Emlékeznek még 2015-re? Amikor a „művelt” Nyugat kiátkozott minket a határkerítésünk miatt? Mert akadályt merészeltünk állítani Gyuri bácsi és Angela Merkel meghívottjainak vonulási útján? Rémlenek még az akkori dörgedelmek, a Politico címlapos fenyegetései s Brüsszel honi deszantosainak ármánykodásai („álprobléma”, „az a baj, hogy tovább mennek”)? 

Önök előtt vannak-e a színes-szagos Index-riportok, érzékenyítő cikkek a bociszemű, ártatlan „menekült” kisgyermekekről, akiket személyesen Orbán parancsára löknek a sínekre a zsandárok? 

Sosem feledem, ahogyan a fejünket követelték s puccsot szerveztek a törvényes magyar kormány megdöntésére, amiért botot dugtunk a küllők közé, megakasztottuk az emberkereskedelmi huncutságot, lassítottuk az ördögi népességcsere-programjukat.

Pedig már akkor is nyilvánvaló volt minden gondolkodó ember számára: ez nem spontán menekülthullám, hanem ellenséges titkosszolgálatok és bűnszervezetek által vezényelt emberáradat. 

Egyfelől mesés üzlet. Másfelől Európa leigázása. Nem családok szelik át a fél világot (szinte alig látni nőket, gyermekeket az inváziós haditudósításokban), hanem zömében katonakorú férfiak. 

Hódítók, akiknek egy része az ingyenpénzért jön, a többi pedig kiképzett terrorista – ahogyan az a párizsi, a londoni vagy legutóbb a brüsszeli terrortámadásnál bebizonyosodott.

Közben a barbár hadaknál egyre több a fegyver. (A Telex tán majd megírja: kár riogatni, hiszen tankjaik még nincsenek.) Mára déli határunknál mindennapossá váltak a leszámolások az emberkereskedő bandák között. Tegnap hajnalban órákon át lőtték egymást, s ezúttal három halottja és egy sebesültje volt a csatának. 

Aki erre is csak vonogatja a vállát (mondván, kit érdekel, mikor épp egymást ritkítják), annak halkan jelezném: a határőreinkre is egyre gyakrabban lőnek, és ha ez így megy tovább, előbb-utóbb tragédia lesz. 

Aztán az elhunyt egyenruhás családjának majd lehet magyarázni a migrációról mint „emberi jogról”, arról, hogy minden ember ugyanolyan, és hogy miért remek ötlet az európai őslakosság lecserélése.

Mindig ugyanoda lyukadunk ki. A nagy jólétbe csaknem a teljes kontinens belehülyült. Hogyan juthatnak be Szerbiába, Olaszországba papír nélküli, sok országon átcsörtető illegális migránsok? S ha be is jutnak, miért nem paterolják ki őket azonnal? Ja, mert nekik „emberi ­jogaik” vannak, amelyekre NGO-k tucatjai vigyáznak. A te veteményedet lelegelhetik, téged agyonüthetnek, a lényeg, hogy Ahmed H. a megafonjával vonulhasson, dobálhassa a rendőröket.

Ha az a jogállamiság, hogy a betolakodókat nem zavarhatod el a földedről, akkor én köszönöm, nem kérek belőle. Ha nem tehetjük ki a hazánkból az ilyenek szűrét, akkor két dolog egészen biztosan megszűnt: a jog meg az államiság. 

Miféle joguralom az, ahol az illegális betolakodó – mindenféle anarchista ügynökszervezetek segítségével – éveken át packázhat a hatóságokkal? Sőt nyolcmilliós kártérítést kaphat az államtól (mint legutóbb a pakisztáni Khurram Shahzad), amiért illegális határátlépés közben, a rendőrökkel dulakodva megsérült a buksija? 

Ez nem joguralom, hanem törvényesített anarchia. És milyen állam az (hahó, kedves szerbek, olaszok!), amely nem dönthet arról, ki jöhet be, ki maradhat a területén? Az ilyen állam megszállás alatt áll, mások uralkodnak felette: brüsszeli tintanyalók, embercsempész-hálózatok, NGO-k meg az őket vezénylő, szociopata spekulánsok.

Napjainkban a nemzetállami szuverenitás, a jog, a rend és a józan ész halálos ellenségei csücsülnek az európai sóhivatalokban, bíróságokon. Röhögve nézik a káoszt, amit okoztak, s amiről azt képzelik, még ők irányítják. Dicső uniónk a teljes szétesés felé zuhan.

Forrás:Magyar Nemzet