Egy Finnországban, Vaasa-ban élő védőtársunk választ kíván adni egy levélre, amely aggodalmát fejezi ki a finn határ menti orosz csapatmozgásokkal kapcsolatban. A propaganda helyett beszéljenek a személyes tapasztalatok! Kádár György írása.

Mindenkit meg kell nyugtatnom, itt Finnországban az élet a megszokott kerékvágásban halad, mindenki végzi a maga dolgát. Már attól eltekintve, hogy a finn média gőzerővel uszít háborús készülődésre, az oroszokkal szembeni ellenségeskedésre, illetve propagálja az ország mielőbbi NATO-csatlakozását. Korábban csak mi, magyarok és lengyelek voltunk az ellenség. Ma már csak Orbánt bélyegzik Putyin barátjának, mindezt annak ellenére, hogy „nagy meglepetésre” mégsem akadályozza a finn-svéd NATO-csatlakozást.

A finn közvélemény pálfordulása

Finn testvéreink, akik eddig szinte már zavaróan, az opportunizmusig nyugodt és békés emberek voltak, most teljes gőzerővel fogtak bele a gyűlölködésbe. A világháborús időktől kezdve (néhány, kicsit túlfűtött hazafitól eltekintve) majdhogynem teljes egyetértés volt az iránt, hogy ők egy nagyhatalom szomszédságában élnek, s nekik ehhez igazodva, akár Kelet-Karéliáról is lemondva, mindenféle ellenségeskedés nélkül kell a Szovjetunió, majd később Oroszország mellett berendezkedniük (az ún. Paasikivi-Kekkonen-vonal). Ez a status quo a finneknek – és alighanem Moszkvának is – megfelelő volt, hiszen

a két országnak kölcsönös előnye származott abból, hogy Finnország egyfajta semleges zóna lehetett a Nyugat és a Kelet között. Ennek most vége.

Ha most valaki a békés egymás mellett élésről merne szólni, azt elhallgattatnák. Sauli Niinistö Finnország köztársassági elnöke néhány héttel ezelőtt megpróbálta figyelmeztetni a lakosságot, hogy vigyáznunk kell, nehogy a háború eszkalálódjon. A médiából olyan össztűz zúdult rá, hogy már másnap kénytelen volt „önvizsgálatot” tartani, illetve álláspontját „helyesbíteni”. Ez az eset mindenki számára világossá tette, hogy az eszkalálódás ellen tilos felszólalni, de ehhez hasonlóan arról sem lehetett egy sort sem olvasni a finn sajtóban, hogy Magyarországon, Európa közepén március 15-én több százezer fő vonult az utcán NO WAR felirattal a menet előtt.

Visszatérve Niinistöre, egy olyan köztársasági elnökről van szó, akinek a szava eddig megkérdőjelezhetetlen volt. Érdekes volt látni, hogy az uszítást maga a finn média kezdte. Aztán pedig a politikusoknak, a közvéleménynek, de még a hétköznapi utca emberének is ehhez kell(ett) igazodnia, s nem fordítva! Vagyis nem arról van szó, hogy a közhangulat és a közvélemény úgy alakul, ahogy, majd a média beszámol eről, hanem fordítva:

a média formálja a közvéleményt a maga akarata szerint, amihez aztán minden politikusnak igazodnia kell.

Az ugyanis teljesen nyílvánvaló, hogy ha ebben a média által keltett közhangulatban valamelyik párt a békéről találna valamit mondani, az rövid időn belül szavazók tízezreit veszítené el.

A finn állami propagandagépezet gőzerővel teszi a dolgát

Az egyik legfőbb módszerük már korábbról ismerős lehet: ők csak úgy „mit sem sejtve” fölteszik a kérdést, hogy be kell-e lépnünk a NATO-ba, majd ezt a kérdést (szó szerint) reggeltől estig, az egyik szakértőtől a másikig, egyik párt képviselőjétől a másikig ismételgetik – az  elején persze inkább csak olyanoktól, akikről tudnivaló, hogy kedvező választ fognak adni, s csak úgy ártatlanul, később pedig már mindenkitől, mégpedig a „Vallj színt te is!” felhanggal, avagy, hogy

van-e olyan politikus, aki azt meri mondani, hogy nincs szükség a NATO-ra, ami természetesen automatikusan egyet jelentene a „Putyin csatlósa” bélyeggel.

A nagy oroszbarát finn vörösökből sok más országhoz hasonlóan itt is globalisták lettek, azzal a különbséggel, hogy szemben például a magyarországi színeváltozással, Finnországban a folyamat mindössze 2-3 hetet vett igénybe. Gyenge próbálkozásként említhetjük, hogy a szociáldemokrata volt külügyminiszter, Erkki Tuomioja (kinek nagyszülei Lenin közeli barátiköréhez tartoztak) úgy próbálta fékezni a NATO melletti hangulatkeltést, hogy azt javasolta, talán elég volna, ha csak Svédország és Finnország kötnének katonai szövetséget egymással. A sajtó és politikum két napon belül támadta meg és járatta le a javaslatot.

Ami a finn határmenti orosz csapatmozgásokat és az erről szóló, az interneten megjelent képeket illeti, ezeken a képeken én mindig csak ugyanazt az egyetlen egy katonai járművet láttam. A finn sajtó a kép megjelenése után nagy sietséggel ki is jelentette, hogy valójában szó sincs semmiféle katonai átcsoportosításról vagy összpontosításról, s hogy ezt az amerikai hírszerzés is megerősítette, és mindössze propagandáról van szó.

Arról viszont már nem esett szó, hogy ki által és milyen célból terjesztett propagandáról.

Valóban az oroszok jelentik a legnagyobb veszélyt Finnországra nézve?

Aki követi a magyar és finn állami sajtó híradásait, annak lehetetlen nem észrevennie, hogy az északi ország médiája mindenre csak 1-2 napos késéssel reagál, miután az esetről a helyi nagy lapok és televíziótársaságok már beszámoltak és állást foglaltak. Ezek a finn hírek és állásfoglalások pedig a legkisebb kritikai igény nélkül megegyeznek a „mainstream” média álláspontjával. Megdöbbentő látni, hogy még csak a külsőségekre sem adnak, amikért annak idején még ők olyan hangosan kiálltak, például a különböző álláspontok meghallgatása, az ellentétes vélemények ütköztetése.

A magam részéről nem annyira az orosz csapatmozgásoktól félek, mint attól, hogy hogyan fogja túlélni a jelenlegi zöld vezetés kormányzását és a mostani szankciókat alaposan megszenvedő finn gazdaság a NATO-csatlakozással együtt járó költségeket. Aggaszt az is, hogy vajon mennyit fog érni a nyugdíjam 3 év múlva, vagy hogy  lesz-e még egészségügyi ellátás (utóbbi már jelenleg sincsen a helyzet magaslatán), de háborútól jelen pillanatban egyáltalán nem tudok félni.

Kádár György

Összehangolt támadás zajlik Magyarország ellen a finn médiában

Kiemelt képünkön Finnország, Svédország és a NATO képviselői egy egyeztetést követően. Forrás: Pesti Srácok, wilsoncenter.org