Magyarország egyedülálló abban, hogy határozottan harcol az erőltetett liberális projekt ellen – véli Matt Goodwin. A brit politikatudóst az MCC Feszten kérdeztük a konzervatívok jövőjéről, a brexitről és Orbán Viktorról.

Mit gondol Orbán Viktor politikájáról? 
Az Egyesült Királyságban konzervatív országnak tekintik Magyarországot, amely politikai konfliktusban áll az Európai Unióval. Azt hiszem, a legtöbb ember nem igazán érti ennek a konfliktusnak a természetét. A brit elit gyakran úgy mutatja be Magyarországot, mint ami megsérti az EU törvényeit, előírásait és normáit. Szerintem viszont a hazájuk csak ellenáll a nyomásnak, amellyel a nyugati országok egy szűk kisebbsége által képviselt liberális projektet próbálják ráerőltetni. Magyar­ország egyedülálló abban, hogy határozottan harcol ellenük olyan kérdésekben, mint az ukrajnai háború, a genderideológia vagy a kritikai fajelmélet, amelyek mind a baloldali liberalizmusban gyökereznek. Persze más közép-európai államok is ezt teszik. Orbán Viktort a liberálisok problémás, ellenséges személynek látják. Ma már az akadémiai irodalomban problematikus populizmusnak tekintik mindezt, holott a magyarok körében kifeje­zetten népszerű. Érdemes még elmondani, hogy a 2016-os brexitnépszavazás óta él egy feltételezés, miszerint az EU további tagállamai is fontolóra vehetik a kilépést. Egyes brit konzervatívok azt hangoztatják, hogy az Európai Uniónak zsugorodnia kellene néhány perifériaállam távozásával. Talán támogatást reméltek Franciaországtól, Hollandiától vagy Magyarországtól, olyan államoktól, amelyek megértették a brexithez vezető euroszkepticizmus lényegét. A brexit óta viszont sokkal kevésbé érdekelnek bennünket az uniós kérdések. Ha megkérdez egy átlagembert London utcáin, hogy mit tud Magyarországról, valószínűleg azt a választ kapja, hogy egy kis ország Közép-Európában, jó a bora, érdemes egy hétvégére elugrani Budapestre, de a magyar politikát nem fogja érteni.

Azon dolgozunk, hogy a Buckinghami Egyetem legyen az első nyíltan woke-ellenes egyetem az országban”

Hallotta Orbán Viktor tusványosi beszédét?
Ez a fajta perspektíva – nevezzük realistának – nem hangozhatna el az Egyesült Királyságban. Nigel Farage, a Reform UK párt vezetője a közelmúltbeli választás alkalmával azt mondta, békemegállapodásra van szükség Ukrajnával, be kell fejeznünk a fegyveres harcot, és a béke feltételeiről kell beszélnünk. A liberális internacionalisták, akik anélkül folytatnák a háborút, hogy látnák a végét, a lehetséges kifutását, széles körben kritizálták ezért. Az Egyesült Királyságban egyik nagy párt vezetője sem mondana ehhez fogható beszédet. A magyar miniszterelnök ráadásul kivételesen jól ismeri a globális történéseket, odahaza kevés politikus látja át ilyen jól. Meggyőződésem, hogy Orbánt politikai személyiségként alapvetően félreértik.

Mire gondol?
Ma már nem igazán folyik érdemi vita nemzetközi kérdésekről. És ha valaki megsérti a szociálliberális ortodoxiát, akkor problémássá válik. Ha nem hiszel a tömeges bevándorlásban, az országhatárok lebontásában, ha nem hiszel a biológiai nem dekonstruálásában, és nem részesíted előnyben a genderidentitásokat, rendre ezzel találod szemben magad.

Miért veszítették el a konzervatívok a brit választást, és miért ilyen nagy arányban?
Van itt néhány tanulság a magyarországi konzervatívok számára. A brit választáson a szavazópolgárok főként a tömeges bevándorlás, a határok feletti ellenőrzés elvesztése miatt büntették meg a konzervatívokat, mert megszegték az ígéreteiket. 2019-ben elkötelezték magukat amellett, hogy megfékezik az általános migrációt, és visszaveszik az irányítást. Ez volt a brexit nagy ígérete. De ne feledjük, a brit konzervatívok liberális konzervatívok, nem úgy, mint a magyarok, ők valódi konzervatívok. Az Egyesült Királyságba 130 ezren léptek be illegálisan, többségük Afganisztánból, Szíriából, Szudánból, muszlim országokból. A brit konzervatívok megtagadták azt a lépést, ami az irányítás visszaszerzéséhez, az emberi jogok európai egyezményének elhagyásához, az emberi jogi törvény megreformálásához és a legális bevándorlás drasztikus csökkentéséhez szükséges. A Konzervatív Párt tankönyvi leckét adott arról, hogy mit ne csinálj konzervatívként. Ha magyar konzervatív lennék, az Egyesült Királyságot nézve azt mondanám: ha liberalizálunk, ahogy a britek, akkor veszíteni fogunk.

Ön a brit politika átrendeződéséről is beszél és ír. Azt állítja, a baloldal és a toryk szavazóbázisa jelentős részben felcserélődik, az elitek lesznek baloldaliak, a munkásosztály pedig konzervatív.
Ha megnézzük Donald Trumpot és a republikánusokat, láthatjuk, hogy már küszöbön áll az átrendeződés. Miért? Mert a déli határ megerősítését, a woke visszaszorítását, a munkásosztálybeli amerikaiak megszólítását, a Kínával szembeni kiállást, a nemzeti preferencia elvének gazdaságba ágyazását hirdetik. Úgy gondolom, az Egyesült Királyságban itt hibáztak a konzervatívok. Megörökölték a munkásosztálybeli választókat, azokat, akik nem jártak egyetemre, és a brexit után kulturálisan konzervatívok lettek. És mit adtak ezeknek a szavazóknak? Annak az ellenkezőjét, amit meg­ígértek. Az eredmény a történelem legalacsonyabb mandátumszáma konzervatív oldalon: 120 hely. Ezen a választáson nem nőtt tömegesen a baloldal támogatottsága. A Munkáspárt 1997 óta a leg­nagyobb többséget harcolta ki, de az 1880-as évek óta mért legalacsonyabb arányban. Tehát a jobboldali összeomlás olyan mély volt, hogy a baloldal nem kiemelkedő támogatottsággal is nagyot nyert. A konzervatívok nem voltak elég konzervatívak.

Hogy látja a párt jövőjét?
Ideológiai-filozófiai polgárháború kezdődik a brit konzervativizmus lelkéért. Mi a konzervativizmus a mai Egyesült Királyságban? Liberális konzervativizmus, amely jól megvan a bevándorlással, a gyenge határokkal, gyermekeink indoktrinálásával, és magáévá teszi a baloldali nyelvezetet? Vagy inkább nemzeti konzervativizmus, amely a bevándorlás csökkentését, a határellenőrzés vissza­szerzését, a munka becsületének visszaállítását és a gazdaság újjáépítését akarja? Ez a vita zajlik ma, az egyik oldalon a toryk, a másik oldalon Nigel Farage és még pár elégedetlen brit konzervatív, írók és értelmiségiek. Az elkövetkező fél-egy évben erről folyik majd a diskurzus. Ha a konzervatívok rosszul döntenek, akkor a liberális úton mennek előre. Nigel Farage, akit Orbán Viktor is ismer az Európai Parlamentben eltöltött időkből, még soha nem szerzett annyi mandátumot a mindenkori pártjának, mint most. Fontos megemlíteni Roger Scruton személyét és magyarországi népszerűségét: az önöknél nagyra becsült filozófus írásait a mai brit konzervatív képviselők többsége nem ismeri, nem olvassa, pedig jelentős politikai személyiség volt. Nagy hatással volt Orbán Viktorra. Scruton híresen szkeptikus volt a neoliberális konzervativizmussal szemben. Arra hívott, hogy térjünk vissza az otthon fogalmához, a nemzeti közösséghez. A hazánkra mint az otthonunkra kell tekinteni, hirdette – s ezt nevezte oikofíliának.

De Scruton aztán marginalizálódott a saját hazájában.
Amit most az Egyesült Királyságban látunk, az az otthonunk megtagadása. Megtagadjuk azt, ami miatt britek vagyunk. Ez minden eddiginél jobban tükröződik a mai politikai osztályban. Át akarják fogalmazni a problematikusnak tekintett nemzeti identitást. Gyűlölik a fehér brit többséget, és a migráción keresztül becsmérlik és erodálják a közösségünket. A zavargások kapcsán pedig szélső­jobboldalinak minősítenek embereket. Politikai kísérletnek vetik alá gyerekeinket. Ha valakit, hát Scrutont nem lepné meg a konzervatívok összeomlása: ő előre látta, hogy ez következik. Elborzadna a mai munkáspárti kormánytól, hiszen csupa olyat lép, amit Scruton ellenzett: korlátozza a szólásszabad­ságot, megszünteti az ellenőrzést a határok felett, emeli a magániskolák díjait, leviszi 16 éves korra a szavazói korhatárt. Ez olyan, mint egy scrutopikus rémálom. Talán jobb is, hogy nem kellett mindezt megélnie. Azért is van szükségünk a konzervatív írókra, gondolkodókra és az értelmiségiek új generációjára, hogy terjeszthessék a nemzeti konzervatív eszméket. Ha nem teszünk azért, hogy a konzervativizmus a megfelelő irányba haladjon az Egyesült Királyságban, tényleg vége lesz.

Amit most az Egyesült Királyságban látunk, az az otthonunk megtagadása. Megtagadjuk azt, ami miatt britek vagyunk”

Ön a nyugati akadémiai szférában nem igazán bevett álláspontot képvisel. Érték támadások emiatt?
A brexit óta eltelt nyolc évben a brit egyetemeket megtámadta az egyre harciasabb radikális progresszivizmus. Számos látványos eset volt. Nem hívták meg a pszichológus Jordan Petersont Cambridge-be, a filozófus Kathleen Stock elveszítette állását a Sussexi Egyetemen, a szociológust Noah Carlt kirúgták a Cambridge-i Egyetemről, Eric Kaufmann politikaprofesszort pedig kiutálták a Birkbeckből. Az akadémiai szabadság kérdése egyre égetőbb. Az 1960-as évek óta a baloldali és jobboldali akadémikusok számaránya 3:1-ről 10:1-re nőtt. Az egyetemek monokulturálissá váltak, mélyen intoleránssá és ellenségessé a nonkonformistákkal szemben és mindazokkal, akik megkérdőjelezik a genderideológiát, támogatják a brexitet és akik vitatják, hogy a Brit Birodalom öröksége egészében negatív volna. Nemrégiben egy csoport akadémikussal benyújtottuk a felsőoktatási szólásszabadságról szóló törvényt, amely jogi követelményt támaszt az egyetemekkel szemben a szólásszabadság előmozdítására és védelmére. Ha például valakit el­bocsátanának a politikai nézetei miatt, akkor bírságot rónának ki az intézményre. Ha csak azért nem hívnának meg egy előadót, mert ellentmondásosnak találják, szintén bírságot kaphatnának. A parlament elfogadta a törvényt, de a kormány máris bejelentette, hogy felülvizsgálja, ami lényegében azt jelenti, hogy ejtik az egészet. Ha ezt megteszik, az újabb támadás az egyetemi szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága ellen. Ez az egyik ok, amiért igyekszem szorosabbra fűzni a kapcsolatot az MCC-vel a Buckinghami Egyetem részéről. Eric Kaufmann barátommal és professzorommal együtt azon dolgozunk, hogy ez legyen az első nyíltan woke-ellenes egyetem az Egyesült Királyságban. Együttműködünk az MCC-vel, hogy magyar diákok és oktatók érkezzenek az országba, és fiatal brit konzervatívok jöjjenek Budapestre. Ha komolyan gondoljuk a nyugati szólásszabadság megmentését, akkor össze kell kapcsolni az MCC-t a Buckinghami Egyetemmel, a Peterson Akadémiával, az Austini Egyetemmel, a Substack-blogokkal, a YouTube-csatornákkal, az Unherd magazinnal és a hasonlókkal. Egy alternatív ökoszisztémát kell létrehoznunk, amely képes új nemzedékeket kiművelni.

A baloldali akadémikusok folyamatosan a magyarországi felsőoktatás úgynevezett illiberális átvételéről írnak.
Hát ők így látják. Minden, ami nem baloldali, az ő fejükben illiberális. Ironikus módon a liberálisok illiberálisak. De ezt eddig is tudtuk, ebben semmi új nincs.

Matt Goodwin 
1981-ben született. Akadémikus, politikatudós, 2003-ban a Salfordi Egyetemen diplomázott politikatudományból és kortárs történelemből, majd 2004-ben a Nyugat-ontariói Egyetemen szerzett MA fokozatot politológiából. Filozófiadoktori fokozatát a Bath-i Egyetemen szerezte 2007-ben. Jelenleg a Kenti Egyetem Rutherford Karának politikaprofesszora, a közelmúltban a The Royal Institute of International Affairs (Chatham House) vezető vendégkutatója, a UK In a Changing Europe és a Legatum Institute agytrösztök vezető munkatársa, illetve a parlamenti alsóház oktatási bizottságának vezető tanácsadója volt.