedésnek indult– derült ki a Drogkutató Intézet (DKI) legfrissebb publikációjából. A tanulmány szerint az ENSZ-ben felszólaló nemzetközi drogaktivisták azonban nem érték még el céljukat: a teljes legalizáció mellett kardoskodnak.
A Drogkutató Intézet írásában ismerteti, az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának éves ülésein, amelybe alapvetően az ENSZ-tagok delegálnak képviselőket, rendre megjelennek különböző NGO-k, akik megpróbálnak nyomást gyakorolni a döntéshozókra, illetve különféle tanácsadó testületeken keresztül megpróbálják a droglegalizációs lobbi érdekeit képviselni.
A leghangsúlyosabb megszólaló Marie Nougier, az International Drug Policy Consortium képviseletében. A szervezetekre később még visszatérünk. Lássuk, mi is hangzik el, Sárosi eléggé irányítottnak tűnő kérdéseire feleletként: elsőként a 2019-es nyilatkozat félidős vizsgálatát veszi górcső alá, melynek dokumentuma a droglobbista szerint végtelenül elkeserítő, mert „semmit nem ismer el a drogháború kudarcaiból”. Aki nem ismerné a droglobbi kifejezéseit, annak magyarázatképp annyit megjegyeznénk, hogy az általuk drogháborúnak hívott jelenség a zéró toleranciát jelenti. Ugyanakkor nagyszerű jelnek tekinti, hogy az emberi jogok tekintetében a „drogok felelősségteljes szabályozására” van utalás, ami ugye a legalizációt vagy legalább a legalizáció előszobájának tekinthető dekriminalizációt jelenti, és a megszólaló szerint ezt minden drog esetében (!) alkalmazni kell.
– olvasható az írásban,
Hozzáteszik, az ENSZ ülésén megszólal Niamh Eastwood, a Release nevű szervezet angliai igazgatója, aki bevallottan a dekriminalizáció leghangosabb szószólója. Egy spanyol példára hivatkozik, ahol egy alkotmánybírósági döntés mondta ki, hogy az embereknek joguk van saját testük felett rendelkezni és joguk van a magánélethez. Ez pedig az ő értelmezésükben, kissé elvontnak tűnő párhuzammal, azt jelenti, hogy legyen szabad a „birtoklás és társasági átadás is, minden kábítószer esetében”.
Szörnyű és elfogadhatatlan jelenségként értékelik a megszólalók az úgynevezett újra-kriminalizálást. Ezt több helyen valósítják meg vagy tervezik megvalósítani ott, ahol a legalizációs kísérlet látványosan megbukott és a társadalomra nézve nagyon káros következményekkel járt. Thieshia Naidoo, a Criminal Justice Drug Policy Alliance képviselője az oregoni példát hozta fel. Oregon állam kénytelen volt eltörölni a legalizációs jogszabályt és ismét kriminalizálni a droghasználatot. Ettől a megszólaló drogaktivista Sárosi látványos egyetértése mellett „nagyon mérgesnek” érzi magát. Szerinte a dekriminalizációnak semmi köze nincs a fentanil térnyeréséhez (ami már vezető halálokká vált az USA-ban) és a túladagolások elképesztő növekedéséhez Oregonban, ez csak „külső tényező, ami a progresszív reformok ellenzői kihasználnak”. És emlékezzünk rá, hogy többen is kifejtették, hogy nemcsak a marihuána, de mindegyik drog esetében a cél a teljes legalizáció és a korlátlan szabad használat. Akkor is, ha mint a fentanil az USA-ban, éves szinten több tízezer ember halálát okozza kimutathatóan.
– áll a publikációban.
A DKI szerint ennél továbbmegy Arild Knutsen, a Norwegian Association for Human Drug Policy nevében megszólaló droglobbista, aki szerint a dekriminalizáció sem megoldás, mert ugyan nem büntetnek „de elveszik tőlünk a drogot” és ez fenntartja az előítéleteket. Szerinte a fő probléma a drogtilalom, és meg kell dönteni a tabukat, azaz engedélyezni kell mindenfajta kábítószer teljes körű használatát.
Állítása szerint „…nyitnunk kell a drogfogyasztók felé. A drogfogyasztók 10 %-a fogyasztja a drogok 70-80 %-át, hát tegyük számukra legálissá”. Ugyanígy vélekedik a magát csak cannabis jogi aktivistaként aposztrofáló Thaiföldi Kitty Chokwan Chopaka. Mint ismert Thaiföld is visszavonja a cannabis legalizációról szóló jogszabályt, mert nagyon rossz következményei lettek a törvénynek, amiről a Drogkutató Intézet már publikált egy elemzést. A drogaktivista bejelentette, hogy ők is kidolgoztak egy törvényvaslatot, amit tízezren írtak alá, és most remélik, hogy a miniszterelnök is alá fogja írni. Ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy csak Bangkokban és agglomerációjában több, mint 16 millióan élnek, az egész országban pedig több, mint 70 milliónyian, amihez képest a tízezer támogató nem tűnik jelentős számnak. Az egyik megszólaló, Tom Blinkcman, azt fejtegette, hogy mivel az EU jogszabályok szoros összefüggésben vannak az ENSZ egyezményekkel, és ezek miatt nem lehetett Németországban sem a teljes behozatali és kiskereskedelmi láncot kiépíteni a marihuána legalizációs törvényekben, ezért meg kell változtatni az ENSZ egyezményeket és ezen keresztül majd az EU jogszabályait is, a droglegalizáció érdekében
–olvasható a DKI elemzésében.
Az írásban kiemelik, a támogatók között hangsúlyosan megjelenik a Soros-féle Open Society Foundation, azaz a Nyílt Társadalom Alapítvány. Csakúgy, mint a videót készítő Sárosi Péter eredeti munkaadója, a Társaság a Szabadságjogokért esetében is nyilvánvaló. Az összefonódás, a hálózat létezése kézzelfogható valóság, mint ahogy az is, hogy a nemzetközi droglobbi hazai képviselői sem gondolkodnak másképp a droglegalizációról, mint a fentebb idézett drogaktivisták.
