A Kontra “névsorolvasása” 2. rész

A Márki-Zay Péter kampányát pénzelő Action for Democracy európai találkozási helye, a European Council on Foreign Relations (ECFR) jelentős forrásokat kap német kormányzati szervektől, pártalapítványokról, illetve vezető német magánalapítványoktól. Bár ezek az alapítványok civilnek mondják magukat, mégis világos politikai szándékkal rendelkeznek, a donorszervezetek között pedig rendre megjelenik a Soros György-féle OSF.

• Ahogy a korábbi részünkben arról beszámoltunk, a Soros-birodalom egyik legfontosabb európai szervezete az European Council of Foreign Relation. A magyar baloldal amerikai kampányfinanszírozási botrányában érintett Action for Democracy talán ezzel a szervezettel van a legnagyobb átfedésben.
  
• A szervezet vezetőségében három magas rangú német politikus is található: Norbert Röttgen, Angela Merkel volt minisztere, Joschka Fischer, egykori zöld külügyminiszter, valamint párttársa, Franziska Brantner jelenlegi államtitkár.
  
• A Soros-féle agytröszt finanszírozói között több német kormányzati tényező is szerepel: a Védelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a kormányzat nemzetközi fejlesztési ügynöksége, valamint a zöldek pártalapítványa, a Heinrich-Böll-Stiftung.
  
• A ECFR-t vezető német magánalapítványok is támogatják, mint például a Robert Bosch Stiftung, a Stiftung Mercator és részben a German Marshall Fundhoz köthető nonprofit szervezetek is.
  
• Az összefonódásokra kiváló példa, hogy a Robert Bosch Stiftung alelnöke, Henry Alt-Haaker tagja az ECFR-nek is. De ECFR-tag Sandra Breka is, aki korábban a német alapítvány vezérigazgatója volt, jelenleg pedig a Soros-féle OSF egyik vezetője.
  
• A Német Külpolitikai Társaság (DGAP) akkori vezetőjétől, Daniela Schwarzertől Soros György még 2019-ben azt kérte, járjon közbe Merkelnél annak érdekében, hogy ne Várhelyi Olivér kapja meg a bővítési portfóliót az új bizottságban. Schwarzer azonban ezt nem tette meg.
  
• Az ECFR osztrák tagjai között szerepel Gerald Knaus, Soros fizetett lobbistája valamint Hannes Swoboda a magyarellenes  volt baloldali EP-frakcióvezető is.

Cikksorozatunk első részében írtunk a Márki-Zay Péter kampányát 1,86 milliárd forintnyi dollárral finanszírozó amerikai alapítvány, Action for Democracy (AFD) európai tagjainak találkozási helyéül szolgáló European Council on Foreign Relations (ECFR) nevű külpolitikai lobbiszervezetről és agytrösztről. 

Beszámoltunk a szervezet alapításáról, hogy kik hozták létre, kik finanszírozzák, különös tekintettel Soros György amerikai milliárdos szerepére, illetve megvizsgáltuk az AFD és az ECFR közötti személyi jellegű összefonódásokat. Emellett főképp a brit szálat részleteztük, hiszen bár az ECFR páneurópai szervezet, de az angolszász think tank-ek mintájára jött létre, Soros alapítványa, az Open Society Foundations (OSF) vezényletével.

Ahogy azt ígértük, cikksorozatunk második részében a külpolitikai lobbiszervezet német és osztrák kötődéseit, társszervezeteit és donorjait mutatjuk be.

Kik az ECFR német vezetői?

Az agytröszt kuratóriumának egyik társelnöke a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa, Norbert Röttgen. A politikus 1994 óta tagja a német parlament alsóházának, 2014 és 2021 között pedig a Bundestag külügyi bizottságának elnöke volt.

Röttgen Angela Merkel második kormányában, 2009 és 2012 között szövetségi környezetvédelmi és nukleáris biztonságért felelős miniszter volt.

Röttgen 2020-ban a CDU kancellárjelöltje kívánt lenni, de már az első fordulóban elbukott.

Franziska Brantner német zöldpolitikus (Bündnis 90/Die Grünen). 2013 óta tagja a Bundestagnak, 2021-ben nevezték ki a párttársa, Robert Habeck által irányított Szövetségi Gazdasági és Klímaügyi Minisztérium parlamenti államtitkárává Olaf Scholz kormányában. Korábban a német zöldek Európa-politika szóvivője és parlamenti titkára volt. 2013 előtt EP-képviselő és a zöld frakció szóvivője volt.

A brüsszeli Bertelsmann Alapítványnak is dolgozott, ahol az EU külpolitikai kérdéseivel kapcsolatos tanácsadással foglalkozott.

(Megjegyezzük, hogy a Bertelsmann birtokolja a német RTL Csoportot, amelynek része többek közt a magyar RTL is.)

Joschka Fischer ECFR-emeriti vezető a német zöldek egyik csúcspolitikusa volt, 1998 és 2005 között – a szociáldemokrata (SPD) Gerhard Schröder kancellársága idején –Németország külügyminiszterének és alkancellárjának tisztségeit töltötte be.

Támogatta a Spinelli-csoport létrehozását, amely az EU föderalizálását tekinti célkitűzésének. (A Spinelli-csoportnak három magyar tagja van, a momentumos Cseh Katalin, a DK részéről Ara-Kovács Attila, illetve Rónai Sándor.)

Fischer jelenleg a Bill Clinton egykori külügyminisztere, Madeleine Albright által alapított, és Chris Maroshegyin keresztül az Action for Democracyvel is kapcsolatba hozható Albright Stonebridge Group vezető stratégiai tanácsadójaként tevékenykedik. A szülei svábok, akiket Magyarországról telepítették ki, innen jön a „Joschka” becenév.

Jóbarátja a szintén zöldpárti, Orbán-fóbiás Daniel Cohn-Bendit volt politikus. Cohn-Bendithez hasonlóan Joschka Fischer is egykori ’68-as, az egyetemi évei alatt aktívan részt vett a német szélsőbaloldali diákmozgalmakban.

Az ECFR német finanszírozói

Kormányzati szervek

Az egyik ilyen donorszervezet a Szövetségi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium alá tartozó Deutsche Gesellschaft für Internationale Zusammenarbeit (GIZ), amely tulajdonképpen a német kormány nemzetközi fejlesztési ügynöksége, az amerikai USAID-hoz hasonló tevékenységet végez.

Az ECFR-t a Szövetségi Védelmi Minisztérium és a Szövetségi Külügyminisztérium is támogatja.

Nonprofit szervezetek

A nonprofit, hivatalosan nem kormányzati donorszervezetek között szerepel a német iparkamara, azaz a Bundesverband der Deutschen Industrie e.V. (BDI) is. További fontos támogatószervezet a Verband Deutscher Maschinen- und Anlagenbau e. V. (VDMA), vagyis a német gépipari szövetség. A VDMA a honlapja alapján kiáll Ukrajna mellett, és a háború után részt venne az ország újjáépítésében.

• A pártalapítványok is finanszírozzák az ECFR-t, a Heinrich-Böll-Stiftung a kormányon lévő német zöldek alapítványa.

A Heinrich-Böll-Stiftung központja Berlinben található, de világszinten tartanak fenn irodákat. Magyarország a prágai irodájukhoz tartozik. A honlapjuk alapján Németországban nagyon sok közpolitikai részterülettel foglalkoznak a kultúrától a médián át a gender- és migrációs ügyekig. A demokrácia és a klímavédelem is kiemelkedő fontosságú, utóbbi zöldpártalapítvány révén teljesen érthető.

• A jelenleg ellenzékben lévő CDU pártalapítványa, a Konrad-Adenauer-Stiftung is támogatja az ECFR-t.
• A magánalapítványok közül donorként kiemelkedik a Robert Bosch Stiftung. Az 1964-ben létrehozott Robert Bosch Stiftung a Bosch család alapítványa, amely oktatási, tudományos, egészségügyi és kulturális projektek finanszírozásával foglalkozik. Újabban ők is a klímaváltozást tekintik fő kihívásnak, de más, hasonló szervezetektől eltérően nem annyira Európára, hanem inkább Afrikára koncentrálnak. Migrációval és a társadalmi egyenlőtlenségek kérdésével is foglalkoznak. Az alapítvány székhelye Stuttgartban található.

A Robert Bosch Stiftung alelnöke, Henry Alt-Haaker tagja az ECFR-nek. ECFR-tag Sandra Breka is, aki 2017 szeptembere és 2022 áprilisa között a német alapítvány vezérigazgatója volt, idén októbertől pedig a Soros-féle OSF alelnöke és ügyvezető igazgatója.

• A német Stiftung Mercator szintén finanszírozza az ECFR-t. A Mercator alapítványt 1996-ban hozta létre a duisburgi Schmidt-Ruthenbeck kereskedőcsalád. A székhelyük Essenben található, de van svájci részlegük, továbbá irodákat tartanak fenn Berlinben, Pekingben és Isztambulban is. A szervezet a nevét egy XVI. században élt flamand származású német térképészről, Gerhard Mercatorról kapta. Az alapítvány a németországi és svájci jótékonysági tevékenysége mellett újabban Ukrajnát segíti, humanitárius eszközökre 100 ezer eurót adományoztak Kijevnek.

Az ECFR tagjai között a Stiftung Mercator több vezetője is megtalálható, például Anne Duncker regionális igazgató, Johannes Meier, az alapítvány tanácsadó testületének elnöke, illetve Klaus Scharioth, a Mercator Fellowship on International Affairs dékánja, Németország korábbi amerikai nagykövete.

A donorszervezetek között feltűnik a belgrádi székhelyű Balkan Trust for Democracy (BTD) nevű transzatlanti kezdeményezés, amely a demokráciát, a jó kormányzást és az euroatlanti integrációt támogatja Délkelet-Európában. A BTD-t 2003-ban hozta létre a German Marshall Fund of the United States (GMF), az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) és a Charles Stewart Mott Alapítvány. (Charles Stewart Mott az amerikai General Motors társalapítója volt.) Bár a BTD nem német szervezet, hanem amerikai, viszont az egyik alapítójuk, a GMF 1972-ben Willy Brandt nyugatnémet szociáldemokrata kancellár kezdeményezésére jött létre.

• A szintén belgrádi székhelyű Network of European Foundations – European Fund for the Balkans is ECFR-támogató, bár csak nagyon erős megkötésekkel minősíthető részben német szervezetnek. Az Európai Alap a Balkánért az osztrák Erste Alapítvány, a német Robert Bosch Alapítvány és belga Baudouin Király Alapítvány közös kezdeményezésére jött létre 2008-ban. A szervezet a demokrácia megerősítését, az európai integráció előmozdítását és a Nyugat-Balkán szerepének növelését célzó programokat tervez, működtet és támogat. Célkitűzésük szerint a civil társadalom erősítését, az élénk demokráciát és a liberális társadalmak kialakítását szeretnék előmozdítani. Támogatják a jobb regionális együttműködést a térség országainak uniós csatlakozását.
• A külpolitikai agytrösztöt támogatja még a német kormány által 1953-ban létrehozott, de hivatalosan mégis nonprofit szervezetként működő Alexander von Humboldt-Stiftung is, amely oktatási és kutatási ösztöndíjakat nyújt. Az alapítványt a német Külügyminisztérium, az Oktatási és Kutatási Minisztérium, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium finanszírozzák.

A Német Külpolitikai Társaság (DGAP) és az ECFR közötti összefonódások

Az ECFR német tagjainak jelentős része tagja a Német Külpolitikai Társaságnak (Deutsche Gesellschaft für Auswärtige Politik-DGAP) is. A szervezetet 1955-ben alapították, a székhelye Berlinben található.

A DGPA hivatalosan nonprofit civil szervezet, amelynek célja a német külpolitikai törekvések segítése, mára azonban nemzetközi jellegűvé vált, számos külföldi külsős munkatárssal. Egy magyar tagjuk van, Rácz András, aki DGPA honlapja alapján a nemzetközi rend- és demokráciaprogramjuk főmunkatársa, bár ő saját magára külsős munkatársként hivatkozik.

Rácz András rendszeresen jelentet meg cikkeket az orosz–ukrán háború kapcsán a 444 felületén. Májusban azzal okozott botrányt, hogy Oroszország-szakértőként Sváby az ATV-n futó műsorában egy számítógépes videojátékot „elemezve” azt állította, hogy a felvételek az ukrajnai háborúról készültek. Tévedéséért utóbb elnézést kért.

Az ECFR és egyben DGPA tagja a már említett Norbert Röttgen CDU-s Bundestag-képviselő, a Német Külpolitikai Társaság jelenlegi vezérigazgatója,

• Guntram Wolff, de a volt vezetőjük,
• Daniela Schwarzer is, akiről bővebben későbbiekben lesz szó. Szintén mindkét szervezetben szerepet vállal
• Alexander Graf Lambsdorff liberális (FDP) Bundestag-képviselő, az Action for Democracy-s
• Timothy Garton Ash brit történész,
• Almut Möller, Hamburg szenátusának uniós ügyekkel foglakozó SPD-s államtitkára, illetve a francia 
• Shahin Vallée, aki a DGPA geoökonómiai programját vezeti.

Vallée korábban Soros György személyes tanácsadója volt, illetve amikor Emmanuel Macron még szocialista politikusként vezette a francia Gazdasági Minisztériumot,  neki osztogatott tanácsokat. A francia Gazdasági Minisztérium pedig szintén szerepel az ECFR-t támogató kormányzati szervezetek listáján.

Az ECFR és a DGAP között a finanszírozásnál is tapasztalhatóak átfedések, a következő donorok mindkét külpolitikai szervezetet támogatják: a német Szövetségi Külügyminisztérium, a Szövetségi Védelmi Minisztérium, a berlini kormány nemzetközi fejlesztési ügynöksége (Deutsche Gesellschaft für Internationale Zusammenarbeit-GIZ), a Stiftung Mercator és természetesen Soros-alapítványa, az Open Society Foundations.

SOROSÉK A külpolitikai társaság akkori vezetőjén keresztül akarták  megakadályozni Várhelyi kinevezését

A Magyar Nemzet 2019 novemberében, nemzetbiztonsági forrásokból származó információik alapján arról írt, hogy

Soros György felhívta telefonon a DGAP akkori vezérigazgatóját, a már említett Daniela Schwarzert, és azt kérte tőle, járjon közbe Angela Merkel német kancellárnál annak érdekében, hogy ne Várhelyi Olivér magyar biztosjelölt kapja meg a bővítési és szomszédságpolitikai portfóliót az újonnan felálló Európai Bizottságban.

Az amerikai milliárdos a beszélgetés során állítólag azt hangoztatta, „végzetes veszélyt” jelentene az európai integráció egész külső hitelességére, ha a magyar kormány delegálna tisztviselőt a kérdéses posztra. Soros mindezt azzal igyekezett alátámasztani, hogy szerinte

Orbán Viktor magyar kormányfőnek túl szoros és az unióra nézve kockázatos a kapcsolata az oroszokkal és a törökökkel”.

A konzervatív napilap szerint Schwarzer magán a telefonhíváson nem csodálkozott, mivel személyesen ismeri Sorost, pár havonta beszélni is szoktak egymással telefonon.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kérés ugyanakkor meglepte Schwarzer-t, és próbálta elmagyarázni Sorosnak, hogy „a dolgok nem így működnek”. Közölte, hogy felhívni még fel tudná a kancellárt, de az teljesen kizárt, hogy ennyire direkt politikai tanácsot adjon neki. Soros György nehezen fogadta el az elutasítást, és próbálta győzködni Schwarzert az ügy jelentőségéről.

Ennek ellenére a Magyar Nemzet információi szerint Schwarzer közbenjárása elmaradt, a magyar jelölt, Várhelyi Olivér pedig 2019 decemberében bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős uniós biztos lett az Ursula von der Leyen vezette brüsszeli testületben.

Kicsoda Daniela Schwarzer?

Daniela Schwarzert 2021 májusában nevezték ki az OSF európai és eurázsiai ügyekért felelős ügyvezető igazgatójává. 2016 novemberétől 2021 áprilisáig a DGAP vezérigazgatója volt. 2013 és 2016 között a German Marshall Fund of the United States (GMF) kutatási igazgatójaként tevékenykedett, illetve vezette a GFM berlini irodáját és az Európa-programját. 2014 óta kutatási munkatársa a későbbiekben az Action for Democracy amerikai találkozási helyévé vált washingtoni székhelyű Johns Hopkins University’s School of Advanced International Studies-nak.

További fontos német ECFR-tagok:

• Niels Annen –  SPD-s politikus, a Gazdasági Minisztérium államtitkára, 2018 és 2021 között a Külügyminisztériumban volt államtitkár. A Johns Hopkinson tanult, ahogyan Korányi Dávid is.
• Thomas Bagger – Németország varsói nagykövete
• Christoph Heusgen – 2017 és 2021 között Németország ENSZ-nagykövete volt, jelenleg a Müncheni Biztonsági Konferencia elnöke
• Ina Heusgen – a Német Kancellári Hivatal multilaterális ügyekért, az ENSZ-ért és Afrikáért felelős igazgatója, Christoph Heusgen felesége
• Wolfgang Ischinger – a Müncheni Biztonsági Konferencia korábbi (2008– 2022) elnöke, volt washingtoni német nagykövet (2001– 2006). 1998 és 2001 között külügyminiszter-helyettes volt.
• Lars Klingbeil – a Bundestag tagja, az SPD társelnöke
• Omid Nouripour – iráni származású zöldpolitikus, a párt társelnöke, Bundestag-képviselő
• Cem Özdemir – török származású német zöld mezőgazdasági miniszter, a Bundestag tagja, volt EP-képviselő
• Eckart von Klaeden – volt CDU-s politikus, 2013 óta a Daimler külkapcsolatokért felelős alelnöke, Merkel harmadik kormányában államminiszter volt a Kancellári Hivatalban. 2002 és 2005 között vezette a Bundestag magyar–német csoportját. Politikusként magyarbarát volt.

Az ECFR fontosabb osztrák tagja

• A külpolitikai agytrösztnek tagja az osztrák Sebastian Kurz, egykori néppárti (ÖVP) politikus, aki 2017 decembere és 2019 májusa, majd pedig 2020 januárja és 2021 októbere között Ausztria kancellárja volt. Még ezt megelőzően, 2013 és 2017 között a külügyminiszteri tisztséget töltötte be.

Soros György fizetett lobbistája, az osztrák Gerald Knaus is ECFR-tag, aki a lobbiszervezet megalakításában is segédkezett.

Knaus a magyar kormány egyik leghevesebb külföldi kritikusa, az általa 1999-ben alapított és vezetett Európai Stabilitási Kezdeményezés (European Stability Initiative-ESI) honlapja „orbánozással” kezdődik. Az ESI célként jelöli meg az „illiberalizmus” elleni fellépést. A jelenlegi donorjai között szerepel az OSF és a svéd kormány fejlesztési ügynöksége (SIDA), valamint a Stiftung Mercator. E szervezetek  valamennyien az ECFR-t is finanszírozzák. Az ESI korábbi donorjai között is találhatóak olyan szerveztek, amelyek pénzelik az ECFR-t, például a Robert Bosch Stiftung, a Rockefeller Brothers Fund, a német, a svéd, az ír, a norvég és a dán külügyminisztériumok.

• Hannes Swoboda, az osztrák szociáldemokraták (SPÖ) egykori csúcspolitikusa is ECFR-tag. 1996 és 2014 között EP-képviselő volt, egy darabig ő vezette a strasbourgi testület szocialista (S&D) frakcióját. Swoboda már 2010 végén keményen bírálta a magyar kormányt a médiatörvény miatt, a baloldali Frankfurter Rundschaunak interjút adva kijelentette, hogy

Magyarországot nagyon alapos politikai megfigyelés alá fogják helyezni. Ha a törvényt teljes szigorában alkalmazzák, és újságírókra rendszeresen nyomást gyakorolnak, az EP a szavazati jog megvonásának eszközével is bizonyosan élni fog.

Swoboda 2011 októberében Gyurcsány Ferenc esetleges büntetőeljárás alá vonását a Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnök elleni perhez hasonlította.

Már 2012 januárjában felvetette Magyarországgal szemben a 7-es cikkely szerinti eljárást lefolytatását, bár azt akkor nem találta időszerűnek:

Ha Magyarország nem lép előre a reformok terén, ez (a 7. cikk) téma lehet, most azonban meg kell hallgatnunk az ellenzéket és a civil társadalmat, és velük együtt léphetünk fel az Orbán-kormánnyal szemben.

Ulrike Lunacek zöld, LMBTQ-párti osztrák politikus is ECFR-es. 2019 és 2017 között EP-képviselő volt, 2013 és 2017 között az EP-egyik alelnökeként tevékenykedett. Lunacek 2017 májusában a Gyurcsány-féle DK egyik rendezvényén vett részt. Hozzá kötődik az EP által 2014-ben elfogadott, az LMBTQ-jogokkal kapcsolatos úgynevezett Lunacek-jelentés, ez tekinthető a fő művének. 2020–2021-ben művészetért és kultúráért felelős államtitkár volt Kurz második kormányában.

• 2012-ben Budapesten „pride-ozott” Sophie in ‘t Veld holland liberális EP-képviselő társaságában. Ulrike Lunacek szerepel Soros szövetségeseinek a listáján, amelyet a DC Leaks tényfeltáró portál 2016-ban hozott nyilvánosságra.

Forrás:Kontra