„Ej haj csodaév
fordul és cserél,
minden éjből nap lesz,
minden napból éj.”

Úgy bizony, megint fordul egyet velünk az időkerék, ahogyan azt a fenti játékos sorok istanúsítják Babits Mihály Füveskönyvében. Korábban a csillagászati nyár kezdete ésnyárközép éjszakája egybeesett, de az alkalmazott időszámítási mód sajátossága és akorábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep. Június 21-e a nyári napfordulónapja az északi féltekén, míg az erősen pogány színezetű, mágikus elemekkel felruházottnyárközép éjszakája június 23-ról 24-re virrad Szent Iván napjára. Ilyenkor bővelkedünk afényben, a varázslatos világos esték tűzrakásra bolondítják az embert, hadd lobogjon, ségesse el mind a rosszat, ami körülvesz bennünket. Tőlünk jó messze, északra a fehéréjszakák tündökölnek, este tíz órakor újságot lehet olvasni a padon, a Néva, vagy aGribojedov csatorna partján, s az ember azt hiszi, hogy már örökké világos lesz, sohase jönel a sötétség. Mindebben megerősítheti az olvasót a fölé magasodó szentpéterváriemlékhely, a Vérző Megváltó hagymakupolás temploma is. „Az ünnep az emberiség nagylírája” – ezt is Babits mondja, és mélyen egyetértek nagy költőnkkel. De a kiemelkedésután jön a földet érés, a hétköznapok pörölycsapásai, a mi techno korunkban különösen.Ma, amikor a világhálóval teljes szimbiózisban élünk, elég egy kattintás és máris nyakigmerülünk a riasztó, rettenetes valóságban. Mert mifelénk ugyan ki tudná feledni, hogy avelünk szomszédos Ukrajnában sátáni háború dúl, hogy Európa földjét migránsinváziópusztítja, hogy birodalmi gőggel büntetnek bennünket, magyarokat, mert védjük ahatárainkat? Apropó, Birodalom. Itt a baj forrása szerintem. Az Európai Gazdasági Közösségmég egyesítő szerződéssel alakult 63 évvel ezelőtt. A szövetségi rendszer lehetővé tette abékés együttélést, a fejlődést, a különbözőség egységét. Ma már ennek nyoma sincs. Vanviszont leigázás, parancsuralom, sőt, kerékbe töretés is, ha egy ország a saját érdekeitigyekszik érvényesíteni. Ebbe persze nem fér bele az őshonos kisebbségek védelme, csak aterületfoglaló migráns hordák kitartó támogatása. S ahol a Birodalom, ott erő is van.Athéni barátnőm meséli, hogy az egysíkú görög média mindent elhitet az emberekkel. AmitBrüsszel mond, azt hellén földön tűzzel-vassal végre kell hajtani, még akkor is, ha azintézkedés, olykor szó szerint is, öngyilkosságba kergeti az ott élő embereket.

Még két hét sem telt el a választások óta, még ki sem hevertük az európai voksolás
eredményeit, de már látszanak a baljós jelei az újabb gátlástalan paktumoknak.
„Brüsszelben figyelmen kívül hagyták az emberek akaratát” – így észrevételezte a
miniszterelnök a – már csak nevében – Néppárt aktuális pálfordulását. Azonnal összeállt az
Európai Parlament szocialista és liberális szárnyával, hogy ezután is meglegyen a minden
józan, konzervatív hangot elsöprő túlerő. A még regnáló gittegylet meg most is szorgosan
dolgozgat. Június 17-én „az EU hivatalosan bejelentette, hogy létrehozza a brüsszeli
székhelyű Ellenőrző Testületet, amelynek feladata „a csalás, korrupció, az
összeférhetetlenség és a szabálytalanságok megelőzése” az Unió által Ukrajnának nyújtott
finanszírozás során. A testület, amely 2028 közepéig lesz aktív, rendszeres jelentéseket fog
készíteni az EU Bizottságának, és közölni fogja az esetleges aggályokat. Eddig a hír. Az
ókorban Seneca még arra tanított, hogy erkölcs nélkül nincs ember. Eltelt párezer év, ma
azt látjuk: dehogynem, van. Mi mással is magyarázhatnánk, hogy ez az újonnan felálló
grémium nem Eva Kaili, meg esetleg „Euro-Uschi” Pfizer ügyleteit vizsgálgatja? Az persze
nem tagadható, hogy Ukrajnában is van mit átvilágítani. Éppen a minap jelentette ki egy
republikánus amerikai szenátor, hogy az ország egy aranybánya. Lakossága szerinte úgy 10-
12 billió dollárnyi ásványkincsen üldögél, ahogy ő fogalmaz. Tán ezért tervezik gondosan a
világ urai még 4 vagy több évre a háborút? És ezért ígért a múlt héten az amerikai alelnök
újabb másfél milliárd dollárt Zelenszkijnek a svájci békekonferencián? A befektetés
valószínűleg busásan megtérül ugye, az Egyesült Államoknak. Ömlik a temérdek pénz
Ukrajnába, de egy jó része el is csordogál. „Az ukrán hadseregben féktelenül lopják az
üzemanyagot” – adja hírül a Strana.ua portál a Telegramon. A honlap katonai forrásai
szerint ez az egyik legégetőbb és leggyakoribb probléma, egy századparancsnok azt
mondja, hogy a benzin egyfajta „valutává” vált a frontvonalon. Az akciót „vészhelyzeti
üzemanyagkészletnek” hívják, a főnököket illeti. „Ha megtagadod a lopást, kiesel a
kegyelemből, annak minden következményével együtt. A legrosszabb, hogy egy ellenőrzés
esetén… bűnbakot csinálnak belőled.” Élénk fantáziával könnyen elképzelhető, hogy mi is
értendő alatta, különösen véres, valódi háborúban. Láttam én már hasonlót Jerevánban. A
nyolcvanas évek végén másodszor utaztam rádiósként Örményországba. Akkor ott már állt a
bál, a Hegyi-Karabah Autonóm Terület hovatartozása miatt, véres pogrom is esett az ott élő
örmények rovására. A fővárosban naponta tízezrek tüntettek ez ügyben és a kormány ellen.
Egyik este vendég voltam az Örmény Televízió egyik adásában, s mikor a kollégák a
helyszínre kísértek, a székház udvarában megrettenve néztem farkasszemet a hatalmas
tankokkal. A szovjet hadsereg intő mutatóujját képviselték és jó sok volt belőlük.
Vendéglátóim megnyugtattak: egyik sem mozgóképes, egy métert sem tud gurulni. Az orosz
katonák minden csepp üzemanyagot eladtak már mindből, hogy a jereváni lakosság
benzingondjait enyhítsék.

Sok-sok nyárközép éjszakája fordított azóta egyet-egyet a fény és a sötétség tengelyén, de
vannak dolgok, amik nem változnak. Például a háború hétköznapi arca. Az mindig alávaló,
véres és pusztító. Vannak ismerőseim, akik szerint csak riogatás az egész. Ami nem velük
történik, az nincs is, azt meg el sem hiszik, hogy velük is megtörténhet, ami most a
szomszédban zajlik. Őszintén kívánom nekik, meg magunknak, hogy ne kelljen szembenézni
az öldökléssel. S ha valahogy sikerülne, hát abban nem nekik lesz oroszlánrészük. Hogy is
mondta, kissé régiesen, Seneca? „Mindenkit rossz útra vezet az igazságnak nemismerése”.
És nem is ment fel semmi alól.

Kiss Gyöngyi