A mai szocialisták kulturális terrorizmusa egyre inkább a test és a szexualitás, következésképpen a házasság és a család átalakítására irányul. A burzsoá családi kötelékeket fel kell oldani mozaikszerű és szivárványos “családokra”, hogy a független embereket az állami kollektivizmusba ragadják.
Amit ma a nyugati országok politikai médiakomplexumából tapasztalunk a kultúra (és a nyelv) felülről lefelé előírt radikális változásai tekintetében, amelyek egyértelműen a testre, a nemre és a szexualitásra összpontosítanak – olyan kulcsszavak, mint a “gender”, “ableizmus”, “szexizmus”, “homofóbia”, “transzfóbia”, “bodyshaming”, “kritikai fajelmélet”, “wokeizmus” elegendő lehet – egy régi kommunista program végrehajtása. Ezt folyamatosan meg kell ismételni, mert legtöbbször nem hiszik el. Ez a program azonban kezdettől fogva nélkülözhetetlen kiegészítője volt az erőszakos megdöntésnek, hogy teljessé váljon a burzsoá emberalatti ember teljes legyőzése társadalmi, fizikai és szellemi szinten, hacsak nem ölik meg azonnal. E tekintetben
Az olyan kifejezések, mint a “Kulturkampf” vagy a “kulturális marxizmus” túl gyengék, és ezért képtelenek felfogni ennek a programnak a valódi szándékát és erőszakosságát.
Általában az olasz kommunista Antonio Gramsci, a kulturális hegemónia fogalmával, a kommunista hatalomátvétel ezen változatának felfedezőjének tekinthető, amely később megkapta a “kulturális marxizmus” nevet, amelyet a szocialisták árulóan és dühösen elleneztek, de tényszerűen helyesek. Történelmileg az erőszakos megdöntésnek ez az alternatívája érthető abból a védekezésből, amelybe a kommunista mozgalom a nem marxista (fasiszta és nemzetiszocialista) ellenmozgalmak megerősödése miatt esett a múlt század 20-as és 30-as éveiben.
Abban az időben az is előre látható volt, hogy nem lesz forradalom a munkásokkal, mivel életkörülményeik a kapitalizmusban egyre jobbak és jobbak lettek, ellentétben az állítólag tudományosan megalapozott kommunista prognózissal. Ezért csak a megszüntetendő rendszeren belüli kultúrát kell radikálisan megváltoztatni, az embereket belülről kell lőni, úgymond viharra készen. Igaz, hogy ma Nyugaton ezt a “szelíd” változatot részesítik előnyben az emberek megtévesztése és az ellenállás kialakulásának megakadályozása érdekében (igaz, nem teljesen erőszak nélkül, amint azt az Antifa létezése és az egyének célzott elnyomása bizonyítja), de még az erőszak meztelen használatával is a kulturális felfordulás mindig jelen lenne a politikai és társadalmi felfordulás mellett.
A kifejezések megtévesztő célból történő kiforgatása
A szocialisták – akár sötétvörösre, akár világosvörösre vagy zöldre festették őket ma tisztán taktikai pszeudo-sokszínűségükben – kulturális forradalmuk eszközeként ismerték fel az iskolákat és az egyetemeket, hiszen ott nevelik a jövő generációit, akiket a maguk értelmében a lehető legnagyobb mértékben ideologizálnak, és egyfajta hógolyó-effektusban sokszorozva kell továbbadniuk, amit megtanultak. Különösen a test és a szexualitás, következésképpen a házasság és a család, mint egy működő társadalom magja, kerültek erőfeszítéseik célkeresztjébe, mert még nincs szocialista állam, de a szülők rendelkeznek a szuverenitással a nevelés és ezáltal a gyermekek formálása felett. A családi kötelékeket patchwork és szivárvány “családokra” kell bontani, hogy elfogják és végül rabszolgává tegyék a független embereket az állami kollektivizmusban.
Tehát a testről, nemről, házasságról és családról való gondolkodás beszivárgásáról és szisztematikus megváltoztatásáról van szó, amíg az agymosott emberek már nem tudnak másképp gondolkodni, mint szocialista értelemben.
Ezt a célt Nyugaton már el is érték annyiban, hogy egy olyan regény narratív jellegét, amelynek minden oldalán klinikailag egyértelműen kóros testi érzés van, az utóbbi időben összehangolt, ujjongó médiavisszhang “tudományosan megalapozott, kívánatos emberi jövőként” értelmezte, és a nagyközönség is – ez a döntő tényező – részben vállrándítással, részben példaértékűként tapsolta meg. Készen állnak a viharra.
Csodálatra méltó a szocialisták fanatikus kitartása és következetessége, amellyel először az intézményeken keresztül meneteltek, majd kivívták a kulturális szuverenitást: ugyanúgy, ahogy csodálunk egy hosszú, tökéletesen megtervezett, majd tisztán végrehajtott bankrablást. Óriási mennyiségű okos hazugságra volt szükség. Ennek egyik fő eszköze azoknak a kifejezéseknek a torzítása, amelyeket nem a tényleges jelentésük szerint használnak, hanem taktikailag új, megfelelő jelentést kaptak az érintettek megtévesztése érdekében. Elég felidézni a “tolerancia”, “szabadság”, “demokrácia” kifejezéseket a “gender”, “marriage”, “family” és “homoszexualitás”, de a “pandémia” és a “vakcinázás” összefüggésében is.
A szexuális nevelés radikális programja
Sokan úgy gondolják, hogy ez nem olyan fontos, de a helyes nyelv éppen ilyen. És a szocialisták felismerték, hogy minden józan ész ellenére, még ha ez árt is azonnali sikerüknek, ragaszkodniuk kell a nevelési intézmények nyelvi és tartalmi konformitásához és a család tönkretételéhez. (A legjobb az egészben, természetesen, hogy mindent elpusztít, ami működik a “vadonatúj” építése érdekében.)
Így, hogy egy kevésbé ismert, de tanulságos példát említsek, Magyarország 1919-ben az összeomlás szélén állt. A Nagy Háború, amelyet ma első világháborúnak nevezünk, éppen katasztrofális vereséggel és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásával ért véget, az új utódállamok még több földet akartak megfosztani Magyarország többi részétől, mint a győztes hatalmak által a történelmi Magyarországból már kivágott kétharmad, és háborút indítottak a Egy ország, amelyet éppen most rázott meg egy forradalom, és kommunistává vált. Oroszország után Magyarország volt a második szovjet állam a világon.
A kommunista szovjet köztársaság megvédte magát, ugyanakkor azonnal vállalta a társadalom átalakítását minden szinten. Akár éheztek a gyerekek, Lukács György oktatási népbiztoshelyettesnek (pontosan: a későbbi híres marxista filozófusnak!) nem volt jobb dolga, mint elindítani egy olyan folyamatot, amelyet találóan csak “kulturális terrorizmusnak” lehet nevezni. Definíció szerint a terror terjesztése politikai célok elérése érdekében, agresszív cselekmények révén, amelyeket ellenállással büntetnek, és amelyeknek az áldozatok ki vannak téve, hogy védtelenné és tanuléktalanná tegyék őket és a társadalmat.
Ennek a terrornak a részeként Lukács György felülről lefelé radikális programot vezetett be az iskolai szexuális nevelésre. A magyar gyerekeknek szabad szerelmet, szexi életet, a középosztálybeli családok erkölcsi értékeinek archaikus jellegét, a monogámia idejétmúltságát és persze a vallás nélküli életet kell tanítani, mert a vallás megfosztja az embereket minden élvezettől.
A nőket felszólították, hogy lázadjanak koruk szexuális erkölcse ellen. A szocialisták tudták (és még ma is tudják), hogy azok a gyerekek, akiket korán szexualizáltak, nem tudnak tartós kapcsolatot kialakítani felnőttként, még akkor sem, ha nem tették teljesen magukévá a propagandát.
A cél a fennálló társadalom lerombolása
Ahol a férfit és a nőt egymás ellen uszítják, és szabadosságra vágynak, egyetlen házasság sem tarthat fenn. Ahol a szexualitást a piacra húzzák, ott a megszokás és az unalom jelentkezik. Ahol már nem lehet különbséget tenni egy magasabb erkölcs szerint, ott nincs többé perverzió – vagyis csak perverzió. És így tovább. Mindez fontos volt a kommunistáknak egy olyan időszakban, amikor minden más fontosabbnak tűnhetett volna, sőt fontosabbnak kellett volna lennie.
De nem a kommunisták. Tudják, mennyire fontos a házasság és a család elpusztítása céljaik eléréséhez, és ezért folyamatosan bombázzák az embereket csavart fogalmaikkal. Az a tény, hogy Robespierre hamisan “gyors, szigorú és rendíthetetlen igazságszolgáltatásnak” nevezte a terrort, annak előfutáraként azonosítja őt – ki akar igazságtalan lenni és ellentmondani mer? Lukács kulturális terrorizmusa viszont előfutára lett annak, amit később a politikai korrektség – egy újabb eufemizmus! – bevitt az amerikai (majd német) iskolákba. Gramscisra és Wilhelm Reichre egyáltalán nem lett volna szükség. Ma a szivárványos zászló a szövetségi épületeken, az LMBTQ csapatok az iskolákban és az úgynevezett “14 évesek önrendelkezési törvénye“, amelyet “felülről” rendelnek el.
Ne feledje a jövőt: Nem számít, ha kevés a gáz és fagyos, nem számít, ha az infláció emelkedik, és a szemétben kell turkálnia élelmiszerért, nem számít, ha az infrastruktúra meghibásodik és az áram megszakad –
A házasság és a család, és általánosabban a természetes test és a természetes szexualitás elleni kulturális terrorizmus mindaddig folytatódik, amíg a szocialisták politikai felelősséget viselnek, mert az emberek fizikai és szellemi megsemmisítésével befejezi a fennálló társadalom anyagi megsemmisítését.
A szerző Prof. Dr. med. Dr. med. dent. Dr. habil. Kovács Adorján száj- és állkapocssebész. 20 éve dolgozik egy egyetemi kórházban, több mint 150 tudományos cikket publikált. Újságíróként is aktív. Legutóbbi publikációk: “A Főnix ára: Európa hamvai és feltámadása. Politikai napló 2016-2019”, Bad Schussenried, 2020. Ivan Ilyin, “A gonosszal szembeni erőszakos ellenállásról” szerkesztője, Wachtendonk, 2018.
Forrás:ungarnreal
