Sokan lebecsülik azt a történelmi tényt, hogy a most Európába bezúduló muszlimok a világtörténelem harmadik arab-muszlim invázióját jelentik!
A Kr. sz. utáni VII. századtól (630) a jelenkorig eltelt 1388 esztendő alatt most indítanak harmadjára hatalmas támadást a világ és az európai civilizáció ellen! Az első 635 és 780 között ment végbe, amikor az arabok elfoglalták Szíriát (a jármuki csata 636-ban), Egyiptomot (640), Perzsiát (651), majd a VIII. század elején Indiát (ekkor indultak meg a cigányok Európa felé!), Gibraltárt és Cordobát (711).
Nem sokkal később hatalmukba kerítették Közép-Ázsiát is.

A második muszlim invázió a XIV-XVI. században érte el Európát a szeldzsuk/oszmán törökök támadásai révén, akik már 1076-ban elfoglalták Damaszkuszt, s az európai uralmukat megőrizték lényegében 1918-ig!

Az emberiség történetének egyik nagy titka, mindeddig nyilvánosságtól védett nagy rejtélye, hogy a 3 millió km²-es, zömében sivatagból álló Arab-félszigeten élő beduinok és jemeniek, akik a Kr. sz. előtti első évezred elejétől lényegében tevetartó sivatagi rablók voltak, hogyan válhattak a világtörténelem alakító tényezőivé egy félévszázad alatt? A titok nyitja Mohamed próféta személyében és tanításában keresendő, aki 570 és 632 között élt, előbb Mekkában, majd Medinában. Valamiféle hatalmas erőnek kellett születnie, amely révén az arabok a szent háborúikban (dzsihád) rendre győzedelmeskedtek. Mi adta az araboknak, majd a megtérített más népeknek ezt a belső erőt?

A Mohamed által létrehozott iszlám vallás, amely szó szerint ugyan odaadást, engedelmességet jelent, valójában azonban egy fanatikus, cselekvő, támadó vallás, amely a háborút vallásos kötelességnek tekinti. Mohamed a háború és a felforgatás prófétája volt! Mohamed új ősöket és új azonosságtudatot adott az araboknak és a nem arab muszlimoknak. Jelentős számú perzsa, kopt, szír és türk is áttért az iszlám hitre. Az iszlám alulról építkezett, az uralkodó elv a közösség konszenzusa lett. Az alap pedig a Korán és a szent hagyomány (szunna). A köznép tagjai könnyen azonosultak az iszlámmal, amelyben nincs arisztokratikus hierarchia, nincs papi rendje. A Koránban foglaltak az élet szinte minden területét szabályozzák, számunkra azonban a legfontosabb az, hogy a nem-iszlám országok ellen harcolni kell!
Néhány példa:

Korán 4. szúra 101-104. sor: „A hitetlenek nyilvánvaló ellenségeitek. Még az istentiszteletek idején is a fegyverek legyenek a kezetek ügyében, és ne lankadjatok a hitetlen nép üldözésében!”
9. szúra 5. sor: „Öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket. Fogjátok el őket! Ostromoljátok meg őket! Állítsatok nekik csapdát az összes leshelyről.”
41. szúra 27. sor: „Szörnyű büntetést ízleltetünk meg a hitetlenekkel és a legrosszabb tetteikért fogunk megfizetni nekik!”
47. szúra 4. sor: „Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor azután nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg őket.”

A muszlimok nem mind arabok. A perzsák, az afgánok, a pakisztániak, az azerik, a csecsenek, a dagesztániak, a törökök, etc. nem arabok, de mindannyian Allah katonáinak tartják magukat, akik a próféta tanainak terjesztéséért bármikor készek az életüket feláldozni. Csak az iszlám hitű országok törvényesek, az összes többi háborús terület, azaz hadszíntér (dar al-harb), amely ellen fegyvert kell fogniuk.

Amikor alaposabban megnézzük a végtelen sorokban menetelő bevándorlókat, azt látjuk, hogy az emberek zöme fiatal, kiváló erőben lévő, a katonai alakzatokat jól ismerő férfi, mindenféle személyi igazolvány és okirat nélkül. Ilyen „menekült áradat” még nem volt Európában! Igenis félni kell tőlük, mert rejtett céljaik vannak. Erre tanít bennünket a történelem. Már az első invázió idején, a Kr. sz. utáni VII-VIII. században megmutatták kegyetlenségüket, és nem elsősorban a saria (vallási jog) alkalmazásával, hanem azzal, hogy az elfoglalt területeken a szellemi vezetőket, a politikusokat, a katonákat, a tudósokat összefogdosták, és közülük sokat, irgalom nélkül, lefejeztek. 712-ben Muávija kalifa hírhedt hadvezére Kutejba ibn Muszlim a közép-ázsiai Khorezmben összegyűjttette a khorezmi levéltárak hatalmas anyagát, majd az összeset elégettette, hogy az iszlámmal ellenétes ősi hagyományok megsemmisüljenek. A tudósokat pedig kivégeztette.

Az Omajjádok korában, Mezopotámia kormányzója, a kalifa testvére, az iszlámra áttérni nem akaró keresztény örményeket, saját templomukba zárva, elégettette. Ugyanezt megtették a muszlim hitű oszmán törökök (akik nevüket az 1299-től 1326-ig uralkodó Oszmánról kapták, valójában oguz törökök voltak) az elmúlt több száz esztendőben, számtalan esetben. A legborzalmasabb az örmény holokauszt volt, amikor az ifjútörökök a XIX. század végén (1894-1896), két esztendő alatt lemészároltak 4 millió keresztény örményt. 1915. április 24-én Konstantinápolyban, az oda hurcolt 800 örmény tudóst és egyéb értelmiségit lefejezték és a fejüket gúlákba rakták.

A XVI-XVII. századi török hódoltság tette tönkre a Magyar Királyságot is, amikor a magyar lakosság tetemes részét kiirtottak vagy rabságba hurcolták.

A legsűrűbben lakott ősi magyar Délvidéken valóságos hungarocidium hajtottak végre, egész megyényi területek (Szerémségben, Bánátban, Bácskában, a Temes-vidékén) váltak néptelenné, de az ország lakossága általánosan is erősen csökkent.
A muszlim törökök nálunk általában nem kívánták meg az iszlám vallásra áttérést, mivel belátták, hogy a muszlim hit és a kereszténység között áthidalhatatlan a szakadék.

Ma, amikor folyamatosan özönlenek a muszlimok százezrei Ázsiából, a Közel-Keletről, Afrikából Európába, mit kell megtanulnunk a történelemből?
Legelőször is azt, hogy mind az első hatalmas invázió idején, a Kr. sz. utáni VIII-IX. században, mind az oszmán török birodalom korában a XVI-XVIII. században, a hódítókat csakis erővel lehetett megállítani, visszaszorítani. Ezért maradt meg Kelet- és Közép-Európa területén az avar birodalom, a kijevi Rusz, a bolgár állam, a bizánci császárság és Kazária. Kazária alkotó eleme volt a magyarság is, s ez az állam komoly katonai erővel állította meg keleten az arabokat, illetve a muszlimokat. Nyugat-Európában is csak katonai erővel sikerült útját állni a muszlim arabok előretörésének (Martell Károly győzelme 732-ben Poitiersnél). A spanyol földön létrejött cordobai emirátus 711-től négyszáz évig virult s a reconquista csak 1212-ben győzedelmeskedett.

Az oszmán török muszlimok térhódításának csak a fegyverek ereje tudott megálljt parancsolni a sok évszázados történelem tanúsága szerint. A határokat tűzparancs nélkül soha, sehol sem lehetett megvédeni, valódi támadás esetén. Most még fegyvertelenek a bevándorlók, de sokak véleménye szerint, néhány évtized múlva megkezdődhet a fegyveres harc. Az elnemzetietlenített, liberális maszlaggal eltompított agyú németek és svédek tétlenül és bambán szemlélik a randalírozó tömegeket, és a sok merénylet ellenére sem gondolnak arra, mi lesz, ha fegyveres sereggé válnak !

Jelenlegi országunk nem rendelkezik komoly véderővel. A trianoni diktátum által engedélyezett 30 ezer fős hadsereg szintjét sem érjük el. Létre kellene hozni a nemzeti gárdát, fel kellene fegyverkeznünk, mert minket senki sem fog megvédeni. Nagy kérdés, hogy mennyi időnk van még? 2030-ig el lehet végezni a legsürgősebb tennivalókat, de csak akkor, ha a tömegeket ámulatba ejtő látvány-beruházásokat háttérbe szorítjuk. (A lőterek megnyitása jó irány.)
Napjaink titkos, nagy talánya, hogy a világ urai miért most döntöttek a harmadik nagy invázió megindításáról? Még nagyobb rejtély, hogy a globális legfőbb erők az USA-ban és Izraelben (közte a zsidó szervezetek, élükön Soros Györggyel) miért pénzelik ezt az inváziót?
Ami ma folyik, biztosan Európa, az európai fehér emberek pusztulásához vezet. Európa már tele van mecsetekkel (csak Franciaországban közel 2400 áll!), s a dúsgazdag Szaúdi-Arábia további kétszázat kíván felépíteni a keresztény Európában úgy, mintha már most az övék volna ez a földrész is.

A nekünk meghagyott Magyarország sem kerülheti el végzetét, ha területeinket feltöltik bevándorlókkal. Történelmünk megmutatta, hogy a XVII. század óta a magyarságnak már nincs meg a békés és spontán asszimiláló képessége. Sem a betelepült szerbeket, sem a románokat, sem a németeket nem tudtuk magyarrá tenni. A végzetes népességfogyás pedig azt sejteti, hogy ezt a mostani, Európa elleni hatalmas és iszonyatos merényletet mi sem fogjuk túlélni, hacsak valamelyik világhatalom „védelmébe” nem veszi kis országunkat, esetleg a Kárpát-medencét, az egykori Hungáriát. Mintha volnának erre utaló jelek a Közel-Kelet egyik nagyhatalma részéről. De sötét felhők nélküli, nyitott az égbolt kelet felé is, ha lesz még a Duna-Tisza mentén magyarul beszélő, magyarul gondolkodó, magyarul imádkozó, erőtől duzzadó népesség 30, 50, 80 év múlva, és nemcsak magamfajta aggastyán, aki – ha megérné – éppen 90 éves lenne 2030-ban. És a sírjainkra leborulnának-e az unokák és a dédunokák, vagy csak egy angol nyelvű lapot küldenének valahonnan a nagyvilágból, hogy „részvétünk.”

A szerző régész, tanár, múzeumigazgató.

Dr. Bakay Kornél