Száznyolcvan fokos politikai fordulat körvonalazódik Európában az elmúlt évtized egyik legfontosabb kérdésében. Míg az EU vezetői korábban elsősorban a menedékkérők befogadásáról, az integrációról és a bevándorlók jogainak védelméről beszéltek, ma már egyre több országban kerül előtérbe a határok ellenőrzése, a kitoloncolási határozatok végrehajtása, valamint az önkéntes hazatérés ösztönzése. Itt a régen várt fordulat?Száznyolcvan fokos politikai fordulat körvonalazódik Európában az elmúlt évtized egyik legfontosabb kérdésében. Míg az EU vezetői korábban elsősorban a menedékkérők befogadásáról, az integrációról és a bevándorlók jogainak védelméről beszéltek, ma már egyre több országban kerül előtérbe a határok ellenőrzése, a kitoloncolási határozatok végrehajtása, valamint az önkéntes hazatérés ösztönzése. Itt a régen várt fordulat?

Mire alapozzuk azt, hogy több mint egy évtized után éppen most kezdődött el az a fordulat, amely végre elhozhatja az elhibázott európai migrációs politika átértékelését? Összegyűjtöttünk néhány hírt az elmúlt hetekből, amelyek azt mutatják, hogy már a nyugati mainstream médiában sem kötelező a migráció keményvonalas támogatása, az EU tagállamaiban pedig egyre látványosabban engedik el a befogadást, sőt már a kitoloncolások módja körül zajlik a vita.

A nyugat-európai lakosság jó ideje a saját lakóhelyén, iskoláikban, köztereiken és szociális ellátórendszereikben szembesül a kontrollálatlan bevándorlás következményeivel, ami gyorsan megmutatta a Willkommenskultur árnyoldalait. Romlott a közbiztonság. A terrorcselekmények, a bandaháborúk, a nőkkel szembeni erőszak és a párhuzamos társadalmak kialakulása lerombolta a mainstream média által gondosan felépített illúziót, hogy a migránsok tömeges és korlátlan beáramlása voltaképpen nyereség a kontinens számára.

A közvélemény változása immár kézzelfogható: többségbe kerültek azok, akik szigorúbb határvédelmet akarnak és a jogcím nélkül maradók tényleges visszaküldését követelik, és a téma már nem szorítható a perifériára. A választók nyomása a hagyományos kormánypártokat álláspontjuk felülvizsgálatára kényszerítette, miközben megerősítette a bevándorlást kritizáló erőket. Ami 2015-ben még eretnekségnek számított, az 2026-ra kormányprogramok tárgya lett.

A számok beszélnek

Dániában a Norstat 1015 fős reprezentatív közvélemény-kutatásból az derült ki, hogy a dánok 67 százaléka támogatná a bűncselekményt elkövető külföldiek kiutasítását akkor is, ha az intézkedés összeütközésbe kerülne a nemzetközi egyezményekkel.

Hasonló változás figyelhető meg Svédországban is. A korábban rendkívül befogadó menekültpolitikát folytató országban az elmúlt években megszigorították a bevándorlási szabályokat és növelték az önkéntes hazatérést segítő támogatásokat. Nem véletlenül, a svédek 77 százaléka támogatná a súlyos bűncselekményt elkövető külföldiek kiutasítását.

A felmérést a svéd Sifo közvélemény-kutató intézet végezte a konzervatív Oikos agytröszt megbízásából, a 77 százalékos eredmény pedig azt mutatta meg, hogy a svédek ilyen arányban támogatják a súlyos bűncselekményt elkövető külföldiek rendszeres kiutasítását akkor is, ha Svédország nem tudja garantálni az érintett biztonságát a származási országban. A kitoloncolást támogatók 74 százaléka azt is helyeselte, hogy az intézkedést az erős svédországi családi vagy társadalmi kötődés se akadályozza meg.

Ceuta fordulópont

Erre az amúgy is gyúlékony közhangulatra tett rá egy lapáttal az elmúlt hetekben Ceuta ostroma, ami a politikai elit áthangolódását is drámai módon felgyorsította. A spanyol enklávéba két nap alatt mintegy 72 ezer ember jutott be, miközben tucatnyian életüket vesztették. A befogadóközpontok megteltek, ezért emberek százai aludtak strandokon, parkokban, erdős területeken és rögtönzött táborokban. A spanyol rendőrség legnagyobb érdekképviselete, a SUP azt közölte, hogy július 30. óta tizenöt szexuális támadásról érkezett bejelentés. A bűncselekmények többsége a strandokon és azokban az erdős részekben történt, ahol nagyobb számú migráns húzta meg magát. Az áldozatok jelentős része kiskorú.

Ceuta ostroma arra is rávilágított, hogy az uniós külső határok védelmét nem lehet tovább halogatni. Marokkó, Spanyolország és Algéria konfliktusai közvetlenül befolyásolhatják, hányan indulnak Európa felé. Márpedig jelen állás szerint ha egy tranzitország lazít az ellenőrzésen, akkor az uniós határellenőrzés is összeomlik néhány óra leforgása alatt.

A válság gyorsan elérte a schengeni övezet belsejét. Olaszország ellenőrzést vezetett be a Spanyolországból érkezőknél, és Madrid sem maradt adós a válasszal. Franciaország megerősítette a Spanyolországgal közös határ ellenőrzését, míg a cseh és a dán kormányfő állítólag már Spanyolország schengeni tagságának felfüggesztését is felvetette. Donald Tusk lengyel miniszterelnök a külső határok sokkal szigorúbb védelmét sürgette.

Az Európai Bizottság adatai alapján az olasz bejelentést megelőzően kilenc schengeni ország tartott fenn hosszabb távú belső határellenőrzéseket. Németország valamennyi szárazföldi határán érvényben van az ellenőrzés, Franciaország többek között a belga, német, luxemburgi, spanyol, olasz és svájci határán alkalmaz hasonló intézkedéseket, Ausztria pedig a cseh, szlovák, magyar és szlovén határszakaszon. Lengyelország Németország és Litvánia, Hollandia Németország és Belgium, Olaszország pedig Szlovénia felől állította vissza az ellenőrzést. Dánia, Svédország és Norvégia ugyancsak különböző korlátozásokat vezetett be.

Az indokok országonként eltérnek, de szinte mindig ugyanazok a problémák kerülnek elő: az illegális és másodlagos migráció, az embercsempészet, a túlterhelt menekültügyi rendszerek, az iszlamista terrorizmus veszélye, illetve a határokon átívelő bűnözés, a fegyver- és kábítószer-kereskedelem.

Kilóg a lóláb

Az érdekellentétek a dublini rendszer körül is egyre élesebbek. Németország Olaszországba toloncolná vissza azokat, akik ott értek partot. Berlin szerint a 2025 őszén megkötött kétoldalú megállapodások és az új közös európai menekültügyi rendszer 2026. júniusi életbelépése után az átszállításoknak működniük kell. Az olasz kormány viszont azzal hárítja el a migránsok átvételét, hogy a német zászló alatt hajózó civil szervezetek évek óta az olasz partokra szállítják a Földközi-tengeren felvett migránsokat, és szerintük elfogadhatatlan, hogy német NGO-k közreműködnek a migránsok taxiztatásában, majd Berlin ugyanazokat az embereket visszaküldi hozzájuk.

Az olasz kormány adatai szerint Georgia Meloni hivatalba lépése óta 42300 ember érkezett magántulajdonban lévő mentőhajókkal, ebből 22500 német NGO-k hajóin, ha ehhez hozzászámoljuk azokat a migránsokat is, akik német szervezetek segítségével érkeztek Olaszországba, akkor bizony kijön a kétharmad. Az il Giornale olasz hírlap szerint Finnország és Svédország is Olaszországba készül visszaküldeni olyan migránsokat, akik ott léptek be az EU-ba.

Az új korszak legkézzelfoghatóbb jele a kitoloncolások felpörgése. Lengyelországban 2026 első felében hatezer hazatelepítést hajtottak végre, csaknem harminc százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Összehasonlításként: 2023 egészében háromezer, 2025-ben már tízezer külföldit toloncoltak ki, jobbára ukránokat. Olaszországban ugyancsak egyre több kitoloncolási határozatból lesz tényleges hazaszállítás. Augusztusban 17-én többségében kábítószerrel és vagyon elleni bűncselekményekkel összefüggésbe hozott egyiptomi állampolgárt vittek repülővel Kairóba. Ez volt 2026-ban a tizenötödik ilyen repülés Egyiptomba, az év eleje óta pedig 358 embert küldtek vissza. A műveleteket a Frontex támogatja, de döntő jelentőségű a római és a kairói kormány együttműködése is: visszafogadási megállapodás nélkül a jogerős határozat gyakran papíron marad.

Európa sokáig éppen ezen a ponton vallott kudarcot. A menedékkérelem elutasítása nem jelentett automatikus távozást, a kitoloncolási arány pedig messze elmaradt a meghozott döntések számától. De most mintha fordulna a szél.