A transzhumanizmus egyik prófétája, Ray Kurzweil szerint a mesterséges intelligencia már 2029-re meg fogja haladni az emberi intelligenciát, és ez még bőven csak a kezdet.
Eljön a szép új világ, és sokkal gyorsabban, mint azt várnánk. Sokan félelemmel tekintenek a közeljövőbe, mert a digitalizáció rakétasebességgel zajló megvalósulása, a mesterséges intelligenciának (MI) az élet minden területén történő térnyerése első körben a munkavállalók tömegeinek állásvesztésével fenyeget, a távlatos jövőben pedig akár a szabadságunk, a biztonságunk kerülhet veszélybe. Ha a szuperszámítógép-hálózat, a mesterséges intelligencia
túlhalad az emberi képességek szintjén, és kibújik az emberi kontroll alól, az a legsúlyosabb disztópiát keltené életre.
Vannak azonban sokan, akik fényes jövőt vizionálnak a mesterséges intelligencia és az ember szövetsége számára, nem félnek attól, hogy az ember alkotta technológia végül a teremtője ellen fordul. Sőt, szilárdan hisznek abban, hogy a fejlődés, a negyedik ipari forradalom, vagyis az a technológiai kvantumugrás, amely révén a fizikai, a digitális és a biológiai szférák közötti határok elmosódnak, egybeszerkeszthetők lesznek, az emberi nem boldogságát hozza el. Biztosak abban, hogy ha az emberi test összeköthető lesz a komputer-technológiával, akkor az emberi élet kiteljesedhet, biológiai nyűgjeinek nagy része meghaladhatóvá válik: redukálható lehet a betegségek száma, gyógyíthatóvá válhatnak tünetcsoportok, vakok láthatnak, paralízises emberek újra járhatnak, és még az emberi élettartam is meghosszabbítható lehet.
A MI-optimizmus egyik élharcosa, a technológiai futurizmus és egyúttal a transzhumanizmus egyik prófétája Ray Kurzweil, aki bár évekkel-évtizedekkel kortársai előtt jár a mesterséges intelligencia, a számítógépes tudományok kutatásában, még sincs távol tőlünk: fejlesztőmérnökként szerepe van abban, hogy a Google ma már rengeteg dolgot tud rólunk – keresőmotorjának memóriája megőrzi kereséseinket, így nemcsak a Facebook-on és más felületeken találkozhatunk újra keresett tárgyainkkal célzott hirdetések formájában, de ha ezen információk adatbázisokká állnak össze, valamennyiünk élete, céljai, indítékai, hobbijai, titkai profilozhatóvá válnak; vagyis
miközben a Google-on keresünk és általa megismerünk, a keresőprogram is kutat bennünk és az MI is lépésről lépésre egyre mélyebben megismer minket.
Kurzweil, aki az 1960-as évektől kezdve kutatja a mesterséges intelligenciát – így az erre szakosodott kutatók első generációjának egyik utolsó, még életben lévő tagja –, hatvan éve él tehát ennek, ezzel és ebben, és tudjuk, mindenki elfogult a saját élettársa iránt – megnyilatkozásaiban az MI térnyerését az emberiség új korszakának tartja, amikor az univerzumban egyedül élő ember – hiszen Kurzweil nézetei szerint Isten léte, valamint a más bolygókon való hasonló élet teljességgel kizárható – megoldást talál egzisztenciális félelmeire, és az MI segítségével túllép biológiai meghatározottságain, és maga fölé nő, és ezzel egy teljesen új létezési dimenzió nyílik előtte.
Mi a jövő? „MI” a jövő!
Kurzweil 2005-ben írta az azóta kultuszirodalommá váló The Singularity Is Near (magyarul: A szingularitás küszöbén) című könyvét, amelyben az emberi evolúció következő lépését vázolta fel: az ember és a számítógép összeolvad, a mesterséges intelligencia (MI) átveszi az emberi tevékenységek egy részét,
az emberi agyba ágyazott interfészeken keresztül az ember elképesztő digitális adatbázisokhoz jut hozzá,
és azt gyorsan, hatékonyan, képességeit meghatványozva tudja majd használni, átlépve a korábban ismert emberi lehetőségeken.
A technológiai szingularitás idejét, vagyis azt a pillanatot, amikor a mesterséges intelligencia képességei elérik az emberi kvalitások szintjét, 2029-re vizionálta,
azt a kort pedig, amikor a technológiai tudás képes lesz megvalósítani az emberi test és a komputertechnológia egybeszerkesztését, 2045-re taksálta.
Jóslata óta közel 20 év telt el, és csupán 4-5 éves idővallumon belülre kerültünk az általa előre valószínűsített szingularitás eléréséhez. Két évtized távlatában már jól látható, hogy a tudós tévedett-e, vagy jól látta? Nos, a 2005 óta zajló technológiai fejlődés, robbanás alapján kijelenthető, hogy Kurzweil előrejelzése pontos volt, ez a vízió a szemeink előtt válik valósággá: ChatGPT, Gemini, GPT-4, LLM nyelvi modulok, emberi agyba beépített, számítógéppel összekapcsolt mikrochip, önvezető autó, és így tovább.
Ray Kurzweil úttörő jellege abban áll, hogy az MI-kutatók közül ő volt az egyetlen, aki ilyen radikális, gyorsan bekövetkező fejlődést jósolt, konkrét évszámokkal jelölve, ezért kortársai a nézeteit akkor fantazmagóriának tartották. Nyáron megjelent új könyvében (The Singularity Is Nearer) a szerző learatja a babérokat, és jelzi: pontosak voltak a jelzései, továbbra is tartja a 2029-es és a 2045-ös dátumokat mint az MI-ember reláció fordulópontjait.
A gépi és az emberi képességek közötti szakadék mára teljesen összeszűkült, Kurzweil szerint
az MI már csak a kontextuális memória, a józan ész, a logika és a társadalmi interakciók terén gyengébb az emberi intelligenciánál,
de szerinte a technológia fejlődésének iramával ez a különbség is 4-5 év alatt el fog tűnni. Egyre nagyobb a komputer-kapacitás, egyre jobbak az algoritmusok, és egyre több a tárolt adatmennyiség. Kurzweil számításai szerint ezzel a jelenleg tapasztalt exponenciális fejlődési intenzitással a 2030-as évekre az MI képes lesz minden területen jobbat alkotni, mint az ember: jobb verseket, jobb filmforgatókönyveket fog írni, pontosabban megállapítja majd egy beteg diagnózisát, gyorsabban fejleszt ki gyógyszereket (lásd: a Moderna vakcina fejlesztése), élesebb filozófiai gondolatai lesznek, hatékonyabban tervez majd épületeket, és így tovább.
Ez ámulatba ejtő, egyúttal félelmetes, de a Google szakembere nem tart a mesterséges intelligenciától. Úgy véli, a „gépesítés” miatt ugyan egyre több ember fogja elveszíteni állását, de ezt kompenzálni tudja majd az új tech-állások megjelenése, a tartósan munka nélkül maradók helyzetét pedig megoldja majd a munka nélkül is járó, az államok által fizetett ún. univerzális alapjövedelem juttatása.
Kurzweil nem fél attól sem, hogy a gépek átveszik az uralmat az ember felett,
sem attól, hogy az MI kontroll nélküli algoritmusokkal teleszórja a netet dezinformációkkal, deepfake-videókkal, vagy adatbázisokat és biztonsági kamerahálózatokat összekötve totális megfigyelés alá veszi az embereket, szerinte ugyanis az MI az emberi mintákat követi, és az emberek többsége betartja a jogszabályokat, az MI fejlesztése pedig szigorú fejlesztési elvek mentén zajlik, így teljes a kontroll felette. A kutató attól sem tart, hogy az emberek többsége tartózkodó lesz az MI használatának új módjaival szemben, hiszen húsz évvel ezelőtt sem hozott lázba sokakat az okostelefon gondolata, ma pedig az emberiség háromnegyede mobilt használ.
A halhatatlanság bűvöletében
Az emberi agy kapacitásait biológiai módszerekkel nem lehet növelni, digitális úton viszont igen: a felhőben (cloud) tárolt adatmennyiség korlát nélkül növelhető, és
amikor a technológiai fejlődés olyan szintre ér, hogy az agyat nanokomputerek segítségével össze lehet kötni a felhővel, akkor a természetes és a kiberintelligencia összeér majd,
ami előre nem látható módon fogja az emberi kognitív képességeket megsokszorozni. Ray Kurzweil mostani előrejelzései szerint a 2030-as évek közepén, vagyis tíz (!) év múlva az ember a mainál egymilliószor több információ birtokába kerülhet, átlép majd biológiai korlátain, meg tudja változtatni megjelenését, 11 dimenzióban lesz képes tárgyakat látni, meg tud szólalni a világ összes nyelvén, és így tovább.
A transzhumanisták azt remélik, hogy az MI az emberi életnek egy új értelmet ad. Kurzweil és a hasonló gondolkodók számára a jövő az emberi agyba beépített, molekula nagyságú robotok, az úgynevezett „nanobotok”, amelyeket nem a koponya műtéti felnyitásával juttatnak az agy szövetébe, hanem a hajszálereken keresztül. Kurzweil egy interjúban elmondta, miként fog ez működni a gyakorlatban:
úgy, mintha az agyunkban lenne egy okostelefon, csak nem kell majd görgetni, keresni, egyszerűen az ember gondol majd valamire,
amit nem tud, de kíváncsi rá, és az agya a felhőből kikeresi majd az adott információt.
A számítógép és az emberi agy összekapcsolására már vannak modellek: a világ első legálisan elismert kiborgja Neil Harbisson, akinek agyába 2004-ben műtéti úton egy antennát vezettek be, és ezzel képes színeket hanghullámként érzékelni. Aztán az Elon Musk-féle Neuralink kísérletei során 2024 elején először ültettek be mikrochipet egy ember agyába: az implantátum segítségével a nyaktól lefele lebénult férfi a gondolatai segítségével képes kezelni egy, az agyában lévő interfésszel összekötött számítógépet.
Az ember-gép összeolvadástól Kurzweil és társai azt is várják, hogy a testbe bejuttatott nanobotok segítségével sok betegség kialakulását meg tudják akadályozni, a már kialakult betegségeket pedig hatékonyabban tudják kezelni, mint a jelenlegi orvostudományi módszerekkel. Nem utolsó sorban pedig transzhumanisták lévén a fejlesztők prioritásként kezelik, hogy a kiborg-szerű organizmusok által az emberi test élettartamát jelentősen meghosszabbítsák – Kurzweil szerint a 2030-as évekre olyan szinten lesz a nano- és a biotechnológia, hogy ezek
a molekuláris robotok a test szöveteiben olyan „helyreállítási” műveleteket tudnak majd elvégezni, amellyel kompenzálni tudják a test öregedési ütemét,
vagyis egy év alatt hatékonyabban állítják helyre a sejteket, mint amennyit a test ugyanennyi idő alatt öregszik (Kurzweil ennek a „longevity escape velocity” terminus technicus-t adta), vagyis megállítják a test elhasználódását, így az ember bőven jó fizikai állapotban élheti túl a bűvös 120 éves élettani határt.
A halál elkerülhetőségére egyelőre még nincs recept, de annak bekövetkezte esetére készül már a megoldás: a személyiséget digitalizálják, illetve a testet adott esetben hibernálják. A „túlélésnek” kétféle „megoldása” lehet: az egyik, hogy az ember személyiségét digitális úton „megőrzik” –
az ember „elméjét”, vagyis minden digitalizált nyomát, lejegyzett gondolatát, írását, termékét, hanganyagát feltöltik a felhőbe,
és az MI-alapú nyelvi modulok működési elvéhez hasonlóan lehívhatják a tárolt gondolkodási mintákból, hogy az elhunyt az adott dolgokról, eseményekről mit gondolna most.
A másik opció már egy lépés a halhatatlanság meghódítása felé: a felhőben tárolt személyiségből egy MI-avatart (az elhunyt képmását) hoznak létre, amely nemcsak a személyes adatösszességből előhívott minták alapján válaszol írásban, hanem képileg is megjelenik, és hanggal is kommunikál. Egy újabb lépés az avatartól a valós fizikai test felé
annak reménye, hogy az MI-technológia képes lesz majd egyszer az emberi test reprodukálására.
Ennek reményében az elhunyt testéből DNS-mintákat vesznek, sőt, saját végrendeletben arról is lehet határozni, hogy a klinikai halál beállta után az ember testét lefegyasszák (krionikus vitrifikáció: folykékony nitrogénben tárolják fagypont alatt a testet), hogy a későbbi jövőben „újraélesszék” (az Egyesült Államokban ez legális, az arizonai Alcor Life Extension Foundation nevű szervezet foglalkozik ezzel). A transzhumanisták végső reménye pedig az, hogy a lefagyasztásból az életbe visszahozott testet a felhőben tárolt „személyiséggel” egyesítsék, így az elhunyt „újraéledjen”.
A transzhumanista elképzelésekből jól látszik, hogy az elméletet és a kísérleteket teljes mértékben egy materialista életviszonyra modellezték, arra az előfeltevésre alapoznak, hogy az ember biológiai lény, akinek teste és tudata van, amely a halál pillanatában elindul az enyészet útján, illetve kialszik. A futuristák tehát
nem számolnak azzal, hogy az embernek esetleg van lelke, amelyet az MI sem fog tudni befogni, illetve hogy esetleg van Isten,
aki a halál után dönt majd a lélek és a test jövőbeli hovatartozására, így felülírhat bármilyen emberfeletti, MI-vezérelt projektet is. De ezt mindannyiunk csak a saját halálunk pillanatában fogjuk végérvényesen, megkérdőjelezhetetlenül megtudni. Addig marad a hit, mindenki maga felelős pedig azért, hogy miben/kiben.
