Változtatások nélkül közöljük Méhes Mónika írását, amely a Védett Társadalom Alapítvány január 21-i hírlevelében jelent meg.
Egyszer láttam egy siket párt veszekedni a buszmegállóban. Sosem szoktam hallgatózni, de róluk, megvallom, alig tudtam levenni a szememet. Akkor döbbentem rá, hogy nekik folyton egymásra kell nézniük, ha valamit közölni akarnak a másikkal. Gondoljunk bele, mi hányszor kommunikálunk úgy a hozzátartozóinkkal, barátainkkal, kollégáinkkal, hogy nem vesszük fel velük a szemkontaktust? Mi tudunk egyszerre több dologra is figyelni abból adódóan, hogy halljuk a másik szavát. Hétköznapi szituációk sora ilyen: pakolunk a szobában, és kiszólunk a konyhába. Vagy: végezzük a munkánkat és hátraszólunk egy kollégának. Vagy: ülünk az ebédlőasztalnál, és nyomkodjuk a telefont beszélgetés közben.
Igaz, ha más tevékenységet is végzünk a beszélgetésen kívül, nem is koncentrálunk annyira a másikra. Ez az osztott figyelem hátránya.
Ez jutott eszembe akkor, amikor Földi László megkért arra, hogy írjam meg, milyen tapasztalataim vannak a Védett Társadalom Alapítvány munkájának népszerűsítésével kapcsolatban. Bár az elmúlt két hónapban nagyon lekötött egy másik szolgálat viselése a nemzeti oldalon, azt el tudom mesélni, hogyan értem el szinte azonnal hatást az emberek körében az alapítvánnyal kapcsolatban. Dunaújvárosban és környékén tavaly novemberben még alig akadt, aki ismerte volna a VDTA-t. Mégis egy hónap leforgása alatt sikerült megszerveznem egy rendezvényt úgy, hogy
- összeszedtem rá a pénzt,
- azonnal összejött a személyes hallgatósága,
- élő közvetítésben és felvételről több ezren látták azóta.
Kérdezték is tőlem, hogy hát ezt meg hogy csináltam? Leültem beszélgetni az emberekkel. Természetesen nem mindenkivel, akivel jó lett volna, de sokkal közülük. Rászántam az időt, az energiát, és megkértem a családomat, hogy segítse ezt a munkát. Az emberek pedig végtelenül hálásak voltak a rájuk szánt figyelem, az őszinteségem és a nemes ügy képviselete miatt. És volt egy kulcsmondat, amit mindig elmondtam, hangsúlyozva, hogy mindenki támogatása egyformán számít: “Nincsen kis ember.” Nos, ennyi a nagy titok.
“Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” (Máté evangéliuma 7:7,8.)
Hamarosan folytatom az alapítványi munkát az “Örök divat a férfi nő szerelem”kampánnyal, amiről nemsokára részletekkel is jelentkezünk majd.
Ja, és a lényeg! A siket pár végül megölelte egymást a buszmegállóban. Ez volt életem legszívhezszólóbb “mozija”.
Méhes Mónika
