Ottlik Géza sokat írt a barátság határairól. Katonatiszt volt, tudta mi a bajtársiasság. Egészen biztos vagyok benne, hogy ismerte Jézus tanítását arról, hogy meddig kell egy embernek elmenni egy másikért. Amit Ottlik Gézától megtanulhatnak olvasói az az, hogy őrzői vagyunk egymásnak – s ezzel akár az Úr helyett válaszolunk Káin kérdésére.
A megtestesülés a barátság végső jele
A ferences teológia egyik központi igazsága, hogy a Második Isteni Személy akkor is megtestesült volna, ha az ember nem esik bűnbe. Ennek oka, hogy Isten meg szeretné tapasztalni az emberi dimenziókat. Keresi értelmes és szeretni képes teremtményének élményeit, érzéseit, egész életét. Szeretne egy lenni vele. S mivel az ember nem tud istenné válni, az Isten válik emberré a közös létélmény érdekében. Itt értjük meg Jézus szavait, amikor azt mondja, hogy aki teljesíti parancsait, az neki mind testvére, nővére és anyja. (Vö. Mt12, 50) A Fiú vágyik a családra, a családiasságra, mely intézményt éppen azért hozott létre, hogy az Ő szentháromságos létébe bevezesse az embert.
A barátság nem több
A rokoni kötelékek feltéphetetlenek és megszűntethetetlenek. Az ember életének meghatározó adottságai. A barátság azonban a szeretet szabadságának gyümölcse. És a Fiú ebben a szeretetben is részesülni kívánt. Legközelebbi barátai Márta, Mária és Lázár voltak, akik egymásnak testvérei voltak. Amikor Jézus isteni tudása révén biztos volt benne, hogy Lázárt halottnak hiszik, akkor mégsem indult azonnal a fölébresztésére. Ezeket mondta tanítványainak: „Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.” 12A tanítványok ezt felelték rá: „Uram, ha elaludt, meggyógyul.” 13Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. 14Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, 15és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!” (Jn11, 11-15) Mikor Mária és Márta házának közelébe ér a Mester és látja a bánatban szenvedő barátait, elsírja magát. Mindezek annyi tanulsággal szolgálnak, amik ennek az írásnak a kereteit teljesen szétfeszítenék. De egy valamit meg kell látnunk: Jézus számára a barátság sem nagyobb küldetésénél, hogy tanításának higgyenek az emberek, különösen közlei követői. Ettől azonban nem lesznek kevésbé sósak a könnyei, ami a barátaival való együttérzésből fakad.
Mind barátai vagyunk Istennek
Mindezek után sokkal jobban értjük a Megváltó szavait, amelyekben a megváltást, az Ő iszonyatos halálát a barátság állapotába való emelkedéssel hozza összefüggésbe. Az evangéliumban ezt olvassuk: 15Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. 16Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. 17Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást! (Jn15, 15-17) A barátság határa, tehát, ugyan ott húzódik, mint a szereteté. Azt hiszem, hogy Ottlik Géza is erre jutott.
Rákóczi Piroska
