A múlt heti Brics-csúcstalálkozónak egy új világrend hajnalát kellett volna jelentenie. Az amerikai korszak végét, és egy másik, ezúttal a fejlődő országokéra való áttérést jelentette volna be. Az elemző egy része egy újabb Bandungi Konferenciárról beszélt, arra az 1955-ös találkozóra, amely a hidegháború idején előkészítette az utat az el nem kötelezettek mozgalmának – írta legújabb elemzésében Thomas Fazi, az Unherd publicistája. Ezen a téren a johannesburgi találkozó sikeres volt – tette hozzá. A szervezet bejelentette, hogy 2009-es megalakulása óta először bővül: jövőre az öt eredeti Brics-tag – Brazília, Oroszország, India, Kína, India és Dél-Afrika – mellett Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Irán, Etiópia és Argentína is csatlakozik (feltéve, hogy a jelenlegi kormány megnyeri a közelgő választásokat a dél-amerikai országban, ami nem valószínű). Ami még ennél is fontosabb, a csúcstalálkozó kiemelte a blokk hajlandóságát arra, hogy növekvő gazdasági befolyását a nyugati dominanciájú globális rend kihívására használja fel. E két elem – a növekvő gazdasági erő és a politikai bátorság – kombinációja azt jelenti, hogy a blokk (amelyet átneveznek Brics Pluszra) olyan teljes értékű geopolitikai szereplővé vált, amelyet már nem lehet figyelmen kívül hagyni – vélte Fazi.
A BRICS összefogás a Nyugat végét jelenti?
Demográfiai és gazdasági szempontból a Brics hatalma, különösen a közelmúltbeli bővítés fényében teljesen is nyilvánvaló. Az új tagokkal együtt a blokk a világ népességének csaknem felét fogja képviselni. Vásárlóerő-paritáson (PPP) – az országok relatív gazdasági méretének összehasonlítására legalkalmasabb mérőszám – számolva már most a globális GDP közel egyharmadát képviseli – többet, mint az USA vezette G7 gazdaságai, amelyek 30 százalékot tesznek ki. A legutóbbi bővítésekkel a Brics részesedése 37 százalékra emelkedik. A Nyugathoz képest ez a szakadék csak növekedni fog, figyelembe véve, hogy a feltörekvő és fejlődő országok az előrejelzések szerint az elkövetkező években sokkal nagyobb ütemben fognak növekedni, és valószínűleg még több ország csatlakozik hozzájuk. A jelentések szerint több mint 40 ország jelezte érdeklődését a csatlakozás iránt, és közülük 22 hivatalosan is kérte felvételét. Más szóval, a világ népességének túlnyomó többsége olyan országokban él, amelyek vagy már tagjai a Bricsnek, vagy arra törekszenek, hogy azok legyenek – írta elemzésében az Unherd publicistája.
A BRICS bővülése komoly veszélyeket rejt a Nyugat számára
Az elmúlt évtizedekben a nyugati gazdaságok egyre inkább pénzügyiesedtek, és ipari termelésük stagnált, ami azt jelenti, hogy GDP-jük nagy része nem tényleges javak, hanem pénzügyi eszközök termelését jelenti. Ha a tényleges termelést – a feldolgozóipart – nézzük, a Nyugat és a Brics-országok közötti különbség még szembetűnőbb: a G7-országok összességében nagyjából annyival járulnak hozzá a globális feldolgozóipari termeléshez, mint Kína egyedül – olvasható az elemzésben. De ennek az új szövetségnek a növekvő hatalma sokkal többről szól, mint a GDP-ről és a termelésről; az erőforrásokról is. A világ két legnagyobb olajtermelőjének – Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – integrációja azt jelenti, hogy a Brics-tagok a globális olajtermelés több mint 40 százalékát adják majd. Az a tény, hogy Amerika két leghűségesebb perzsa-öbölbeli szövetségese úgy döntött, hogy csatlakozik egy Kína által vezetett (és egyre inkább átpolitizált) szövetséghez, mindennél jobban példázza a folyamatban lévő paradigmaváltást. Az amerikai tisztviselők bármennyire is lekicsinyelhetik az esemény jelentőségét, de szimbolikus értéke egyértelmű – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a két öböl menti országhoz csatlakozik Irán, Amerika egyik leghírhedtebb főellensége – írta Fazi.
Potenciális fenyegetés a Nyugat számára?
Az Egyesült Államok számára azonban a következmények valószínűleg nem csak szimbolikusak lesznek. A lépés potenciálisan komoly fenyegetést jelent a petrodollár-rendszerre nézve. A hetvenes években Szaúd-Arábia megállapodást kötött az Egyesült Államokkal, amelyben beleegyezett, hogy olaját dollárban jegyzik a világpiacon; a Szaúd-Arábia által az olajeladásért kapott dollárokat – az úgynevezett petrodollárokat – ezután betétek és amerikai állampapírok vásárlása formájában visszaforgatják az Egyesült Államokba. Ez, valamint az a tény, hogy minden országnak, amely olajat akar vásárolni, ehhez dollárt kell vásárolnia, lehetővé tette az USA számára, hogy évtizedeken keresztül hatalmas kereskedelmi deficitet vezessen anélkül, hogy a dollár leértékelődött volna. Ez volt Amerika háború utáni globális hegemóniájának egyik alapköve, amely lehetővé tette Washington számára, hogy a világ nagy része feletti pénzügyi dominancia mellett egy örökös háborús rendszert is fenntartson – olvasható az elemzésben.
Fazi szerint az elmúlt években azonban repedések kezdtek megjelenni a petrodollár-rendszerben. Nemrégiben Szaúd-Arábia bejelentette, hogy fontolóra vette, hogy más valutában – elsősorban a kínai jüanban – árazza az olajat, míg az Egyesült Arab Emírségek már eladott olajat Kínának jüanban. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek belépése a Brics-országokba tehát valószínűleg további lendületet ad a petrodollár-rendszerből való fokozatos kivonulásnak. A Brics-országok csoportként is kifejezetten a dollármentesség felé hajlanak. A múlt heti csúcstalálkozón Lula brazil elnök megerősítette, hogy ez prioritásként kezelik, bár nem valószínű, hogy ez egyhamar megvalósul. Addig is a Brics-országok terve a helyi valuták használatának ösztönzése a nemzetközi kereskedelemben, valamint a helyi valutában finanszírozott hitelek arányának növelése – tette hozzá a publicista.
Ugyanilyen szimbolikus – inkább politikai, mint gazdasági szempontból – Etiópia felvétele. Etiópia nem csak Afrika második legnépesebb országa Nigéria után, hanem itt található az Afrikai Unió székhelye is, a fővárosban, Addisz-Abebában. Ez a lépés az egész kontinensnek szóló üzenetként is értelmezhető, miszerint a Brics nyitott minden csatlakozni kívánó afrikai ország előtt. Hszi Csin-ping beszédében (amelyet a kínai kereskedelmi miniszter olvasott fel) különösen hangsúlyozta, hogy a Brics a globális dél – elsősorban Afrika – fejlődésének alapvető eszköze. Nem mintha ezeket az országokat különösebben meg kellene győzni. Számos afrikai ország már kérte a Brics-országokhoz való csatlakozást, valamint számos közel-keleti és latin-amerikai ország is. Ennek szigorúan gazdasági okai vannak: a blokk globális ügyekkel és fejlődéssel kapcsolatos megközelítését – amely a befogadó multilateralizmus és a szuverén egyenlőség elvein, valamint a gazdasági kényszerítéssel szembeni ellenálláson alapul – sok nemzet a jelenlegi nyugati modell jobb alternatívájának tekinti, és lehetőségnek arra, hogy elszakadjon a nyugati gazdasági és pénzügyi irányítástól – írta Fazi.
A Brics-en belül is természetesen megtalálható egyfajta ellentét, hogyan is kellene viszonyulni a Nyugathoz. Egyes államok (India) sokkal inkább az együttműködésre helyezik a hangsúlyt, mint például Oroszország. A jövő év tehát döntő fontosságú lesz a Brics-országok – és az egész világ – jövője szempontjából. Nemcsak az új országok tagsága lép életbe, hanem Oroszország is átveszi a blokk éves elnökségét. Más szóval, egy olyan ország, amely de facto katonai konfrontációban áll a Nyugattal – feltéve, hogy a háború akkor még mindig tartani fog – egy olyan szervezetet fog képviselni, amely az emberiség felét foglalja magában. Ha a múlt heti csúcstalálkozó nem is jelentette egy új világrend kezdetét, akkor jövőre ez biztosan elkezdődik – zárul az elemzés.
Forrás:videkhangjai
