Egy éve robbant ki az Európai Parlamentet valaha sújtó legnagyobb botrány. A korrupciós ügy két legmagasabb rangú gyanúsítottja teljes körű támadást indított a nyomozás leállítása érdekében, és úgy tűnik, sikerrel járhatnak.

Korábban lapunk is megírta, hogy Tóth Edina, a Fidesz európai parlamenti képviselője az EP ülésén arról beszélt, hogy „botrányos, hogy egy évvel a legsúlyosabb brüsszeli korrupciós eseteket követően még mindig nincs semmilyen előrelépés ezekben a baloldalt érintő szégyenteljes ügyekben”.

Interjúkban és bírósági beadványokban Eva Kaili görög képviselő és Francesco Giorgi, az élettársa és egykori parlamenti asszisztens azzal vádolta az ügyészeket, hogy helytelenül kezelték a nyomozást azon vádak kapcsán, hogy a törvényhozók és bűntársaik pénzt fogadtak el Katarból, Marokkóból és Mauritániából cserébe az Európai Parlament döntéseinek befolyásolására.

Kaili továbbra is tagadja a jogsértéseket, és fenntartja, hogy Katar érdekképviselete része volt az Európai Unió képviselőjeként végzett munkájának, az ellene irányuló vizsgálat pedig sérti az EP-képviselők parlamenti mentelmi jogát.

Kailit korrupcióval, pénzmosással és bűnszervezetben való részvétellel vádolják, miután a rendőrök feltartóztatták az apját, aki készpénzzel teli bőröndöt vitt ki a lakásából. Giorgi, akit ugyanezzel vádolnak, kezdetben együttműködött a rendőrséggel, és leírta, hogy ő és Pier Antonio Panzeri (ugyancsak parlamenti képviselő) hogy dolgoztak az Európai Parlament döntéseinek befolyásolása érdekében.

Giorgi ügyvédei arról beszéltek, hogy sem az ő, sem pedig Panzeri vallomása nem használható fel a bíróságon, mert mindegyiket kényszer alatt tették. Az ügyben letartóztattak még két másik képviselőt, Marc Tarabellát és Andrea Cozzolinót is, akik ellen szintén vádat emeltek, bár ők is tagadják, hogy részt vettek volna a programban.

A brüsszeli korrupciós botrány aláásta az Európai Parlament hírnevét sok uniós polgár szemében

– írja a Politico brüsszeli hírportál. 

A jövő évi európai parlamenti választások előtt az EP-nek most meg kell mutatnia, hogy mindent megtesz integritásának és hitelességének védelme érdekében” – írta Emily O’Reilly, az EU ombudsmanja a kamara etikai reformjairól szóló friss jelentésében.

A korrupciós botrány nyomozásán mindössze öt rendőr dolgozik, a bíró tavaly összeférhetetlenség miatt le is mondott. A másik oldalon viszont Kaili olyanokat vetett be, mint Julian Assange egykori védőjét, Christophe Marchandot és Sven Mary ügyvédet, akik az egyik 2015-ös terroristát is védték. Emellett pedig kommunikációs tanácsadót is fogadott.

Az ügyvédek azzal érvelnek, hogy rosszul bántak Kailivel a börtönben. 

Azt mondták, hogy hidegben tartották, nem adtak neki plusztakarót, sőt még a lámpáját sem kapcsolták le, az állítások szerint hiába menstruált, fürödnie sem lehetett.  A gyanúsítottak ügyvédei arra is felhívták a figyelmet, hogy rendkívül szokatlan, hogy egy olyan feltételezett vezetőnek, mint Panzeri, alkut ajánlanak fel, hogy vádat emeljenek egy művelet alacsonyabb szintű tagjai ellen, nem pedig fordítva.

Most ott tart az ügy, hogy szeptemberben a görög politikus ügyvédei azzal érveltek, hogy az ellene összegyűjtött bizonyítékokat figyelmen kívül kell hagyni, mert az a mentelmi jogának felfüggesztése előtt volt. Majd bevetettek egy olyan manővert az ügyvédek, amivel hozzáférhettek a nyomozati aktákhoz, így olyan információkhoz juthattak, amivel kijátszhatják az ügyészséget. Kaili eközben petíciót nyújtott be az Európai Bíróságra, hogy tisztázza a parlamenti mentelmi jogára vonatkozó szabályokat, és kérte az EP-t, hogy vizsgálja felül a vele szembeni bánásmódot a letartóztatása előtti és utáni napokban. 

Az ügyészek szerint ugyanakkor Kaili mentelmi jogát nem sértették meg, mert tetten érték, miután apját készpénzzel teli bőrönddel kiküldte a lakásából. Ezt az állítást a rendőrségen tett első nyilatkozatai során is elismerte. „Kaili megpróbálta elrejteni a pénzt”.

A belga hatóságok nem tudták tartani a lépést a gyanúsítottakkal, hiszen azok, akik érintettek lehetnének még az ügyben, azóta nem léptek az EU-ba, így nem lehetett letartóztatni őket. 

Antoine Vauchez, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) professzora, aki az EU-nak a botrányra adott válaszát tanulmányozta, azt vizsgálta, hogy mennyire túlterheltek a nyomozók és miért kötött ki az ügy ott, ahol, s hogy ez miként lett egyenes következménye annak, hogy az EU intézményei képtelenek felügyelni magukat.

Olyan, mintha az EU-nak nem lenne semmilyen konkrét védelme vagy eszköze a döntések korrupció elleni védelmére

– mondta Vauchez. „Még nem született meg az az elvárás, hogy szükségünk van egy külső etikai felügyeletre, valódi nyomozói jogkörrel, és szankciók kiszabására, ami a problémára adott meglehetősen határozott választ tükrözné” – mondta. 

Forrás:Magyar Nemzet