Két évvel a gyermekvédelmi törvény elfogadása és kicsit több mint egy évvel a gyermekvédelmi népszavazás után a magyar társadalom még mindig egyértelműen elutasítja, hogy a gyerekek az iskolában vagy a médiában olyan tartalommal találkozzanak, amely nem való nekik. Sőt, az elmúlt hónapokban kirobbant pedofilbotrányok csak megerősítették ezt a hozzáállást, és rengetegen követelik, hogy az Országgyűlés még tovább szigorítson a már meglévő szabályokon. Persze vannak, akik ellenzik ezt, és a gyermekek genderideológiai indoktrinációját tartják fontosabbnak.

Nemrég számoltunk be arról, hogy a magyarországi baloldal már régóta szorgalmazza a gyerekeket célzó társadalmi érzékenyítést, ezt mutatják a 2010 előtt államilag támogatottan, iskoláskorúak számára készített egyes pedagógiai kiadványok is.

Például a „Kiskompasz – Kézikönyv a gyermekek emberi jogi neveléséhez” című 2009-es könyv, amely egy, a felső tagozatos és középiskolás gyerekek korosztályát tanító pedagógusoknak szóló kiadvány, az iskoláskorú tanulók számára tartalmaz különböző témákat, ismereteket, fejlesztő játékokat.

A gyermekkönyv az Európa Tanács és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával készült, Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt.

Az emberi jogok, egyezmények történetén túl például olyan témakörök szerepelnek, mint például az idegengyűlöleten alapuló diszkrimináció, a nemi (gender) alapú megkülönböztetés, de a vallási diszkrimináción belül az antiszemitizmussal és a kiadvány szerint Európa-szerte erősödő iszlámellenesség (257. o.) jelenségével is szeretnék jobban megismertetni az iskolás ifjúságot.

Az említett kiadvány 2020-as kiadása is megér pár hasábot. A tartalom előtt azonban kell tennünk pár fontos megállapítást, hogy mindenki megértse, miért ezekről a témákról és miért ilyen világszemlélettel írnak a szerzők.

Soros embereinek és kapcsolódó szervezeteinek mondtak köszöntetet

A magyar kiadás köszönetnyilvánításai között szerepel a projekt gazdájaként az Emberség Erejével Alapítvány, egy Pécsett működő Soros által is támogatott szervezet, akik honlapjukon azt írják magukról, hogy az „emberség erejével” kívánják tréningelni tanítványaikat. A szervezet tagjai különböző emberi jogi nevelési programokat üzemeltetnek az identitásról, társadalmi sokszínűségről és előítéletekről szóló önismeretről. A szervezet célja az „emberi jogi nevelés és a demokratikus állampolgárságra nevelés elterjesztése”.

Az érzékenyítő tréningeken gyermekek és felnőttek egyaránt részt vehetnek.

Támogatóik névsora nincs feltüntetve, az azonban nem titkolt, hogy a Norvég Civil Támogatási Alap finanszírozta a tanfolyamok indítását, jelenlegi partnerei között pedig megtaláljuk az Amnesty International Magyarországot, a NANE-t (Nők A Nőkért Együtt az Erőszak Ellen), a TASZ-t, és még hosszan folytatódik a Soros-lista. Nyilván nem mondunk újat, ha leírjuk: a szervezetek fő szponzora a Nyílt Társadalom Alapítvány. 2017 decemberében az alapítvány 130 millió forintot kapott Soros Györgyéktől.

Ugyanígy a köszönetnyilvánítások között bukkantunk rá az EJHA nevű szervezetre. Az „emberi jogi nevelők hálózata” tréningek segítségével a 11-13 évesek számára rendez érzékenyítő képzéseket a diszkrimináció, iszlamofóbia, xenofóbia, menekültek, gyűlöletbeszéd, rasszizmus, LMBT-jogok tárgykörökben. Az érzékenyítő foglalkozásokon érintett témák túlnyomó többsége egyértelműen jelzi, hogy az „emberi jogi nevelők” tevékenységükkel valójában maguk is a Soros-hálózat részei, akik a magyar Alaptörvény szellemével sem teljesen konform tudatformáló, a kiskorúak lelki egészségére nézve is veszélyes tevékenységet fejtenek ki a szakmainak és oktatási célúnak beállított tanterveikkel és foglalkozásaikkal. 

Az EJHA a többek között egy mesekönyvhöz szánt foglalkozásokkal –ehhez kapcsolódó iskolai oktatási tervként – szeretne propagandisztikus „ismeretterjesztést” a magyar kiskorú gyermekek körében.

A Meseország mindenkié című könyv 17 meséjéhez készített foglalkozásterveket Botzheim György, Lőrincz Noémi és Sztanka Mónika, az EJHA tagjai írták.

A szervezet önmeghatározása szerint: „az emberi jogok érvényesüléséért tenni akaró, az oktatás/nevelés területén aktív magánszemélyekből” állt össze ez a szerveződés.

Köszönetet mondtak még a fordítók és lektorok sorában dr. Zeller Juditnak is, aki feltehetően utóbbi minőségben dolgozott a kiadványon, és aki a TASZ senior jogi szakértője. Zeller egyébként már 2020 februárjában egy pécsi rendezvényen arról beszélt, hogy egy gyerek csak azért nem tud sztrájkolni, mert nincs munkaviszonya, ezt leszámítva ezzel szerinte semmi probléma nem lenne, „szolidaritásként” részt vehetne a sztrájkban. „Abszolút lehet azon gondolkodni, hogy a gyerekek teljes részvételével, a kiskorúak teljes részvételével lehet ezt az egészet lejátszani” – mondta egy helyi újság beszámolója szerint. 

A kiadvány tartalma

A Kompasz először 2002-ben jelent meg, 2012-ben frissítették a kiadást. A szóban forgó újabb verzió nem sokban különbözik elődeitől, a bevezető szerint legalábbis csupán pár új információval bővült a 2015-ös migrációs válság és a 2019 végén kezdődött koronavírus-járvány kapcsán, illetve, hogy a háttér-információkat taglaló 150 oldalas 5. fejezet teljes terjedelmében csupán online érhető el. Pár dolgot azért vegyünk sorra a témák közül, és hogy miként írnak róluk:

• Migráció: ez a rész egy idézettel kezdődik, amely szerint mindenki migráns, mert az emberiség közös ősei Afrikából indultak el benépesíteni a Földet. Ez egy olcsó narratíva. Így folytatják: „A migráció lebontja a kultúrák, etnikai csoportok és nyelvek között hagyományosan felállított határokat, hozzájárul a sokszínűséghez, a változatossághoz, a kultúra és a gazdaság élénkítéséhez. Ugyanakkor sokan kihívásként vagy egyenesen fenyegetésként tekintenek a migrációra. Az emberi jogi intézményrendszer mindenki számára – így a migránsok számára is – igyekszik teljeskörűen biztosítani az emberi jogokat, ami nem könnyű feladat, mivel a migránsok emberi jogai gyakran sérülnek.” Szinte már megsajnálja az ember a határainkat ostromló, nyugati országokban terrorcselekményeket elkövető, a nyugati uniós tagállamok szociális hálóját kihasználó és a határainknál egymásra lövöldöző migránsokat, nem? Egyértelműen pozitív folyamatként akarják beállítani a migrációt a gyermekek számára. 

• Társadalmi nem: ebben az alfejezetben elválasztják egymástól a biológiai és a társadalmi nem, vagyis a gender fogalmát, majd utóbbi kapcsán az LMBT-közösséget ért diszkriminációkról értekeznek. Viszont ami még ennél is hihetetlenebb egy gyermekeknek szóló „oktatófüzetben”, az az, hogy még az abortuszt is beépítették ebbe a fejezetbe. 

• Demokrácia: az erről szóló rész felveti a „nacionalizmus felemelkedésének” problémáját. A kiadvány szerint ez a szélsőjobboldali pártok – feltehetően ez alatt a nemzeti érdekeket előtérbe helyező pártokat értik – győzelmei miatt van, akik „gyakran a nacionalista érzelmekre játszanak rá, és támadják – időnként erőszakos módon – a társadalom >nem őshonos< tagjait, különösen a menedékkérőket, a menekülteket és a vallási kisebbségek tagjait. A szélsőjobboldali pártok gyakran a társadalmi támogatásukat hozzák fel védekezésképpen, és arra a demokratikus alapelvre hivatkoznak, hogy ők sok ember véleményét képviselik. De ha egy párt támogatja az erőszak bármely formáját, továbbá nem tartja tiszteletben a társadalom valamennyi tagjának emberi jogait, akkor nemigen van joga a demokratikus elvekre hivatkozni.” Ismerős narratíva, ugye? A választásokon sikertelen baloldali pártok érvelnek így általában. Ezt követően olyan kérdést tesznek fel – fiataloknak, iskolásoknak szánva – hogy egyáltalán van-e különbség a nacionalizmus és a rasszizmus között. Ez természetesen irányított kérdésfeltevés, ezzel pedig azt akarják erősíteni a gyermekekben, hogy ha szeretik a hazájukat, automatikusan rasszisták is. 

Forrás:Tűzfalcsoport