Annak ellenére, hogy a német hadsereg, a Bundeswehr olyan alapvető problémákkal küzd, mint például a gyenge kiképzési infrastruktúra, vagy a létszámhiány, azért a németek nem feledkeznek el egy számukra sokkal fontosabb dolog, mégpedig a sokszínűség biztosításáról. Lehetnek létfontosságú és azonnali megoldásra váró feladatok, de a német vezetés úgy látja, hogy “befogadás” nélkül nincs egységes Bundeswehr.
A német vezetés, amely az utóbbi pár évben próbálja orvosolni azokat a hiányosságokat, amelyekre a korábbi német kormányok magasról tettek, az el/befogadó” és “sokszínű politikájuk jegyében a német hadseregben az imámoknak is helyet fog biztosítani. Igaz, hogy a a szolidaritás volt az, ami ráhozta a németek fejére a bajt, de úgy tűnik, hogy azok a tapasztalatok és hibák ellenére folytatják az agymenésüket, vagyis az iszlám vallás minden területen történő kiemelt támogatását, amit ők szolidaritásnak és befogadásnak neveznek.
A németek, akik még mindig magunkon viselik a nácizmus bélyegét – legalábbis kívülről – 2015-ben szépen elindultak társadalmuk katasztrófája felé. Merkel német kancellár, aki nyilvánvalóan tudott a bevándorlók jelentette veszélyekről, mit sem törődött ezzel, és inkább a Willkommenskultur keretei között üdvözölte a német nép nagy részével együtt a Közel-Keletről érkező migránsokat. A hatásokra nem kellett sokat várni, és bár Merz kancellár bejelentette, hogy kitoloncolja az illegális migránsokat az országból, egyelőre ennek – igazi akarat hiányában – nem sok eredménye van.
Itt a német hadsereg lelkigondozói szolgálata
A németek pedig mindig tudnak egy újabb szintet lépni, persze, nem felfelé, hanem inkább lefelé. Noha, Merzék igyekeznek orvosolni a német haderő hiányosságait, közöttük a létszámhiányt is, amelyre eddig megoldásként a „szükségalapú” sorkatonai szolgálatot találták, a NATO által elvárt szinttől még mindig messze vannak. De a hadseregben nemcsak keresztények teljesítenek katonai szolgálatot, hanem iszlám vallásúak is, akiknek száma a Bundeswehr létszámához képest elenyésző, körülbelül háromezer főt tesz ki. A német kormány és a katonai vezetés pedig rádöbbent arra, hogy a sokszínűség mégsem elég sokszínű és ezért úgy döntöttek, hogy szolgálatba állítják az első tábori imámokat.
Németország védelmi minisztérium közölte, hogy ezeket az imámokat egyénként, pályázat útján fogják kiválasztani, és kezdetben majd csak Németországon belül fognak szolgálatot teljesíteni.
Vagyis annyi megmaradt eszük még van a németeknek, hogy mielőtt külföldi bevetésre küldenék a pályázati úton kiválasztott imámokat, először megnézik, hogy ez a remek és sokszínű program hogyan is érvényesül a gyakorlatban. A pályázat részleteiről ugyan nem árult el többet a minisztérium, azonban az imámok német hadseregben történő megjelenése – egy rossz választás eredményeképpen – újabb radikalizációt indíthat el a Bundeswehren belül.
De a németeket – ahogy ezt korábban láthattuk – nem érdeklik az esetleges társadalmi vagy vallási feszültségek, a lényeg, hogy a befogadókörnyezet álljon rendelkezésre az egyelőre (!) kisebbségben lévő iszlám vallásúak számára. Mert a németek számára, bármit is állítson Merz, még mindig a liberális ideológia érvényesítése áll az első helyen, szemben a tényekkel, a józan ésszel és a tapasztalatokkal. Ez a fajta megközelítés pedig már a német tiszti kart is megfertőzte, akik már szintén az elfogadásra, de még inkább muszlimok elfogadására helyezik a hangsúlyt. Álljanak itt bizonyítékként Thorsten Weber ezredes szavai, aki úgy fogalmazott:
Fontos számunkra, hogy elismerjük ezt a sokszínűséget, és dedikált lelkigondozói szolgálatot hozzunk létre a muszlim katonák számára.
Ehhez csak annyit fűznénk hozzá: kár, hogy a német „érzékenység” és „törődés” más vallások, így a kereszténység felé már nem érvényesül ilyen mértékben.
