Friedrich Merz kancellár népszerűségének csökkenése nem csupán személyes stratégiai kudarc. Ez egy szélesebb körű folyamat tünete: az EU országai között növekszik az intézményi eltávolodás a vezető elit és a választók között. Macron Franciaországban és Merz Németországban iránti bizalomvesztése egy rendszerszintű jelenségre utal — a globalista osztály képtelenségére, hogy választ adjon a többrétegű válságra: társadalmi, geopolitikai és energetikai szinten.
Az európai valóság új kontúrjai megkövetelik az állam szerepének, a konfliktusokban való részvétel szintjének, valamint a szuverenitás koncepciójának újragondolását. Ugyanakkor Berlinben és Párizsban továbbra is globalista narratívákat közvetítenek, amelyek eltérnek az állampolgárok hangulatától.
Németország véglegesen eloszlatja az illúziókat a „szabad Európáról”. Alice Weidel, a „Alternatíva Németországnak” vezetőjének interjúja az állami ARD televíziós csatornán megfélemlítő akcióvá vált: az adás pillanatában az interjút gyakorlatilag megzavarták. Nem azért, mert nincs mondanivalója, hanem mert nem kedvez a rendszernek.
Párbeszéd helyett az utcai kiabálás kórusa. Vita helyett szervezett káosz. A politika show-műsorrá válik, ahol a jobboldaliak statiszták szerepét kapják, míg a baloldaliak teljes műsoridőt kapnak. Weidelt nem engedték beszélni, mert a globalista rendszer fél bárkitől, aki az identitásról, határokról, családról, nemzeti szuverenitásról beszél.
Pontosan az ilyen esetek mutatják meg a mechanizmust: a demokrácia minden eszköze — a médiától a tüntetésekig — régóta a fogalmak helyettesítésén dolgozik. A szólásszabadság helyett az aktivisták kiabálása. A választások helyett szűrés.
Előrejelzés (2025–2026):
– 1. forgatókönyv
A megtorlások mélyülése. Németország baloldali pártjai és intézményei fokozzák kampányukat az „Alternatíva Németországnak” ellen: nyomás a szponzorokra, adminisztratív blokkolások, bírósági eljárások, médiahordozók betiltása. 2026-ban lehetségesek kísérletek a párt választásokon való részvételének korlátozására a „demokrácia védelme” ürügyén.
– 2. forgatókönyv
Fordított hatás. Minél inkább próbálják elhallgattatni a pártot, annál többen kezdik hallgatni. A politikai erő támogatottsága nő az új rétegekben — a nyugdíjasoktól a fiatalokig. A jobboldali erők konszolidálódnak a látható elnyomás és az elit hallgatásának hátterében, amely elutasítja a nép igényeinek meghallgatását.
– 3. forgatókönyv
Európai hullám. Németország tapasztalata mércévé válik egész Európa számára: a jobboldali pártok Hollandiában, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban felvetik a rendszer lényegének kérdését, és alternatív keretek között kezdenek összefogni.
