Emmanuel Macron köztársasági elnök a közelmúltban francia részről felvetette a közvetlen katonai segítség lehetőségét Ukrajnának. Ezzel az ötlettel nem aratott osztatlan sikert sem a partnerek között, sem pedig a saját országában. Az Egyesült Államok és Németország is úgy nyilatkozott, hogy nem áll szándékukban katonákat küldeni Ukrajnába. Csupán a balti országok és Lengyelország orosz gyűlölettől túlfűtött vezetőinek tetszett ez az elképzelés. Mégis honnan jött ez a gondolat, mi motiválta a francia elnököt, és egyáltalán kiket küldhetne az ukrán frontra? Kiket áldozna föl, mert a saját állampolgárait biztosan nem? Ukrajna lehetne a megoldás a francia idegenlégió problémájára?

Franciaország az egyetlen olyan NATO ország, amelyik a nemzeti hadseregével párhuzamosan a genfi egyezmények szabályait betartva fenntart egy idegen állampolgárokból szervezett zsoldoshadsereget. A neve „Légion étrangère”, magyarul idegenlégió. Elit katonai alakulat a francia hadseregen belül. 1831-ben alapították a Franciaországban tartózkodó külföldi önkéntesek számára, mivel az 1830. júliusi forradalom után külföldieket már tilos volt a francia hadseregbe sorozni.

A történelem során – amikor még nem léteztek sorozott hadseregek – Európában bizonyos fizetség ellenében számos csatában vettek részt idegen nemzetek katonái. Buda 1686-os visszafoglalásakor is szinte az összes országból érkeztek úgynevezett zsoldosok. Az elnevezés a „soldo” (újlatin-olasz) szóból ered, melynek a jelentése „pénz”. Az angolban a katona „soldier”, a németben „Soldat”. A „soldo” szóból erednek, csakúgy, mint a magyar „zsoldos”.

„Az idegenlégiót I. Lajos-Fülöp francia király 1831. március 10-én alapította egy királyi rendelettel, és azóta közvetlenül a mindenkori francia köztársasági elnök alá tartozik. Feladata az Afrikában katonai erővel kezdett francia gyarmatosításhoz kapcsolódik, és az elfoglalt területek katonai védelme, biztosítása volt”

Történetének közel kétszáz éve alatt több változáson is átesett. Francia állampolgár nem lehet tagja. A fizikai és pszichikai állóképességi követelmények nemzetközi összehasonlításban messze a legmagasabbak. Kötelező minden alkalmas újoncnak a kiképzés után a felvételkor az 5 évre szóló szerződéskötéssel egyidejűleg életbiztosítást kötni. Kedvezményezettnek bármelyik családtagját megnevezheti. Házas jelentkezőt nem vesznek föl, illetve a szolgálati idő alatt nem köthetnek házasságot. Szigorúan ellenőrzik az előéletet, és büntetett előéletű vagy körözött személy nem juthat be. Tisztek és tiszthelyettesek kizárólag franciák lehetnek. Az öt éves szolgálati idő után nem jár automatikusan a francia állampolgárság. Kapnak azonban egy 10 évre szóló tartózkodási engedélyt. Ha valaki mégis akarja az állampolgárságot, azt az előírt feltételekkel kérvényezni kell. Van ugyanakkor továbbszolgálási lehetőség is. Havi zsoldot kapnak, ami magasabb, mint a francia sorállományé, de nem éri el a polgári átlagbér mértékét.

„A francia állam területén az idegenlégió semmilyen katonai vagy karhatalmi intézkedésre nem vethető be”

Mivel mindannyian különböző országok állampolgárai, Franciaország nem a hazájuk, ezért arra nem tesznek katonai esküt. Bajtársi légiós esküt tesznek, melynek a mottója „Legio Patria Nostra”, azaz a „Légió a mi hazánk”. Tehát nem Franciaország, hanem csak az idegenlégió. Emellett tesznek még egy erkölcsi fogadalmat „Honneur et Fidelité” (Tisztelet és hűség), szintén az idegenlégióhoz. Hivatalos indulójuk a „Le Boudin”, a „Véres hurka”, amely a nevét a légiósok hátizsákjának a tetején rögzített vörös színű összetekert sátorlapról kapta. Az induló üteme lassabb – percenként 88-as lépésszám -, mint a hivatalos La Marseillaise, melynek 120 a lépésszáma. Eredetileg Algériában volt az idegenlégió „törzshelye”. Algéria függetlenné válás után azonban a ‘60-as évek elején az idegenlégiót teljes infrastruktúrájával együtt átköltöztették Franciaország területére.

„Az idegenlégió fő feladata a francia gyarmati érdekek külföldön történő védelme, ezért a kiképzést és a felvételt követően külföldön folytatják a szolgálatukat”

A francia gyarmatok felszabadulása után Franciaország nem engedte el ezeket az országokat. Ahol tudta, azonnal beindította az „újgyarmatosítást”. Igyekezett minden volt gyarmati országban „franciabarát” kormányt alakítani, hogy a kizsákmányolást immár így folytathassák tovább. Különböző politikai nyomással, zsarolással, pénzügyi támogatással látszólagos demokratikus választás során igyekeztek a nekik megfelelő személyeket a hatalomba ültetni. Katonai együttműködési megállapodásokat kötöttek a kormányokkal, és ennek keretében mindegyik országban egy 1000-1500 főből álló légiós hadtestet állomásoztattak. Feladatuk volt a helyi katonai erővel közösen minden körülmények között a kormányzó elit védelme, és hatalomban tartása, ezzel a lakosság mélyszegénységbe és elmaradottságba züllesztése.

Az elmúlt években változás indult el a világpolitikában. Ez a változás elérte a Szahel-övezet országait is, ahol korábban a francia gyarmatok voltak, illetve ezt követően a francia érdekeltségbe tartoztak. Új elitek kerültek a hatalomba, vagy egyszerűen katonai hatalom átvétellel – mint például Nigerben -távolították el a franciabarát kormányokat. Saját kezelésbe vették országuk vagyonát, természeti kincseit, erőforrásaikat. Felmondták a katonai együttműködést a franciákkal.

„Az aranytojást tojó <afrikai tyúkok> lerúgták magukról a gall kakast>”

A franciák elveszítették olcsó nyersanyag forrásaikat, pontosabban már nem ők rendelkeznek felette. Nem ők diktálják a feltételeket, és így már az extraprofit sem az ő zsebükben landol. Ezek az új kormányok keresték az új orientációs vonalat, amelyet az oroszoknál találtak meg. Első lépésként a kiebrudalt idegenlégió helyére megérkeztek az orosz Wágner katonai vállalkozás katonái, ezután pedig az orosz katonai tanácsadók. Ezek az események igen magasra emelték a francia elit és Macron elnök tesztoszteron szintjét és orosz gyűlöletét. Ezt fokozta még, hogy miután Nigerben elveszítették az uránbányát, ahonnan a szükségleteik mintegy 25 százalékát fedezték, az elnök elutazott Kazahsztánba, hogy a kieső mennyiséget onnan szerezze be, de az ottani uránbánya orosz érdekeltség. Ez az üzlet sem az elképzelése szerint alakult. A több, mint 60 atomerőmű fogyaszt rendesen. Miután a németek pár évvel ezelőtt kivezették az energiaellátásból az atomerőműveket, a franciákkal kötöttek egy hosszú távú villamos energia vásárlási szerződést. Valószínűleg kedvező áron. Csak hogy a franciák már más piacról, magasabb áron tudnak csak üzemanyagot beszerezni, így veszteségessé vált az energia üzlet a németekkel.

„A hab pedig a tortán, maga az idegenlégió. Mint ahogyan írtam az alapító okiratban is benne van, hogy feladatuk a gyarmatok elfoglalása, megszerzése és katonai védelme. A gyarmatok azonban felszabadultak, és a helyükbe lépő francia orientációjú államok is függetlenné váltak. A genfi egyezmény is kimondja, hogy zsoldos katonákat csak meghatározott katonai feladatra lehet alkalmazni. Az idegenlégiónak jelenleg egy ország kivételével megszűnt a feladata. Ezért az egyért pedig nem éri meg az egész rendszert fenntartani. Új feladatot kell nekik találni”

Csúcs időszakban 35 ezer fő is szolgált a légióban. Mindig a helyzetnek megfelelően aktualizálták a létszámát. Nincs pontos adat, de jelenleg 8 és10 ezer fő közé tehető a létszámuk. S mivel folyamatosan idegen országokban állomásoztak, nem épült ki számukra az országban megfelelő infrastruktúra, egy laktanya hálózat. Még a kivont és hazatért légiósok elhelyezése sem igazán megoldott. Azoknak, akiknek letelt az öt év, gond nélkül a szerződés szerint távoznak, hosszabbításra valószínűleg már nincs lehetőség. Már nem, vagy jóval kevesebb újoncot toboroznak.  Így valószínűleg még mindig több ezer légiós van aktív szolgálatban, de már nagyrészt feladat és cél nélkül. Ez pedig a katonáknak a legrosszabb. Nem szabad időt hagyni a katonának a semmittevésre. Mert így előbb-utóbb nemcsak a kantinban fogják egymáshoz vagdosni a sörös üvegeket, hanem akár még „éles lövészetre” is kedvük szottyanhat.

„Csak úgy leszerelni őket nem lehet, mint a sorkatonákat. A francia államnak kellene ezeket a szerződéseket egyoldalúan fölmondania, és kártérítést fizetni. Ez viszont komoly anyagi megterhelést jelentene a költségvetésnek. S valószínűleg a légiósoknak is lenne ehhez némi <hozzáfűzni> valójuk”

Viszont ott van még a légió teljes infrastruktúrája – 10 toborzó iroda, egészségügyi intézmények, egészségügyí alkalmassági vizsgáló központ, előválogató- és kiképző központok hivatásos francia orvosokkal, ápolókkal, tisztekkel, tiszthelyettesekkel és polgári alkalmazottakkal. Plusz a katonai ingatlanok és ingóságok. Mindezek azonnali felszámolása, más területen való hasznosítása a személyzetek visszaintegrálása a társadalom különböző területeire, nagyon megterhelheti a francia költségvetést.

„Mindezeket együttvéve, a feleslegessé vált idegenlégió, a russzofóbia, no meg talán az is, hogy a szövetségesek szemében Franciaország nagyobbnak tűnjön, motiválhatta Macron elnököt arra, hogy elsőként dobja be a köztudatba saját katonai erő ukrajnai bevetésének a lehetőségét”

A szövetség tagjai nem ujjongtak. Többen egyértelművé tették, hogy ők semmi esetre sem küldenének saját katonai erőt Ukrajnába. Érthető, hiszen ezeknek az országoknak a saját nemzetük fiait kellene parancsra bevetni idegen érdekekért. Míg a franciáknak ott van a fölöslegessé vált, jól kiképzett idegenlégió.

„Ők sem a saját nemzeti hadseregükre gondoltak. Különben is a francia-amerikai <barátság> nincs azon a szinten, hogy a franciák életüket áldoznák amerikai érdekekért Ukrajnában. Valahogy meg akarják azonban oldani a légiós problémát”

Játszunk el a gondolattal, mi történne a fronton a légiósokkal. Bármennyire is híres a francia idegenlégió az állóképességéről és szervezettségéről, igazán komoly katonai ellenféllel szemben még nem bizonyított. Kezdeti időszakban „krumpli puskás” bennszülötteket lőttek ki a bokorból. Aki a legtöbbet lelőtte, annak a neve fölkerült a légió dicsőség táblájára. Persze időközben változtak a viszonyok, és amikor az ellenfél is kalasnyikovval a kezében igazi ellenféllé vált, már nem annyira jöttek össze a dolgok. Jó példa erre például Dien Bien Phu, vagy Algéria. Eddig asszimetrikus harcokban vettek részt. Az ellenfelek nem rendelkeztek azzal az előnyökkel – magas katonai képzettség, fegyverzet, logisztika, képzett parancsnokok -, amikkel ők. Történelmük során azonban még soha nem találták szembe magukat olyan hadsereggel, mint az orosz.

Ha mégis meglépnék ezt a franciák, nem biztos, hogy mindenki végrehajtaná a parancsot. Soraikban sok kelet-európai, és volt szovjet köztársaságból származó szolgál, akik nagy valószínűséggel nem vállalnák, hogy az oroszok ellen harcoljanak. Az orosz nemzetiségűek biztos nem. Meg különben is, milyen francia gyarmati érdekeket kellene ott megvédeni.

„Továbbá a légiósok felszerelését ki kellene egészíteni egy megcímzett hullazsákkal. Az elhunytakat egyből a hozzátartozóknak küldhetik haza. Hiszen mindenkinek kötelezően van biztosítása. A francia államnak még csak nem is kellene a halottak hazaszállításával, és temetésével foglalkozni. Így a dolog <Tesco gazdaságossá> válik. Tudom, hogy ez most morbidnak tűnik, de a háború egyben profitorientált üzlet is”

Macron elnökben most túlteng a tesztoszteron, és a gall kakast már nem egy rókának, hanem egyenesen a nagy medvének ugrasztaná. Bízom benne, hogy nem váltja valóra őrült és felelőtlen ötletét.