Az Exxpress cikke.
Tíz évvel ezelőtt azt ígérték nekünk, hogy a tömeges migráció semmit sem fog változtatni – írja az Exxpress.
„Nem hagyjuk, hogy az életmódunk lerombolódjon” – mondta Heiko Maas akkori német igazságügyminiszter 2015-ben, miután iszlamisták 130 embert öltek meg és közel 700-at megsebesítettek a párizsi Bataclan klubban, valamint a francia főváros kávézóiban és bárjaiban.
Pauline Voss kommentárja.
Angela Merkel döntése óta, hogy nem zárjuk le a határokat, ezeket a mondatokat vagy hasonlókat hallani lehetett: varázsigék, amelyeknek célja az volt, hogy tagadják a fokozatos iszlamizációt, és megtanítsák a lakosságot, hogy ne bízzanak a saját észlelésükben, hanem csak azt lássák, amit a kormány megenged nekik látni.
Tíz évvel később első ránézésre még mindig sok minden megmaradt abból, ahogyan élünk: még mindig sok ünnepet tartunk, nagy rendezvényeket szervezünk, az utcák tele vannak emberekkel, akik munkába vagy iskolába mennek, a kávézók és éttermek jól látogatottak. De aki jobban megnézi, észreveszi a különbségeket a korábbiakhoz képest, amelyek megkülönböztetik a szabad és a nem szabad társadalmat.
Kevesebb ünnep, kevesebb biztonság Overathban, Észak-Rajna-Vesztfáliában idén nem lesz karácsonyi vásár. Túl magasak azok a költségek, amelyeket a potenciális terrortámadások megelőzésére kellene fordítani.
A szervezők és a város nem tudtak megegyezni abban, hogy ki fizesse a korlátokat és a biztonsági személyzetet, így most a karácsonyi vásár mellett a városi fesztivál is veszélybe került.
Ez csak egy a sok hely közül, ahol az iszlamizmus elleni védelem egy népi fesztivál lemondásához vezet. Még ott is, ahol ünnepelni lehet, tonnás súlyú oszlopok emlékeztetnek arra, hogy az iszlamisták akaratának megfelelően egy keresztény ünnepre az életünkkel kell fizetnünk.
Változások a „város képében”
A sokat vitatott „város képében” is sok minden megváltozott: A nők csoportjai, akik egykor ugyanolyan vidáman töltötték az estéket a járdákon, mint a férfiak, ma 8 óra után alig találhatók az utcákon. Helyettük sok helyen arab férfiak csoportjai dominálnak, akik részben agresszíven követelik maguknak a közterületeket. Az iskolákban a fátylat nem viselő lányoknak azt kiabálják: „Takard el magad, te kurva!”.
A gyerekeknek igazolniuk kell magukat osztálytársaik előtt, ha nem tartják be a ramadánt.
A homoszexuálisok és a zsidók már nem merik nyíltan megmutatni szexuális orientációjukat vagy vallásukat a muszlimok által dominált negyedekben.
De gazdasági szempontból is a migráció már régóta tönkretette azt az életmódot, ahogyan korábban éltünk. Az országok és a települések a migránsok elszállásolásának költségei alatt nyögnek. A szociális rendszereknek vissza kell fogniuk a szolgáltatásokat és emelniük kell a járulékokat, mert Németországnak az idősödő társadalom mellett még több millió migráns befogadásával is meg kell birkóznia, akiknek jelentős része nem járul hozzá a gazdasági termelékenységhez. A polgári jövedelem szinte minden második eurója idegenekhez kerül, a 15-25 évesek körében az idegenek már több polgári jövedelmet kapnak, mint a helyiek.
Az illegális migráció miatt a korábban Németországra jellemző felemelkedés ígérete semmivé foszlik.
A németek évtizedeken át keményen dolgoztak azért, hogy gyermekeiknek egyszer jobb életük legyen. Ma a szülőknek azt kell nézniük, hogy gyermekeik már kisgyermekkorban rosszabb helyzetben vannak, mint ők maguk fiatal korukban, mert az iskolákban és óvodákban szűrő nélkül vannak kitéve az iszlamizációnak.




