Isten legnagyobb játéka, hogy rejtőzködik az őt kereső ember elől. Szent Ágoston elmondja, hogy az ember lelke csak akkor nyugszik meg, ha megtalálja őt. Vagyis emberi oldalról az istenkeresés nem szórakozás, hanem egy valódi szükséglet kielégítése. De mi ez a szükséglet? Az ember életének értelmet adó távlat megtalálása? Az ember felszabadulása a létszorongásból? Igen. Ez és még valami.

Isten választ

Mindenki tudja, hogy Isten előtt egyenlőek vagyunk, de az Isten választ magának embereket, akiket különleges feladattal bíz meg. Vannak közöttük, akik kiteljesednek a megbízatástól és vannak, akik „rühellik a prófétaságot”. Közös tapasztalatukat Jeremiás próféta így fogalmazta meg: „Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj.” (Jer20, 7) Gondolhatjuk ebből, hogy Isten becsapja az övéit. De megfogalmazhatjuk a jelenséget úgy is, hogy Isten játékos pedagógus. Mindig csak annyit tár föl az igazságból, amit a kiválasztott ember képes elviselni. Mindig csak annyit mond el a képletből, amennyit az ember képes felfogni. Mindig csak annyit mutat meg az ember előtt álló útból, amennyit az ember képes megtenni.

A szent liturgia

Sokan mondják a liturgiáról, hogy szent játék. Miközben a szentmise a világ legkomolyabb áldozatának jelenvalóvá tétele, az addig vezető közösségi tevékenységek az Isten szemszögéből nézve szent játéknak minősülnek. Miközben tudjuk, hogy a füstölés az ördögűzés egyik módja, addig tudjuk azt is, hogy a tömjén illata az idegrendszerből képes kiváltani örömérzetet. És itt megérkezünk egy másik nagyon fontos szemponthoz, amiért Isten játszik. Isten azt szeretné, hogy aki hisz benne, annak öröm legyen a létezés.

A játék önfeledtsége

A játék egy darabka mennyország a földön. Mert a mennyek országában való „tevékenységünk” a játszás lesz. Ezért a játék nem egy luxus tevékenység az ember számára, hanem az önfeledtség, a teljes Istenbe merülés megtapasztalásának módja. Vannak teológusok, akik szerint az üdvözült lelkek olyan módon élvezik a létet, ahogy a csecsemők szoktak csodálkozni azon és szüntelenül bele nem unva, hogy kis öklüket nézik.

Sok nehézség van

Tudjuk, hogy az életben sok nehézség van. Az emberi életben elkerülhetetlen a szenvedés. Embertelen tett folyton mosolyogni. Vannak munkák, amibe nagyon nehéz játékosságot vinni. De mindennek megvan az ideje, és a játékról valamennyien ismerjük a nagy közhelyet, hogy az nevet, aki utoljára nevet. Jó játszást kívánok az előttünk álló vakációra minden olvasónknak.

Rákóczi Piroska