Egyre kevésbé tűnik egységesnek a NATO Ukrajna támogatásának kérdésében, miután több meghatározó nyugati állam is elutasította a kötelező katonai hozzájárulás tervét. Mark Rutte NATO-főtitkár hiába próbálta keresztülvinni az elképzelést, a nagy tagállamok ellenállása végül megakasztotta a kezdeményezést.

Komoly vita bontakozott ki a NATO tagállamai között Ukrajna katonai támogatásának ügyében, miután több meghatározó nyugati ország is elutasította azt a kezdeményezést, amely kötelező mértékhez kötötte volna a segítségnyújtást – írta meg az Origo.

Az elképzelés szerint a szövetség tagjai GDP-jük 0,25 százalékát fordították volna katonai támogatásként Ukrajnára, azonban Nagy-Britannia és Franciaország is azok közé tartozott, amelyek nemet mondtak a javaslatra.

A tervet Mark Rutte NATO-főtitkár szerette volna napirendre emelni a szövetség következő csúcstalálkozóján, de több ország ellenkezése miatt nem sikerült megszerezni a teljes támogatást. A tárgyalások során az Egyesült Királyság mellett Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Kanada is akadályozta a kezdeményezés elfogadását, amikor szóba került Kijev támogatásának növelése. Rutte célja az volt, hogy a NATO éves ankarai csúcstalálkozóján hivatalosan is jóváhagyják az indítványt.

A szövetség egyik bennfentese arról beszélt, hogy legalább hét olyan tagállam állt a javaslat mögé, amelyek már most is GDP-jük több mint 0,25 százalékát költik Ukrajna katonai támogatására.

 A NATO-ban minden döntéshez teljes egyetértés szükséges, ugyanakkor belső információk szerint a kötelező támogatási rendszer ötlete nem váltott ki széles körű támogatást.

Recseg-ropog a közös tehervállalás rendszere

Bár Nagy-Britannia nem teljesíti a GDP 0,25 százalékos szintet, katonai hozzájárulásának mértékét nem kérdőjelezik meg. Keir Starmer a belátható jövőre évente legalább 3 milliárd font támogatást ígért, ami hozzávetőleg a brit GDP 0,1 százalékának felel meg.

A legtöbb bírálat Franciaországot, Spanyolországot, Olaszországot és Kanadát érte, mivel ezekkel az országokkal szemben ismét felmerült, hogy nem vállalnak kellő részt a támogatási terhekből.

 A Kiel Intézet nyilvánosan hozzáférhető adatai alapján Hollandia, Lengyelország, valamint az északi és balti országok már elérik vagy meg is haladják a GDP 0,25 százalékának megfelelő támogatási szintet.