Kétségbeesett mianmari fiatalok adják el szerveiket India tekintélyes Apollo kórházlánca gazdag betegeinek

A világ legnagyobb magánkórház-csoportjai “készpénzt veséért”-csalásba keveredtek, amely során elszegényedett mianmari embereket arra csábítanak, hogy nyereségért eladják szerveiket.

Az indiai Apollo Hospitals, egy Ázsia-szerte létesítményekkel rendelkező, több milliárd dolláros vállalat azzal büszkélkedik, hogy évente több mint 1,200 transzplantációt végez a világ minden tájáról – beleértve az Egyesült Királyságot is – műtétre érkező gazdag betegeken.

Indiában tilos fizetni a szervekért, ahogy a világon majd mindenütt, de a Telegraph kinyomozta, hogy elkeseredett fiatal falusi mianmari embereket repülővel elszállítanak Delhibe, az Apollo tekintélyes kórházába, és fizetnek nekik, hogy a veséjüket gazdag burmai pácienseknek adják.

Ez egy nagy üzlet” – mondta a csaló egyik “ügynöke” a titokban a Telegraph-nak dolgozó tudósítónak. Az érintettek “együtt dolgoznak, hogy megkerüljék a két kormány közötti akadályokat” – tette hozzá. A kórház “felteszi a hivatalos kérdéseket. És erről az oldalról meg közlik a hivatalos hazugságokat.”

Az átverésnek része a személyazonosító okmányok bonyolult hamisítása és “családi” fényképek biztosítása, hogy a donorokat a leendő betegek hozzátartozóiként mutathassák be. Normál körülmények között a beteg nem kaphat szervadományt idegentől az indiai és a burmai törvények szerint.

Az Apollo Hospitals közölte, hogy a Telegraph megállapításai “teljesen megdöbbentették”, és belső vizsgálatot kíván indítani. “A szervátültetésekkel kapcsolatos illegális tevékenységek szándékos bűnrészességére vagy fenntartás nélküli szankcionálására vonatkozó minden utalást teljes mértékben elutasítunk” – tette hozzá.

A betegek és az ügynökök India egyik vezető sebészét, Dr. Sandeep Guleria-t – aki az Egyesült Királyságban szerzett gyakorlatot és az orvostudományért tett szolgálataiért megkapta az ország egyik legmagasabb kitüntetését, a Padma Shri-t – nevezték meg mint azt a sebészt, aki a transzplantációkat végezte.

Ő tagadta, hogy a Telegraph által megjelölt illegális tevékenységekről tudomása lenne, és nem találtak bizonyítékot, amely ennek ellentmondana. Összekapcsolni őt egy transznacionális szervátültetési csalással “sértő és nevetséges”, mondta.

2016-ban a Deccan Herald című indiai újság arról számolt be, hogy Dr. Guleria-t várhatóan beidézik kihallgatásra az Apollo delhi kórházához kapcsolódó eseti vesebotrány miatt. Ő ezt a közlést hamisnak minősítette.

A Telegraph Daw Soe Soe, egy 58 éves páciens esetén keresztül értesült először a “készpénzt vesékért” csalásról, aki 2022 szeptemberében 8 millió mianmari kyatot (31 000 fontot) fizetett egy új veséért.

A nyugták szerint a műtétet az Indraprastha Kórházban végezték, amely az Apollo zászlóshajó kórháza Delhiben. Azt mondta, a donorja teljesen idegen volt.

“Tisztában vagyok azzal, hogy sem a mianmari, sem az indiai törvények nem engedik idegenek számára a szervadományozást. De mivel Mianmarban vagyunk, az ügynök kitanít minket, hogy azt a hamis mesét adjuk elő, hogy rokonok vagyunk.”

A Telegraph riportere ezután egy beteg nagynéni rokonának adta ki magát, akinek sürgősen veseátültetésre volt szüksége, de egyetlen családtagja sem tudott adományozni. Felvették a kapcsolatot az Apollo mianmari irodájával, és azt mondták nekik, hogy szerezni fognak egy idegent, hogy adományozza nekik a veséjét.

“Ha egyik [rokon] részéről sem lehetséges, akkor találnunk kell egy donort ” – mondta a fedésben dolgozó riporternek Dr. Htet Htet Myint Wai, aki a névjegykártyája szerint az Apollo mianmari irodájában dolgozik. “Könnyű donort találni.”

A Telegraph-nak egy másik, az Apollóval kapcsolatban álló személy, Phyoe Khant Hein azt mondta, hogy a Mianmarban végzett transzplantációk 80 százaléka egymásnak idegen személyek között történik. “Csak 20 százalékuk rokon” – mondta.

A riportert ezután Phyoe-n és egy női ügynökön keresztül bemutatták egy Mandalay külvárosából származó 27 éves férfinak, aki azt mondta, hogy azért kell eladnia a veséjét, mert idős szülei, akikkel együtt él, “nincsenek jó anyagi helyzetben”.

“Az egyik nagybátyám már csinált ilyet, és én azt mondtam neki, hogy meg akarom csinálni, ő pedig biztosította nekem a kapcsolatot” – tette hozzá az egyikük fiatal édesapja, aki azt mondta, készen áll a műtétre.

Az ügynök, aki jelen volt a beszélgetésen, azt mondta, hogy nagyjából 3000 fontba kerülne a férfi veséje, és elárulta, hogy az elmúlt öt évben ilyen adományokat szervez.

Phyoe azt mondta, a pénzt nem fizetésnek, hanem “köszönetnek” kell tekinteni. “Nem »vásárlásról« van szó. Olyan, mintha így reagálnánk a kedvességükre. A kereskedés illegális.” – mondta.

A becslések szerint globálisan 10-ből 1 átültetett szervet titkos kereskedés révén szereznek be. “Szervek ezreiről beszélünk” – mondta Dr. Trevor Stammers, a St Mary’s Egyetem nyugalmazott orvosetika professzora és szervkereskedelmi szakértő. “Ez egy hatalmas globális üzlet.”

Az Egyesült Királyság sem immunis. Az NHS egyik vesespecialistája azt mondta a Telegraph-nak, hogy létezik egy olyan jelenség, hogy a páciensek külföldre utaznak az idegenek által adományozott “élő” szerv átültetése céljából.

“Többségük az indiai szubkontinensről származik, akik a tengerentúlra mennek. Vesével térnek vissza; olykor van mellé egy történet, hogy ez egy rokontól származik vagy ilyesmi, amit nyilvánvalóan nehéz értékelni” – mondták.

Az NHS adatai azt mutatják, hogy 2010 óta legalább 158 NHS brit beteg utazott a tengerentúlra szervátültetésre. Az adatok szerint ezeknek a műtéteknek a többségét (25 százalékát) Indiában végezték el, amelynek már régóta gondot okoz a szervkereskedelem.

Szakértők szerint az illegális kereskedelem az ország virágzó magánegészségügyi iparán keresztül van becsatornázva, amelyben az Apollo Hospitals a legfőbb játékos.

A cég korábban vesekereskedelmi csalásba keveredett brókerek és donorok bandájával együtt az Indraprastha Kórház két titkársági alkalmazottja révén, akiket 2016-ban tartóztatták le. A vádlottakkal kapcsolatos nyomozás még mindig folyamatban van.

Az Apollo akkor azt mondta, hogy “egy jól megszervezett művelet áldozata volt, amelynek az volt a célja, hogy becsapja a betegeket és a kórházat”, és hogy az emberkereskedők azzal vették őket rá a veseeltávolításra, hogy elhitették, az áldozatok a rászoruló betegek rokonai.

Azt mondták, már kijavították az eljárásaikat – de a Telegraph vizsgálata azt mutatja, hogy komoly hézagok maradtak a rendszerben.

A Telegraph fedett riporterével folytatott számos beszélgetés során az ügynökök és az Apollo tisztviselői Mianmarból elmagyarázták, hogy azoknak a beteg pácienseknek, akik nagyon szeretnék egy idegen veséjét megkapni, meg kell kerülniük India emberi szervátültetésről szóló törvényét.

Az 1994-ben elfogadott törvény meghatározza, hogy szerveket olyan élő donorok adományozhatnak, akik közeli rokonok, például házastársak, szülők, testvérek, unokák. Tilos az idegenek közötti adományozás, kivéve, ha bizonyítható, hogy tisztán önzetlen emberbaráti célokat szolgál.

Ezeket a szabályokat független kórházi orvosi testületeknek kell érvényesíteni, amelyeknek minden esetet jóvá kell hagyniuk még a transzplantáció lefolytatása előtt.

Mégis ezt a rendszert játsszák ki. Az Apollo mianmari regionális irodáival együttműködő ügynökök azt mondják, hogy családfákat, családi dokumentumokat, házassági anyakönyvi kivonatokat és fényképeket hamisítanak abból a célból, hogy családi kapcsolatot mutassanak ki a beteg burmai páciensek és a fizetett donorok között.

“Mielőtt [Indiába] megyünk, fényképeket készítünk, és ezt kell benyújtanunk a testületnek – miután te magad elmentél a buddhista templomba ezzel az adományozóval; ezt meg kell tennünk, ez így logikus” – mondta az egyik ügynök a fedett riporternek.

“Meg kell oldaniuk, hogy a fotók réginek tűnjenek. Ez olyan, mint egy fotótartó. Gyűrötten is mindent beleteszel.”

Létre kell hozni háztartási nyilvántartásokat is, amelyek arra utalnak, hogy a donor és a beteg rokonként élnek együtt – mondta az ügynök. “Kell, hogy legyen valaki, aki ugyanabban a házban él” – mondta.

Ezután ezeket a hamisított dokumentumokat, valamint egy sor vizsgálati eredményt, amelyek megerősítik a kompatibilitást, de nem genetikai kapcsolatot, bemutatják a kórházi engedélyezési bizottságnak jóváhagyatás céljából.

Dr. Thet Oo, az Apollo mianmari műveleti vezetője tovább vázolta a trükköt a Telegraph fedett riporterének.

“Mivel mindenképpen szükséges találnunk valakit, aki nem rokon, lehetséges-e olyasvalakit állítani az orvosi bizottság elé, aki nem rokona” – kérdezte riporterünk.

“Igen, lehetséges, ez rendben van. Átadjuk egy olyan ügynöknek, aki elvégzi ezt helyettünk. Vannak ilyen ügynökök, akik hozzászoktak ehhez” – válaszolta Dr. Thet.

– Tehát megoldják, hogy olyan legyen, mintha rokon lenne – valahogy így, doktor úr?

“Igen, így van. Megteszik nekünk, így minden megoldódik. “

“Mivel ezt az indiai Apollo kórházban készülünk megtenni, elfogadja majd az indiai kórház ezt a dokumentumot, benne egy olyan családfával, amelyen nem rokonként szerepel valaki?” – folytatta a Telegraph riportere.

“Igen, el” – mondta Dr. Thet.

“A múltban sok olyan páciensük volt, akik ezt már korábban is megtették, tehát amikor megtették, voltak olyan páciensek, akik nem rokonok, de akiknek a családfáját úgy rajzolták meg, hogy úgy tűnjön, mintha rokonok lennének, és elfogadták őket Indiában kezelésre?”

“Igen, elfogadták” – mondta Dr. Thet.

Megosztott a riporterrel egy Apollo jegyzésű költségdokumentumot is, amely részletezte a transzplantációval kapcsolatos számos költséget – a családfa elkészítésétől (315 font) a repülőjáratokig (200 font irányonként) és az “orvosi testületnél való regisztrációig” (160 font).

A dokumentum azt mutatja, hogy a páciens összesen akár 17 100 fontot is fizethet a vesetranszplantációért. Azonban ez az összeg nem tartalmazza a donornak fizetendő pénzt.

Dr. Thet elárulta a Telegraph riporterének, hogy a beteg megteheti, hogy maga „választja meg” a donort, majd maga intézi az illető kifizetését. “Ez a legtöbb esetben 70 vagy 80 [lakh]” – tette hozzá -, 7-8 millió mianmari kyat, vagy 2,700-3,110 font.

Miután megállapodtak az árban, és ezt követően megtörtént a készpénzes előrefizetés, a felek Indiába repülnek a transzplantációt engedélyező bizottsággal történő beszélgetésre, amely több Apollo kórházi tisztviselőből és a kormány által kijelölt tagokból áll.

Az egyik érintett ügynök szerint – de ezt az Apollo határozottan tagadja – a testület “csak látszat”, és csak felületes kérdéseket tesz fel a beteg és a donor közti kapcsolatról.

“Az Apollo kórház tudott róla” – állította Daw Soe Soe, a veserecipiens, aki először riasztotta a Telegraph-ot csalás miatt. “Csak úgy tesznek, mintha nem tudnák.”

A vesekereskedelemre szánt készpénz kihasználja a mianmari káoszt és szegénységet.

A 2021-es puccsot követően sok orvos csatlakozott az uralkodó juntával szemben álló polgári engedetlenségi mozgalomhoz és elrejtőzött. Ezt követően a kórházak elhanyagolttá váltak, a lakosság pedig alapvető orvosi szolgáltatások nélkül maradt.

Összeomlott a gazdaság is, az általános élelmiszer-ellátás és a munkalehetőségek bizonytalanságán nehéz túljutni. Az ország lakosságának mintegy 40 százaléka (körülbelül 22 millió ember) szegénységben él – a Világbank szerint ilyen mértékű szegénység nem volt tapasztalható legalább 15 éve.

Ennek fényében egész közösségeket céloznak meg az olyan veseátültetéssel kapcsolatos csalásokkal, mint ami az Apollóhoz köthető.

Egy a Yangonhoz közeli falut helyileg Kyout Ta Lone néven ismernek, ami burmai nyelven “egy vesét” jelent azon falulakók puszta száma miatt, akik eladták veséiket.

Moe Moe, egy 26 éves yangoni vesedonor nő tapasztalatait sokan osztják Mianmarban.

A Covid gazdasági csapásai és a 2021-es puccs után szegénnyé és nyomorulttá vált, képtelen volt ellátni kisfiát vagy szüleit. “A családunk gazdasági helyzete rosszabb lett, az adósságok nőttek” – mondta. “Többé már nem volt saját házam.”

Moe Moe azután döntött úgy, hogy eladja a veséjét, miután meglátott egy hirdetést a Facebookon, és 2,700 fontot fizettek neki, lehetővé téve számára, hogy kifizesse adósságait. “Eddig még nem éreztem semmilyen mellékhatást” – mondta. “Szerencsés voltam.”

De nem mindenki volt az.

“Az azonnali szövődmények, amelyek felmerülhetnek [a veseátültetésből], a vérzés. Ezt nagy valószínűséggel a műtőben megoldanák, vagy viszonylag korai szakaszban elkapnák” – mondta Dr. Stammers. “De olykor valamivel később kialakulhat fertőzés.”

A “nagy probléma” – tette hozzá – az, hogy az Apollóhoz köthető csalásban részt vevő donorok megfelelő utógondozást kapnak-e Mianmarba való visszatérésük után. “A legtöbb tanulmány világszerte azt mutatta ki, hogy azok az emberek, akik [illegálisan] adományoznak, egészségügyi és pénzügyi szempontból később rosszabbul járnak” – mondta.

A Telegraph nyomozásának részeként a fedett riporter részt vett egy Apollo-rendezvényen a Hazel Hotel csillogó báltermében, Mandalay keleti részén. Márványból, tükrökből és csillárokból álló nagyszerű környezet volt, amely elfedte a jelenlévők kétségbeesését.

A várakozó páciensek közül sokan már megkapták az új veséket, amelyekért több tízezer fontot fizettek, és részt vettek egy nyomonkövetésen. Ez lehetőséget adott a leendő pácienseknek is arra, hogy kérdéseket tegyenek fel a vesebetegség kezelésével kapcsolatban.

A híres Dr. Guleria is jelen volt, aki megtette a háromórás repülőutat Delhiből a katonai kézen lévő Mianmarba.

“Háromhavonta egyszer jön Yangonba” – mondta riporterünknek Dr. Htet Htet az esemény előtt, amelyet az Apollo mianmari Facebook-oldalán hirdettek meg. “Egyike a legjobb vesetranszplantációs sebészeknek. A mi betegeinket mindig ő operálja.”

Daw Soe Soe elmondta a Telegraph-nak, hogy Dr. Guleria operálta őt, amikor 2022 szeptemberében idegentől kapott vesét, és a Facebook-fotók azt mutatják, hogy a sebész az elmúlt öt évben munkakapcsolatban állt Dr. Thet Oo-val.

A Telegraph fedett riportere röviden találkozott Dr. Guleria-val a Mandalay-ban tartott rendezvényen Mr. Phyoe kíséretében, és megpróbálta közvetlenül megkérdezni tőle, találna-e egy független vesedonort a kitalált nagynénjük számára.

– Ennek a témának semmi köze az orvoshoz – vágott gyorsan közbe Phyoe úr burmai nyelven, amit Dr. Guleria nem ért. “Nem tudhat erről. Felhívhatlak az esemény után? Ne aggódj. Majd mi segítünk. “

A beszélgetésnek hamarosan véget vetettek, és Dr. Guleria búcsúzásával fejeződött be. “Találkozunk Delhiben” – mondta.

Mindössze egy nappal az esemény után Phyoe úr betartotta a szavát, és segített. “Találtunk donorokat: van egy fiatal férfi és egy nő.” – mondta a Telegraph riporterének. Ketten vannak.”

A 2008-ban a szervadományozás és szervátültetés gyakorlatára vonatkozó nemzetközi etikai iránymutatások biztosítására létrehozott Isztambuli Nyilatkozat felügyeletéért felelős tisztviselők “nyugtalanítónak” nevezték a Telegraph vizsgálatát.

“A kórházi alkalmazottak bevonása, ha ez igaz, nagyon aggasztó” – mondta Dr. Sanjay Nagral, a testület társelnöke. “Ez egy bonyolult kísérlet arra, hogy pénzügyi haszonszerzés céljából megtévesszék a rendszert … és kizsákmányolják a donorokat, akik egyszerű polgárok, akiknek kétségbeesetten szükségük van pénzre.”

Az Apollo Hospitals Group tagadta, hogy bármi rosszat tett volna.

“Kórházaink megfelelő átfogó ellenőrzésekkel, garanciákkal és megfelelő rendszerekkel rendelkeznek annak biztosítására, hogy egy szervátültetés törvényes és etikus módon történjen” – közölte a vállalat. “Éppen ezért nincs esély semmilyen illegális tevékenységre”.

Az Apollo Hospitals hozzátette: “Teljesen hamis és helytelen azt állítani, hogy az engedélyező bizottság szemet hunyt, vagy hogy ez csak a látszat. Szigorú folyamat … és a törvény betartása irányítja a bizottság és a kórház kezét”.

Azt mondta, hogy a bizottság “független szervezet, amely tűzfallal van elszigetelve a kórház többi osztályától”, és hangsúlyozta, hogy jóváhagyási folyamata “nem hajtható végre” akkor, ha az általa felülvizsgált dokumentumokat és eseteket a mianmari külügyminisztérium és annak Delhi-i nagykövetsége először nem hitelesíti.

Az Apollo továbbá tagadta azt, hogy Dr. Htet Htet Myint Wai és Phyoe Khant Hein, akik azt állítják, hogy társalapítói voltak az Apollo mianmari irodájának, a vállalat képviselői voltak, és azt állították, hogy “az általuk az Apollónak tulajdonított bármilyen törvénytelenség teljesen téves”.

Dr. Thet Oo az Apollo mianmari képviselője volt, de nem volt felhatalmazása arra, hogy “bármilyen illegális tevékenységet támogasson”, mondta a csoport, hozzátéve: “Bár biztosak vagyunk abban, hogy nem folyik tisztességtelen játék a kórházban … belső vizsgálatot fogunk lefolytatni.”

Dr. Thet Oo azt mondta: “Az állítások hamisak, és visszautasítom őket”, hozzátéve, hogy orvosként “egyetlen célja” az volt, hogy “segítsen a betegeken”.

“Szakszerű munkát végeztem, amikor a betegeinkkel foglalkoztam, és soha nem fogom őket bármely törvénytelen tevékenységre rávenni ” – mondta.

Dr. Guleria elmondta, hogy évente kétszer találkozik Dr. Thet Oo-val, de “őszintén szólva nem tudja, ki az a Phyoe Khant Hein”. Az október 14-i Apollo rendezésű eseményről készült fotók azt mutatják, hogy a két férfi együtt volt a Hazel Hotelben. A Facebook-fotók arra is emlékeztetnek, hogy 2018-ban találkoztak.

Nem végzek rokontól független transzplantációkat, és soha nem volt semmilyen pénzügyi tranzakcióm” a Telegraph vizsgálatában megnevezett ügynököket és tisztviselőket illetően, mondta, hozzátéve, hogy “lehetetlen, hogy egy független donor tisztázza az indiai kormány bizottságát”.

A Telegraph megkereste a mianmari külügyminisztériumot, a delhi nagykövetséget és az indiai egészségügyi minisztert, hogy kommentálják a történteket.

Forrás:telegraph