Kevés olyan pápa van, akinek a neve zenei fogalommá formálódott. Nagy Szent Gergely (kb. 540-604) ilyen. Róla nevezték el a gregoriánt, mely az európai komolyzene alapja lett. Gergely pápa himnuszokat is írt a zsolozsmába, melyek közül többet még ma is énekel az egyház. Egyházfői munkája azonban nem csak a szent zenével és a liturgiával való foglalkozásból állt. Küzdenie kellett a simónia (lelki javak adásvétele) ellen, és rendbe kellett tenni az egyházi gazdasági ügyeket is.

Ha intézményesülés kutatója lennék

Ha valláskutató lennék, és az egyes felekezetek intézményesülését kutatnám, akkor meg kellene állapítanom, hogy a katolikus egyházban ez történelmi léptékű időmértékkel roppant gyorsan ment végbe. A Római Birodalomban 313 körül szűnt meg a keresztényüldözés, és 756-tól már állt az Egyházi Állam. Ebben az államszervezetben is voltak szereplők, akik visszaéltek hatalmukkal. De, hogy a simónia ellen már az ötszázas években küzdeni kellett? Azt bizonyítja ez, hogy az egyház és állam jó viszonya okozza a papok és püspökök valláserkölcsi lazaságát? Bár a látszat ezt mutatja, a válaszom az, hogy nem. A jelenségnek már az elnevezése is árulkodó. A jelenség eredetéről pedig már Jézus is tudott.

Honnan kapta nevét a simónia?

A simónia nevét Simon mágusról kapta, akinek történetét az Apostolok cselekedeteiből ismerhetjük meg. Ő volt az első ember, aki pénzért akarta megvásárolni az apostolok lelki hatalmát. (ApCsel 8,9-24) Vagyis a simónia jóval a keresztény egyházi szervezet fölállítása előtti a jelenség. Ezért merem kijelenteni, hogy a lelki javakkal való „kereskedés” nem a kereszténység intézményesülésének következtében jött létre.

Miből tudhatjuk, hogy Jézus tudta…

Jézus egyszer példabeszédet mondott a búza között növekvő konkolyról. Máté evangéliumának 13. fejezetében olvashatunk róla. „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve.” (Mt 13,24-28) Vagyis a Megváltó tudta, hogy híveinek közösségében a kezdetektől voltak ellenséges emberek. A velük való bánásmódra pedig azt tanácsolta, hogy hadd növekedjenek. Az aratás ura tudni fogja, hogy mit tegyen velük. Akkor Nagy Szent Gergely tevékenysége hiábavaló volt?

Nagy Szent Gergely nagy szent volt

Attól, hogy egy betegért imádkozunk, még jó, ha kihívjuk az orvost. Attól, hogy konkoly lelkű papokat és híveket megtűrünk az egyházban, a bűneik elkövetésében meg kell akadályoznunk őket. Amit tehát, Nagy Szent Gergely tett hasznos és jogos volt. És mégsem ettől lett szent.

Nagy Szent Gergely lelki ember volt

Szent Gergely igazi nagysága nem politikai és gazdasági tevékenységében nyilvánult meg, hanem aszkétikus életformájában, és abban, ahogy a római elit intellektuális fölényessége helyett, a melegszívűséget állította maga és környezete számára a központba. Amikor európaiként büszkék vagyunk a kontinens zenei örökségére, akkor nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy kinek köszönhetjük azt a szemléletet, amit

egy Nagy Szent Gergely után úgy 1300 évvel élő francia pilóta így fogalmazott meg: „Jól csak a szívével lát az ember.” Te a szíveddel látsz?

Rákóczi Piroska