Lassan más tagállamok is rájönnek, hogy az Európai Bizottság túl sokat kekeckedik, mivel jelenleg még a Covid kapcsán összegründolt helyreállítási alapban is 500 milliárd (!) eurón ülnek a bürokraták.

Ötszázmilliárd euró, az bizony nagyjából a háromszorosa a teljes éves magyar GDP-nek. Ennyi pénzt sikerült úgy befagyasztaniuk Brüsszelben, hogy elvileg – és persze állítólag – nem is akarták.

Ez a 723 milliárd eurós uniós helyreállítási alapnak a bő kétharmada – jelenleg parlagon hever, miközben az unió tagállamainak gazdaságai igencsak rá lennének szorulva.

Az alapról Brüsszelben még 2020 júliusában állapodtak meg, ennek célja az lett volna, hogy segítse az EU-t a koronavírus-járvány leküzdésében. Csaknem négy év telt el azóta, és az EU nyakán az újabb – az orosz-ukrán háború miatti – válság, vagyis a hú de gyors segítség nem igazán jött össze.

És korántsem csak azokat a tagállamokat éri kár, akiket egyébként Brüsszel szándékosan csuklóztat: 

mind a 27 ország szenved a brüsszeli bürokrácia lassúságától.

Ezért most a brüsszeli Politico arról cikkez, hogy a tagállamoknak elegük lett, és követelik az úgynevezett RRF-pénzek kifizetését övező macerák megkönnyítését, ami eddig sokaknak elvette a kedvét is attól, hogy egyáltalán próbálkozzanak pénzhez jutni a 2026-os lejáratú – támogatásokat és hitelt is tartalmazó – alapból. 

A nehézkességet az is okozza, hogy az alap, nemrég csúnya korrupciós botrányba is

keveredett, és az olasz rendőrség több mint 20 gyanúsítottat tartóztatott le EU-szerte a több mint 600 millió eurós csalás miatt indított nyomozás részeként.

Az alapból való pénzlehívás határideje viszont 2026-ban lejár, vagyis örökre bent ragadhatnak a pénzek, mint arra Orbán Viktornak sikerült rádöbbentenie több kollégáját is.

A Politicónak nyilatkozó tisztségviselő túl keménynek nevezte a Bizottság általi ellenőrzés mechanizmusát, kollégája szerint nem is éri meg hitelt kérni az RRF keretében.

A forrás közben is apad, a Bizottság már 723 milliárd euróról 648 milliárd euróra csökkentette a rendelkezésre álló teljes összeget, miután a kormányok nem igényeltek csaknem 100 milliárd eurós hitelt a 2023-ig tartó átmeneti határidő előtt.

Azonban, mint látszik, itt korántsem szimpla érdektelenségről van szó.

A forráshoz az országoknak „helyreállítási tervet” kell benyújtaniuk, amely meghatározza, hogyan használják fel a pénzt, és milyen reformokat hajtanak végre cserébe. Egy bolgár volt kormánytisztviselő szerint nem is a szabályok, hanem azok értelmezése a kérdés, amin lehetne lazítani.

A fő probléma a lap szerint az, hogy a Bizottság az alapot nem feltétlenül segítségnyújtásként, hanem egyfajta reformokat kikényszerítő eszközként kezdte használni a szerinte ezek – például a nyugdíjak vagy a demokratikus alapértékek – terén elmaradt kormányokkal szemben. A cikkben ugyan nem írták le Magyarország nevét, de ez akkor is egyfajta beismerése annak, hogy a pénzvisszatartás pusztán politikai alapon történik.

A lap ezután értekezik az un. mérföldkövekről, amik kapcsán a bolgár forrás arra panaszkodott, Brüsszel túlságosan rigorózus; s mások is több rugalmasságot szorgalmaznának.

Persze Brüsszel a sablonszöveggel a kormányokra mutogat, mondván, tetszenének reformkodni, akkor adnánk pénzt.

„A gyorsaság nagyban függ attól is, hogy a tagállamok mikor érik el a terveikben szereplő mérföldköveket és célokat, és nyújtják be a vonatkozó kifizetési kérelmeket” – mondta Lea Zuber, a Bizottság szóvivője. Ők optimisták: szerintük a pénz 54 százalékát sikerülhet kiosztani az év végére.

A kölcsön ugyanakkor nem olyan vonzó azoknak a tagállamoknak például, amelyek olcsón jutnak a piacról is hitelhez, mindenféle reformkövetelmények nélkül.

Az Európai Számvevőszék ugyanakkor kockázatosnak nevezte a kifizetések és az utánkövetés lazítását; attól is tartanak, hogy a takarékos országoknak elmegy a kedve a közös hitelbizniszektől, ha túl nagy kockázatot látnak benne.