Türingia grófja, Lajos boldog házasságban él egy magyar királylánnyal. Mikor összeházasodtak a feleség 14, a férj 21 éves volt. A két előkelő ember olyan szerelemben él, hogy az egész udvar csodálja őket. Egy napon azonban arra jön haza a gróf, hogy idegen fekszik az ágyában. Felesége fektetett oda egy leprást. Mikor Lajos végre a hálószobába ér, megdöbben a látványtól. A helyén Krisztust találja. Megfordult-e a fejében, hogy amit felesége tett, az súrolta az őrület határát? Nem tudjuk.
A magyar királylány Árpád-házi Szent Erzsébet, aki II. András és merániai Gertrúd gyermekeként született 1207-ben. Szülei Türingiába küldik négy évesen, mert Lajos grófnak szánják feleségül. Lajos nagyon hamar megszereti Erzsébetet, és Erzsébet is szerelemes lesz belé. Följegyezték róluk, hogy ha a gróf elutazott, visszaérkezése hírére a grófné gyakran lóra ült, elé vágtatott és viharos örömmel köszöntötte, csókolta. Megfordult-e a férj fejében, hogy a szerelem határos az őrülettel?
Hogy Türingiai Lajos gróf foglalkozott-e a kérdéssel, hogy felesége helyében vajon egy átlagos ember viselkedne-e így, azt nem tudjuk. De Árpád-házi Szent Erzsébet életét szemlélve az utókor keresztényei joggal vetik föl a kérdést, van-e értelme az őrület határát súroló szeretetnek. Szerintem van. Sőt! Éppen az ilyen szeretet ad Európa polgárainak példát. Ma is.
Ma Európában divat a jókodás. Ez azonban nem keresztényi szeretet. Hogy mi akkor a keresztényi szeretet? Éppen Szent Erzsébet mutatja meg nekünk. És Jézus az evangéliumban maga ad magyarázatot a leprással történt csodára. János evangéliumában ezt olvassuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.” Mikor az Árpádházi királylány befogad egy leprást, akkor Krisztust fogadja be. Ez a tanítása Szent Erzsébet tettének. Ez az európai emberek számára az iránymutatás. Ez az a szeretet, ami keresztényi. De honnan tudjuk, hogy ki az, akit maga Jézus küld?
Erre is adott útmutatást a Megváltó. Ismét János evangéliumából idézzük Őt. „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.” Jn10, 1-5 Bár tudom, hogy ennek a bibliai résznek nem az a fő mondanivalója, hogy mit tegyünk azokkal, akik a keresztények lakta földekre jönnek, de fontos emberi tapasztalat van mögötte. Aki nem a kapun át jön, aki nem juhok által ismert hangon beszél, azzal vigyázni kell.
Árpádházi Szent Erzsébet tudta, hogy ki jön Jézustól. Szent Asszony volt. 24 évet élt. Élete végén nélkülözésben és megvetésben. Milyen érdekes, hogy nekünk, magyaroknak jutott az az öröm, hogy egy olyan szent asszonyunk van, aki egyszerre szerette lángolón Istent és a férjét. Az ő házasságuk valóban családegyház volt, amit nem tudhattak még, mert a családegyház fogalmát majdnem 800 évvel később határozta meg az egyház. Ha családi bajaink vannak, kérjük Árpád-házi Szent Erzsébet közbenjárását. És ha segít, vigyünk neki egy rózsát!
Rákóczi Piroska
