‼️Védőtársunk Szilágyi Zsolt írásában fiataloknak ad tanácsokat saját tapasztalatai alapján‼️

Ki kell tűzni célt, vagy célokat. Ezekhez illeszkedően kell tanulni. (Középiskola, vagy szakmunkás képző, vagy egyetem) A nyelvtanulás is javítja az esélyeket. Ha valamiért jómódú vagy, akkor a tanulás végeztével el is kezdheted céljaid megvalósítását. Ha csóró vagy, akkor elszegődhetsz idehaza, vagy külföldön egy multinál néhány évre tőkét gyűjteni, de a céljaidat nem felejtheted el.

Társat is kell keress. Olyat, akivel nem csak a szex van rendben, hanem azonos a hosszú távú célotok. Közös cél nélkül a szex önmagában ingatag hajó. Mindig lesz egy újabb szuper csaj, vagy egy jó pasi, amíg meg nem öregedtél és rájössz, hogy szál egyedül maradtál.

Te, aki az informatika zsenije vagy, vedd észre, hogy megtömik a fejedet szükségtelen dolgokkal. Információnak csak az számít, amivel tudsz kezdeni valamit. A többi csak eltereli a figyelmedet a gondolkodásról. A túlzottan sok szórakozás és drog elpuhít. Általuk elfelejted a céljaidat. Tudd, hogy hol a határ!

Tiszteld az idős embereket, a szüleidet és főleg azokat, akik tudnak útravaló gondolatokkal ellátni! Nem minden az Internet, sőt nagyon nem az. Olvass olyan könyveket is, amelyeket tapasztalt idősek ajánlanak.

Egy teremtett világban élsz. Meg vagy kínálva szabad akarattal és lehetőségekkel. Élj ezekkel okosan!

Az ateista azt mondja, hogy minden véletlen és a véletlen Ősrobbanás következménye. Gondold meg! Az atomok közötti stabil erők, a fehérje molekula létrejötte, az ember és szellemének működése és az egész rendszer szintű működése mind véletlen lenne? Ezt a véletlent is csupán azért akarják elhitetni veled, hogy ne legyen hited, ne legyen semmilyen kapaszkodód.

Nos, lássuk, hogy mit is akarok mondani nektek.

Nyugdíjazásomkor szembenézhettem az úgynevezett Munkakönyvem bejegyzéseivel. 1960-ban (13 évesen) voltam először nyári munkán építőipari segédmunkás. Ettől kezdve minden nyáron dolgoztam egy-másfél hónapot építőiparban, vagy a Kábelgyári öntödében, vagy csatornaépítésnél, stb. mikor melyik fizetett jobban.

Egyetemi éveimben (BME Villamos kar) vasárnaponként újságot árultam a Keleti pályaudvar standján. A négy vasárnapon többet kerestem, mint idős édesapánk közgazdászként. De ezen kívül ablakmosást is vállaltam idős embereknél az egyetemi munkanapok után, vagy a szüleik kérésére levittem egy-egy idős embert sétálni a parkba.

Mindig volt annyi pénzem, hogy meg tudtam hívni a barátaimat egy-egy pofa sörre, vagy rum-colára az Ádám, vagy az Erzsébet sörözőben, vagy egy Vese-velő, főtt krumplival a Kárpátia étteremben. És ha éppen volt barátnőm, akkor őt is gálánsan meghívtam a vendéglőkbe és alkalmanként megleptem egy szép csokor virággal is. Nem voltak anyagi gondjaim. A szüleimet is tudtam köszönteni az ünnepeken, sőt félre is tudtam tenni (főleg az újság pénzből) és ennek eredményeként 1976-ban Solymáron vásároltam egy építési telket 60 ezer forintért. Ez manapság már nem sikerülne a horribilis árak miatt, de erről majd később még részletesebben írok.

Sportoltam is sokat. Kölyökként minden délután a Szabolcska utca grundjain játszottunk, fociztunk és gyúrtuk egymást. A szünetekben nagyokat snúroztunk és nyertük el egymás fagyi pénzét. Aztán fiatalként a Lukács uszodában, kiváló hangulatban töltöttem el órákat. A MAFC-on pedig erősítettem, atletizáltam, jó kondiban voltam, de semmi „kokszot” soha nem fogyasztottam.

Én még voltam katona. És ha nem az utcán nőttem volna fel, akkor ott megtanultam, hogy nem én vagyok az első és a központ a világban. Ma sajnos nincs sorkatonaság, de van cserkészet. Határozottan ajánlom a 10-20 év közötti fiataloknak, hogy ismerjék meg a cserkészetet. Ez merőben más, mint egy sportegyesület tagjának lenni. Az sem rossz, de a cserkészet erős lelki tartást, és hazaszeretet is ad a későbbiekre, ha röviden akarok szólni erről.

Sajnos sokat cigarettáztam, mint a többségünk akkoriban. Kemény cigarettákat szívtunk. Kossuth, Munkás, Szimfónia, Fecske, stb. és ha időnként jutott, akkor francia Gauloisest. Ezek mind füstszűrő nélküliek voltak. 30 éve nem dohányzom, és most vagyok asztmás!!! Ha csak lehet, ne dohányozzatok, és ne drogozzatok, mert legyengítenek és elterelik a figyelmeteket a céljaitoktól!

Miközben vidáman, talán egy kicsit bohém módon éltem fiatal éveimet, soha nem felejtettem el azt a célomat, hogy egyszer lesz egy szerény kis családi házam és benne családom is. Nyilván nem szerzetesi életet éltem. A világ manapság elég ronda, de elég színes ahhoz, hogy ne ragadjatok bele csupán az Internet világába. Ma is adódnak fiatalos lehetőségek.

A mi generációnk a Rákosi korban kezdte, és a Kádár korban élte legaktívabb éveit. (totál diktatúra mindkettő, de különösen a Rákosi kor) Az egyéni kezdeményezéseknek nem sok helye volt. A mi vagányságunk abban állt, hogy az adott keretek között mégis próbálkoztunk. Ma elvileg végtelen sok lehetőség van, de tudom, a tőke mindent meghatároz. A vagányságotok abban kell álljon, hogy megtaláljátok a kibúvókat és nem panaszkodtok kilátástalanságra, ami persze látszólag igaz.

Előző sorokban írtam arról, hogy milyen munkákat végeztem diákként. Most a nyaralásunkról írok. 16 éves koromtól minden nyáron, Balatonföldváron nyaraltam néhány cimborámmal. A szabad strand mögött volt felállítva a kis katonai ponyva sátrunk. 4 Ft-t fizettünk naponta a Tanácsnak a helyért. (ez volt a kurtaksza) Én az ottani önkiszolgáló étteremben vállaltam úgynevezett leszedői állást. Szerény fizetés, koszt, sör nekem és tudtam „spórolni” a cimboráknak is. Arról nem is beszélve, hogy a Kelet-német turista lányok is értékelték a pozíciómat. Nincsenek ma olyan vendéglők, ahol a túlterhelt pincérek szívesen fogadnának leszedőket?

Mi vagyunk az a generáció, akik Beatles és Rolling, Led Zeppelin, stb. rajongók voltunk és a Metró, Illés, stb. klubok törzstagjai. A szüleink nem mindig örültek kicsapongásainknak, de a vizsgáinkat többnyire időben letettük és nem nyávogtunk arról, hogy a helyzetünk kilátástalan, pedig higgyétek el, erősen az volt!

Nyugati, külföldi utazásokra 3 évente volt lehetőségünk, ha megkaptuk az útlevelet, és ha kiválthattunk 70 dollárt. A KGST országokba mehettünk akárhányszor. Én bejártam kishazánkat, főleg azokat a helyeket, ahol természeti látványosság és várak és főleg jó koszt és borozási lehetőség kínálkozott, de Erdély is kínált nagyon szép lehetőségeket.

Ti úgy érzitek, hogy nektek kijár, hogy a világot fiatalon bejárhatjátok. És ki finanszírozza ezeket az utakat? És mi az, hogy kijár?

Minél inkább elfogadjátok a tőketulajdonosok vonzó ajánlatait és el sem gondolkodtok azon, hogy mi egyebet tehetnétek gyönyörű hazánkban, annál inkább hasonlítotok azokra a tojós tyúkokra, akiket jól táplálnak és ácsorogva tojnak egy fém ketrecben. Nyilván kellenek a tapasztalatok, gyűjtsetek tőkét is, de ne váljatok gyökértelenné!

Egy kicsit beavatlak titeket a Rákosi-Kádár korszak diszkriminációiba.

1945 után a Rákosiék fölszámoltak mindent, ami a Horthy rendszer erőssége volt. A teljes középosztályt. A dolgos paraszt kulák megbélyegzést kapott és a termését kisöpörték a csűrjéből és elvitték. A kisiparost kikiáltották a szocializmus szégyenének és állandó többlet adókkal terhelték. A Horthy rendszer vezető értelmisége, katonatisztjeinek családjai megkapták az osztályidegen jelzőt. Az egyházak körül dolgozók és családjaik a klerikális megbélyegzést kapták. Ilyen kategóriák léteztek: P,paraszt, M, munkás, É, értelmiségi, X, osztályidegen. A gyerekek neve mellett az osztálykönyvekben ott szerepeltek ezek a betűk. El tudjátok képzelni, hogy milyen nehéz volt – az M jelzésen kívüli – gyerekeknek jó eredményeket produkálniuk? Néhány régi tanáron kívül az új rendszer tanárai okkal, ok nélkül „harapták” ezeket a fiatalokat.

A főiskolai, egyetemi felvételiknél ezek a fiatalok hiába teljesítettek kiválóan a felvételiken, azt a választ kapták postai úton, hogy „hely szűke miatt” az adott főiskola, egyetem nem tudja fölvenni őket. Ha egy fiatal nagyon kitartó volt, akkor esetleg harmadik, negyedik próbálkozás után fölvették. Nagyon sok tehetséges fiatal feladta ezt a reménytelennek tűnő küzdelmet.

A szocializmus évtizedeiben a kerületi Tanácsoknál lehetett folyamodni egy bérháztetőteréért, vagy egy szuterén helyiségért, vagy egy mosókonyha helyiségért. Ezeket aztán szerény lakásokká lehetett átépíteni. 1972-ben én magam is jelentkeztem a XI. ker. Tanácsnál ezzel az igényemmel. Azt kérdezték tőlem, hogy szüleim közül valaki munkásőr e, vagy párttag e (MSZMP). Azt kellett válaszoljam, hogy nem. Aztán, hogy én KISZ, vagy párttag vagyok-e. Nem. A hivatalnok elmondta, hogy akkor ne számítsak ilyen kiutalásra, mert nagyon sok elvtárs vár ezekre a lehetőségekre.

Azon kívül, hogy nincs elegendő pénzetek egy vállalkozás beindításához, ért titeket hasonló diszkrimináció az iskoláitokban, vagy azután? Úgy gondolom nem. Ma más a probléma lényege. Mindent megtesz a Tőketulajdonosok „kara” az Interneten keresztül, és az állandó szórakozásra buzdítással, hogy a drogokról ne is beszéljek, hogy elpuhult, önálló kezdeményezés hajlamaival nem rendelkező fiatalok legyetek. Az élet valóban nem habos torta. Kívánom nektek, hogy minden nehézség ellenére váljatok sikeres, nem, kapzsi, megelégedett felnőttekké.

Ezek után néhány vegyes gondolatot és tanácsot osztok meg veletek.

Nyilván legyetek derűsek és vidámak, mert ez illik a korotokhoz. De ezenközben ti fiúk tiszteljétek a lányokat még akkor is, ha láthatólag ezt ők nem is igénylik. A nők a jövő és a „történelem”. Nélkülük mi lőhetjük a spermánkat ahová akarjuk, abból nem lesz semmi. Akkor is tiszteld a lányokat, és nőket, ha köztük sok a megtévedt és szinte már lotyó. A tisztességes nők a gyerekeitek édesanyái lesznek és a család legbiztonságosabb alapjai. Tudnám ezt hosszabban is kifejteni, de talán ennyi elég.

Ha valahol, valakinek el akartok mondani valamit, akkor előtte gondoljátok meg és szépen tagolva, lassan adjátok elő és ne hadarjatok! Manapság a TV-ben, Rádióban a pódiumbeszélgetések nagy többségében olyan hadarás folyik, hogy az szinte fáj. Minek? Hová siet a beszélő? Kevesebbet, de érthetően sokkal nyerőbb.

Ha villamoson, buszon ültök és fölszáll egy láthatóan idős nő, vagy férfi, akkor kínáljátok meg az ülő helyetekkel. Manapság csoportosan ülnek a fiatalok úgy, hogy látszik rajtuk, nem is tudják, illene átadni a helyüket. Higgyétek el ez egy szomorú látvány. Egyébként az udvariasságotok visszahat magatokra is.

Azt mondják, hogy „a kultúra a lelkek foglalatja”. És ez a foglalat visszautal a lelkek állapotára. Ezt a foglalatot ti is alakítjátok, nem csak mi felnőttek.

Tudom vagányon öltözködni az menő a többi fiatal előtt. De ha elmentek egy nyilvános helyre – színház, vagy mozi, vagy egy valamilyen előadás – az lenne a menő, ha tisztességesen lennétek felöltözve és a rongyos farmereket otthon hagynátok.

Nagyon sok köztetek a csúnyán elhízott. Tudom, vannak betegségek, de ennyi fiatal nem beteg. A mi szüleink gyakran mondták, hogy „édes gyermekem, nem azért élsz, hogy egyél, hanem azért eszel, hogy élj”. Jó dolog időnként nagyokat zabálni, de állandóan ezt tenni nagyon árt a szervezeteteknek. Ez a későbbi években bosszulja meg magát. És lehetőleg ne csipszet, hamburgert és hasonló egészségtelen dolgokat egyetek, hanem hazai zöldségekből, húsokból készült ételeket.

Lentebb a szüleitek, nagyszüleitek felelősségéről és egy keveset a hazai politikáról is szólok.

A szüleiteknek és nagyszüleiteknek, de általában a családjaitok idősebbjeinek kötelességük lenne mesélni nektek és tanítani titeket. Első körben a hitről. Nem a papságról. Az egy másik igen fontos kérdés. Meg kéne értetni veletek, hogy a világunk teremtett. Ezt nekünk, keresztényeknek Jézus mondta el, de már tudományosan is igazolják. Aki elfogadja ezt annak nem kell búval bélelten és félve a számonkéréstől élni. Sőt, inkább derűsen. A nem hívők között is sok a jó ember, csak nekik nehezebb, mert nincs olyan kapaszkodójuk, mint nekünk. A papság szerepe a tanítás, amit nem mindenki tud elfogadni és mivel ők is emberek, állandó kritikának vannak kitéve. Ez ne befolyásoljon titeket abban a meggyőződésben, hogy a világunk teremtett. Nem a Teremtő Isten az oka a háborúknak és betegségeknek, és bajoknak, hanem egyrészt a mi szabad akaratunk, másrészt a „pásztoraink”, egyes hatalmak végtelen kapzsisága.

A családjaitok idősebb tagjainak tudniuk kéne, hogy a hazai baloldal már 100 éve, (Tanácsköztársaság, Szovjetunió, és jelenleg az EU) ha hatalomhoz jut, nem tesz mást, mint kiszolgáltatja az országokat egy nagyhatalomnak és ő maga vazallusként élvezi azt. A mi jelenlegi ellenzékünk nem a magyar kisemberekért dolgozik, ami persze a dolga lenne. Tudjuk, hogy a jelenlegi hatalom sem hiba nélküli. Tudjuk, hogy vannak korrupciós ügyek. De vannak programjaik, amiket meg is valósítanak. A baloldal pedig csak korrupt, nincsenek programjaik és kiszolgáltatnák hazánkat ismét idegen érdekeknek. Ezt mindenki láthatja napi megnyilvánulásaikból idehaza és az EU-ban egyaránt.

Sajnos sok az olyan ember hazánkban, aki egyáltalán nem gondolkozik és benyelik az ellenzék hazugságait. Tudva, vagy tudatlanul sok a lélekben is sértett ember. A cseléd, a napszámos, a zsellér, a jobbágy, a segédmunkás ősökkel rendelkezők nem akarják észrevenni, hogy a jelenlegi kormány erőteljesen dolgozik ő értük is. Nagyon sok a sértett zsidó honfitársunk, akik még mindig a „bűnös nemzet” révületében élnek. Először is ez így nem igaz, másodszor érezniük kellene, hogy ez a kormány meghozta a legemberségesebb és legbecsületesebb törvényt a „nulla tolerancia az antiszemitizmussal szemben”. Sértettnek érzik magukat a földművelők azért, mert nem kapnak elegendő támogatást. Tény, hogy az élelmiszeriparunk minden szegmensének fényesen működnie kéne. Ez nem csak üzlet, hanem nemzetbiztonsági ügy. És elégedetlenkedik számos vállalkozó azért, mert nem jut olcsó hitelekhez. Persze ez sem igaz. De óvjon minket a Jóisten attól, hogy ez az ellenzékünk a hatalom közelébe jusson, mert akkor azonnal és mindenki megértené, hogy nagy a baj, amit aztán éveken át tűrni kellene.

A családoknak arról is kéne szólniuk a fiatalok jelenlétében, hogy milyen támogatásokat kapnak a családok és általában a fiatalok. Felelősen óvniuk kéne őket attól, hogy az Önkormányzati, vagy Parlamenti választásokon a baloldalra, vagy valami bohóc pártra szavazzanak. Ezek mind a család idősebb tagjainak dolga lenne. Éljetek vidáman, szeressétek egymást, tanuljatok az idősebbektől is, mert az Internet ugyan fontos, de az élet lényegéről nem ott hallhattok. Legyetek sikeresek és boldogak.

Néhány olyan gondolattöredéket írok még, amelyek kimaradtak az előzőekből, de talán fontos az említésük.

Ha külföldre vágysz, érthető. Nézd meg a Loire völgyét és a kastélyokat, és esetleg New York kő és üveg birodalmát, a felhőkarcolókat, és a Louvre festmény gyűjteményeit, és más helyeket, de előtte, vagy utána ne feledd el megnézni az itthoni kastélyokat, a Csontváry kiállítást és a füzéri várat, hogy csak néhányat mondjak. Járd be a Bükk hegység tájait, az Őrséget, egyél isteni jó hazai bárány sültet, vagy harcsa pörköltet, kóstolj hazai fehér és vörösbort és vedd észre, hogy a világ nagyon érdekes, de neked itt a legjobb, te itt vagy itthon!! Tanulni, vagy pénzt keresni persze kimehetsz egy-két évre, de siess haza! Olvass jó könyveket, és kérdezd ki az idősebbeket!

Ezekhez már csak annyit, hogy annyi szép szemű, jó kiállású lányt és jóképű fiút tömegével a világon kevés helyen találsz, mint idehaza. Tudsz választani, de úgy hogy legyenek közös céljaitok hosszú távra is.

Nagy probléma, hogy hol lakjatok. Most hogy a Kormány bevezette a kedvezményes megyei és országos bérletet bátran gondolkodhattok Budapest, vagy más nagyvárosunk 50 kilométeres körzetében elterülő falvakra. Biztos, hogy normálisabb összegekért juthattok egy kisebb házhoz, vagy földdarabhoz. Építhettek is egy szerény, de barátságos kis házat és a nagy kertben gazdálkodhattok is. Jó a levegő, csend van, a későbbi gyermekeiteknek is ideális. Vonattal, busszal 40-50 perc alatt be tudtok érni a városba.

Az Internet csodák bűvöletén, és a bulikon kívül tanuljatok sokat, nyelveket is és legyen szakmátok, az sem baj, ha kettő, vagy több. De ami legalább ilyen fontos, legyenek stabil kisközösségeitek. Járjatok össze, beszéljétek meg dolgaitokat és segítsétek egymást, ahol csak tudjátok, tartsatok össze!! A közösségek minden formáját pusztítja a globális pénz hatalom. Ne fogadjatok el mindent, amivel megkínálnak, hanem legyenek saját céljaitok, amiket – ha néha belebukva is – de többnyire majd megvalósítotok.

Hajrá fiúk, lányok, hajrá Magyarország.

Barátsággal üdvözöl titeket egy 76 éves fiatalember.

Szilágyi Zsolt