A Mindenki Születésnapja séta világos társadalmi üzenet, amikor a szívhangrendelet jövője és az abortusztabletta magyarországi bevezetésének terve a tét – mondta a Demokratának Földi-Kovács Andrea korábbi televíziós műsorvezető, a szombati életvédő rendezvény védnöke.

– Mi a célja a Mindenki Születésnapja sétának?

– Nagyon örömteli kezdeményezésről van szó, amely egy fontos hagyományt folytat: Görgey Zsuzsa éveken át szervezett életvédő sétákat. Most ezt a kezdeményezést szeretnénk továbbvinni, és megmutatni, hogy sokan vagyunk, akiknek fontos a megfogant emberi élet védelme, valamint a várandós édesanyák és családjuk támogatása. A közbeszédben sajnos gyakran úgy jelenik meg a kérdés, mintha az anya és a gyermek érdekei szükségszerűen szemben állnának. Mi éppen az ellenkezőjét valljuk: a krízisvárandós édesanya támogatása és a megfogant élet védelme nem egymást kizáró célok, hanem ugyanannak a felelősségnek a két oldala. Nem véletlenül választottuk a születésnap képét: azt szeretnénk kifejezni, hogy minden megfogant emberi élet önmagában érték és ajándék. Lehet, hogy egy gyermek nem ideális körülmények közé érkezik, és lehet, hogy a várandósság súlyos krízissel jár, de ettől az élet értéke nem lesz kisebb. Mindenkinek pontosan ugyanannyi élete van: egy. És az sem mindegy, milyen közegbe érkezik egy gyermek.

Egy társadalom sokat elárul magáról azzal, hogy egy nehéz helyzetben lévő édesanyának azt üzeni-e: „ezt nem lehet vállalni”, vagy azt: „nem maradsz egyedül, melletted állunk.”.

– Sokszor éppen az ajándék válik egy nehéz élethelyzetben tehernek érzett valósággá.

– Valóban. Éppen ezért nem elegendő pusztán azt mondani, hogy az élet érték. Az életvédelemnek az anyát is védenie és támogatnia kell. A krízishelyzetben lévő nőnek nem elsősorban egy újabb elvi álláspontra van szüksége, hanem arra, hogy legyen mellette valaki, aki meghallgatja, elkíséri, és konkrét segítséget kínál neki. Az abortusz sokszor úgy jelenik meg, mintha egyetlen, két lehetőség közötti választásról lenne szó: vagy megszüli a gyermeket, vagy megszakítja a terhességet. Pedig egy krízisterhességben ennél jóval több lehetőség és segítség állhat rendelkezésre. Nem az anyát kell választás elé állítanunk, hanem mellé kell állnunk. Ezért is fontos, hogy a sétán ott lesznek azok a segítő szervezetek, amelyek konkrét támogatást tudnak nyújtani: megmutatják, hogy egy nehéz helyzetben lévő édesanya nincs szükségszerűen magára hagyva, és

az abortuszon kívül is léteznek valós utak.

– Milyen hatása lehet egy ilyen rendezvénynek?

– Az életvédő szervezetek nap mint nap megtapasztalják, hogy egy jókor kimondott szó, a támogató emberi kapcsolat, a meghallgatás és a konkrét segítség valódi életmentő erő lehet. A krízishelyzetben lévő édesanyákat kísérni kell: nem ítélkezéssel, hanem jelenléttel, figyelemmel és segítséggel. A Mindenki Születésnapjának egyik legszebb tapasztalata, hogy évről évre egyre több fiatal és család vesz részt rajta, sokan kisgyermekkel, babakocsival érkeznek. Ez azt mutatja, hogy

az életvédelem nem egy szűk csoport ügye, hanem egyre több ember számára fontos közösségi érték. A gyermekvédelem a születés előtt kezdődik.

Egy megfogant gyermek akkor a legkiszolgáltatottabb, amikor még sem magát megvédeni, sem a saját érdekeit képviselni nem tudja. Ezért különösen fontos, hogy legyenek körülötte olyan emberek és közösségek, amelyek kiállnak érte, és közben az édesanyját is segítik.

– Mintha általános társadalmi probléma volna, hogy egyre kevésbé figyelünk a legkiszolgáltatottabbakra.

– Egy társadalom fejlettségét nem csupán az mutatja meg, milyen lehetőségeket kínál a többségnek, hanem az is, hogyan bánik azokkal, akik a legkevésbé képesek megvédeni önmagukat. Ide tartoznak a betegek, az idősek, a fogyatékossággal élők – és a megfogant gyermekek is. Nem a megfogant gyermek kiszolgáltatottsága lehet az oka annak, hogy kevesebb védelem illeti meg, hanem éppen ez teszi különösen indokolttá a védelmét. Az élethez való jog alapvető emberi jog. A kérdés az, hogy egy társadalom ezt a jogot csak attól a pillanattól tekinti-e komolyan veendőnek, amikor az ember már képes saját maga kiállni érte.

– Amikor két éve nagyinterjút adtál a Demokrata hetilapnak, beszéltünk arról is, hogy az életvédő álláspont valójában nem áll távol a társadalom többségének értékrendjétől.

– Így gondolom ma is. Székely János püspök úr nagyon szépen fogalmazott a sétához kapcsolódó kerekasztal-beszélgetésen: az élet tisztelete nem kizárólag keresztény gondolat. Minden józanul gondolkodó ember számára magától értetődő lehet, hogy az emberi élet érték. A kereszténység ehhez különösen erőteljesen hozzáteszi az emberi személy méltóságának gondolatát: azt, hogy az ember értéke nem a teljesítményétől, az egészségi állapotától, az életkorától vagy a fejlettségi szintjétől függ. Az emberi méltóság nem a születés pillanatában keletkezik.

– Az elmúlt években jelentősen csökkent a művi vetélések száma Magyarországon, és a szívhangrendelet bevezetése is fontos lépés volt az életvédelemben. Az új kormányzat hivatalba lépése után azonban ismét napirendre került több, az abortusz szabályozását érintő változtatás. Hogyan látod ezt?

– Néhány hete 28 életvédő szervezet nevében közös levelet fogalmaztunk meg Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszternek, mert olyan információk jutottak el hozzánk, amelyek szerint a kormányzat az abortusz szabályozásának több pontján változtatást mérlegel.

Három kérdés különösen fontos számunkra: a szívhangrendelet jövője, az esemény utáni tabletta vénykötelezettségének esetleges megszüntetése, valamint az abortusztabletta magyarországi bevezetésének terve.

Az életvédő szervezetek mellett több egyházi vezető is megszólalt: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozatot adott ki, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek nyílt levélben fordult a miniszterhez, Steinbach József református püspök pedig személyes egyeztetésre hívta. Fontos eredménynek tartjuk, hogy mindezek nyomán az egészségügyi tárca egyeztetésre hívta az életvédő szervezetek képviselőit. Bár sajnálatos, hogy nem valamennyi érintett szervezet kapott meghívást, az egyeztetés létrejötte önmagában fontos lépés. Különös jelentősége van tehát a szeptember 11-i minisztériumi megbeszélésnek és a másnapi sétának.

– Pontosan mi a tét?

– Jóval nagyobb annál, mint hogy egy-egy jogszabály hogyan változik. Gyermekek megszületéséről vagy elvesztéséről, édesanyák sorsáról, családok életéről és sok esetben egész életen át hordozott lelki következményekről beszélünk. Végső soron pedig arról is, milyen értéket tulajdonítunk az emberi életnek, és milyen társadalmat építünk. Ezért az abortuszt nem szabad pusztán jogtechnikai kérdésként vagy kizárólag a válsághelyzetben lévő nő döntési jogának részeként kezelni. A döntésnek van egy másik érintettje is: a megfogant gyermek, akinek nincs lehetősége megszólalni. Különösen aggasztónak tartjuk az abortusztabletta bevezetésének tervét.

Álláspontunk szerint ez az abortuszhoz való hozzáférés jelentős könnyítését jelentené, ezért az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb abortuszpolitikai változása lenne Magyarországon.

Mi abban hiszünk, hogy a krízishelyzetbe került édesanyákat nem az abortuszhoz való hozzáférés további könnyítésével segítjük a legjobban, hanem azzal, ha a döntési helyzetükben valódi alternatívákat, személyes kísérést és konkrét segítséget kínálunk számukra. Ha egy nő azért jut el az abortusz gondolatáig, mert úgy érzi, nincs más lehetősége, akkor a társadalomnak nem azt kell bizonygatnia, hogy az abortusz egyre egyszerűbbé és könnyebbé tehető. Inkább azt kell megkérdeznie: miért maradt ez az édesanya egyedül, és mit tehetünk azért, hogy valóban legyen más út? A Mindenki Születésnapja sétának ezért is van most különösen nagy jelentősége. Nem pusztán egy rendezvényről van szó, hanem egy világos társadalmi üzenetről: az anya nincs egyedül, a gyermek nincs egyedül, és az élet védelmében nekünk, a közösségnek igenis van felelősségünk.