Sorosék szerint az európai muszlimok az alaptalan sztereotípiák áldozatai

„Az iszlámellenesség az emberi értékvesztés tünete. Olyan értékeké, mint a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, a gondolatszabadság, az igazságosság, a szolidaritás és az egyenlőség” – hirdeti Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózatának honlapja.

Ugyanitt azt állítják, hogy „a kormányzati politikák nem tudták biztosítani az egyenlő jogokat mindenki számára, így a muszlim kisebbségek jelentős része munkanélküliséggel, szegénységgel, valamint korlátozott polgári és politikai részvétellel kénytelen szembenézni”.

S erre még az is rátesz egy lapáttal szerintük, hogy sokan „a muszlim kisebbségeket úgy állították be, mint akik nem tartoznak a társadalomhoz, és el akarják különíteni magukat a társadalom többi részétől.” De tényleg a kormányzati politikák felelősek az integráció kudarcáért? Ez az állítás azért is meredek, mert az Európai Unió legtöbb országa élén évtizedek óta bevándorláspárti politikai erők váltogatják egymást.

Vagy éppen arról van szó, hogy a migránsok tömegei egyszerűen nem hajlandóak megtanulni a befogadó ország nyelvét, és idomulni az érvényben lévő jogi és társadalmi normákhoz?

Egy 2019-ben közölt tanulmány szerint, amit akkor a Tagesspiegel ismertetett, Németországban a más anyanyelvűek 42,6 százaléka, nem egészen 3 millió ember alig tud németül írni és olvasni. Ugyanabban az évben kiderült: dacára annak, hogy Németország 2013 óta, vagyis 6 év alatt 3,39 milliárd eurót költött nyelvtanfolyamokra, az Afrikából és Ázsiából érkező migránsok többsége – kibocsátó országtól függően akár 60-75 százaléka – azonban nem képes az alapfokú nyelvvizsga letételére sem.

A 2021-es mikrocenzus szerint pedig a 22,6 milliónyi bevándorló-hátterű német állampolgár 18 százaléka, 4 millió ember soha nem használja otthon a német nyelvet. Ezek után nem meglepő, hogy a 2015 után érkezett migránsok 45 százaléka mai napig nem talált munkát.

A Soros-hálózat szerint „aggodalomra ad okot, hogy a muszlimokról alkotott sztereotípiák és általánosítások alapozzák meg az európai terrorizmusellenes intézkedéseket, amelyek korlátozzák a mindenki számára biztosított szabadságjogokat, és negatívan hatnak a muszlim közösségekre.”

Úgy vélik, hogy a hatóságok indokolatlanul fordítanak kiemelt figyelmet az iszlám követőire, és kategorikusan elutasítják az etnikai és vallási profilalkotást. Továbbá bírálják azokat a médiumokat, amelyek teret engednek „az előítéleteken alapuló tudósításoknak”. Merthogy – állítják az OSF-nél – abból a tényből, hogy a dzsihadisták muszlimok, nem következi feltétlenül az, hogy egy muszlimból esetleg dzsihadista lesz.

Bár ezen elgondolás abszurditása aligha szorul bizonyításra, rögzítsünk itt is néhány tényt. Az Europol 2010 óta 130 befejezett, sikertelen és meghiúsult iszlamista terrortámadást regisztrált az Európai Unióban. Ugyanitt 2019 és 2021 között 1560 embert tartóztattak le terrorizmussal kapcsolatos bűncselekmények gyanújával. Kilencszáznyolcvanan (63%) voltak közülük dzsihadisták, ami arra utal, hogy a gyilkos akciók száma sokkal magasabb lett volna, ha – egyébként a szélsőjobboldalhoz hasonlóan – a Soros-hálózat elvárásainak megfelelően a terrorelhárítás nem kezeli magasabb rizikófaktorú csoportként a muszlimokét.

„Számos intézmény, például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala, valamint nem kormányzati szervezetek, például a Belga Iszlamofóbia Elleni Kollektíva (CCIB), elismerték ezeknek az aggasztó jelenségeknek a növekedését, és kiemelték az incidensek egyre súlyosbodó jellegét” – ezzel próbálja végül igazolni Soros alapítványa a fent idézett álláspontját.

Csakhogy a CCIB egyáltalán nem tekinthető független forrásnak. Egyfelől azért, mert a Soros-hálózat támogatja, 2015-ben például 10 ezer dollárt adtak nekik. Másfelől a háttere miatt. Erről nemrégiben a Neue Zürcher Zeitung is részletesen beszámolt.

A csoport valószínűleg a Francia Iszlamofóbia Elleni Kollektíva(CCIF) testvérszervezete. Utóbbit pedig Párizs 2020-ban, a Samuel Paty bestiális meggyilkolása után végzett átfogó vizsgálat eredményeként felvette a köztársaság ellenségeinek listájára, és csak az mentette meg a betiltástól, hogy előre menekült, és feloszlatta magát. Bár a CCIB akkor tagadta, hogy kapcsolatban állna a CCIF-fel, ugyanazt a logót használták, a honlapjaikon rendszeresen hivatkoztak egymásra, egyazon iszlamofóbia-ellenes ernyőcsoportnak voltak a tagjai, és egyéb jelei is vannak (voltak) az együttműködésüknek. Nem mellesleg a francia kollektíva szintén kapott pénzt az OSF-től.

Érdemes megemlíteni továbbá: egy a belgiumi Muzulmán Testvériségről (amelyből a palesztin Hamász is kinőtt) szóló 2008-as jelentés a CCIB akkori elnökét és az Ecolo pártpolitikusát, Hajib El Hajjajit a belgiumi Muzulmán Testvériség hálózatának tagjaként azonosította. El Hajjaji a tisztségviselő volt a Complex éducatif et Culturel Islamique de Verviers (CECIV és az Essalem, két, a Muzulmán Testvériséggel kapcsolatban álló szervezeben. Valamint segített megszervezni legalább egy rendezvényt az Európai Muszlim Ifjúsági és Diákszervezetek Fórumának (FEMYSO), ami szintén kapcsolatba hozható a Muszlim Testvériséggel, és ugyanarra a címre jegyezték be, mint a CCIB-et.

A háború és az Izrael-ellenes NGO-k lelepleződése

A Jom Kippuri háború ötvenedik évfordulóján évtizedek óta nem látott, borzalmas agresszió érte Izraelt. A sors iróniája, hogy az első támadás egy olyan fesztiválon bulizó fiatalokat érte, amelyik a békét hirdette. A Hamász terrorista szervezet által indított akciót a szervezet állítása szerint Irán támogatta. Ám az elmúlt évtizedekben nem elhanyagolható mértékű támogatásokat kaptak a Nyílt Társadalom Alapítványtól olyan palesztin NGO-k, amelyek kifejezetten Izrael-ellenes hangot ütöttek meg, és ilyen tevékenységet folytattak. Látva, hogy a humanitárius segélyek jelentős része a Gázát irányító Hamásznál köt ki, feltételezhetjük, hogy a pénzbeli támogatásokkal sincs ez másképp – de erről majd később.

Először azzal foglalkozunk, hogy a New York Post lerántotta a leplet 2023. október 28-i cikkében azokról csoportokról, amelyek a Hamász támadásokat támogató Izrael-ellenes amerikai tüntetések mögött állnak, és amelyek több mint 15 millió dollárt kaptak Sorostól az elmúlt hét évben.

Ezeken a demonstrációkon a tüntetők nyíltan éljenezték a Hamász fegyveresei által ártatlan izraeliek ellen elkövetett aljas terrortámadásokat.

Az Open Society Foundations nyilvántartása szerint Soros 13,7 millió dollárt adott a Tides Centeren keresztül, amely számos olyan nonprofit szervezetet támogat, amelyek helyeselték a Hamász véres támadásait, miközben azt hangsúlyozták, hogy a palesztinok az igazi áldozatok.

A Tides kedvezményezettjei közé tartozik az illinois-i székhelyű Adalah Justice Project, amely az október 7-i mészárlás napján egy fotót tett közzé az Instagramon egy buldózerről, amely lebontja az izraeli határkerítés egy részét, és egy képaláírást tett közzé: „Az izraeli gyarmatosítók azt hitték, hogy kétmillió embert korlátlanul csapdába ejthetnek egy szabadtéri börtönben… egyetlen ketrec sem lebonthatatlan”.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Adalah Justice Project (@adalahjusticeproject) által megosztott bejegyzés

Emlékezzenek, hogy a Hamász terroristái a Gázai övezetet elkerítő határkerítés lebontásával jutottak be Izraelbe, és követtek el borzalmas atrocitásokat. A kép tehát abszolút jelzésértékű volt, ha a szöveg nem lett volna egyértelmű.

A szóban forgó palesztin érdekvédelmi csoport tagjai 2023. október 20-án elfoglalták Ro Khanna kaliforniai képviselő irodáját, hogy követeljék, írja alá a gázai tűzszünetet követelő határozatot. Az Adalah tagjai társszervezői voltak egy tüntetésnek is ugyanezen a napon a Bryant Parkban, ahol atüntetők antiszemita rigmusokat skandáltak, és egy „Nem ítélem el a Hamászt” feliratú táblát lengettek. A 139 ember letartóztatásába torkolló Bryant Park-i tüntetés másik társszervezőjének, a Desis Rising Up and Movingnak 2020-ban 30 000 dollárt adott Soros a pénzügyi nyilvántartások szerint. 

A Nyílt Társadalom Alapítvány 2018-ban 60 ezer dollárt adott a New York-i Arab American Association of New Yorknak (New York-i Arab-Amerikai Szövetség), egy olyan csoportnak, amelyet a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező Linda Sarsour aktivista alapított, és amely segített megszervezni a gyűlöletkeltő „Flood Brooklyn for Palestine” tüntetést BayRidge-ben 2023. október 21-én. Itt a tüntetők Izrael állam eltörlésére szólítottak fel, és egy szemetes kosárban egy izraeli zászlót ábrázoló táblát tartottak, amelyen a következő felirat állt: „Kérjük, tartsátok tisztán a világot!”.

Az OSF 1,5 millió dollárt ítélt oda továbbá az Adalah-t alapító nonprofit szervezetnek, az Adalah – The Legal Center for Arab Minority Rights in Israel (Adalah – Az arab kisebbségek jogainak jogi központja Izraelben) is, de ebből „csak” 800 ezerdollárt kaptak meg, mielőtt az Izraelben működő jogi központ 2018-ban megszakította a kapcsolatot az amerikai szervezettel.

A Soros által támogatott palesztin érdekvédelmi csoportokközé tartozik a Jewish Voice for Peace és az If Not Now, amelyek 650 ezer, illetve 400 ezer dollárt kaptak, és amelyek tagjai szintén gyűlöletet szítanak a gyűléseken. Mindkettő társszervezője volt a Bryant Parkban tartott gyűlésnek, és tagjaik azon tüntetők között voltak, akik 2023. október 18-án az amerikai Capitolium épületéhez vonultak. (Itt ismét felbukkan a kettős mérce: a Capitolium elleni 2021. január 6-i „támadás” miatt számos embert meghurcoltak, a volt amerikai elnököt, Donald J. Trumpot is. Ha azonban palesztin-párti tüntetőkről van szó, már nem tetszik a demokratáknak az eset elítélése.) 

A Jewish Voice for Peace tagjai szintén „segítettek” elfoglalni Khanna irodáját, és Izraelt okolták a Hamász 2023. október 7-i támadásaiért, valamint azt írták a honlapjukon: „Az izraeli apartheid és megszállás – és az Egyesült Államok bűnrészessége ebben az elnyomásban – a forrása mindennek az erőszaknak”. 

Azonban nem csak az Egyesült Államokban támogat Soros Izrael-ellenes szervezeteket.

Terrorszervezetnek nyilvánított NGO-k is kapnak Soros dollárokat

Az OSF számos, az arab-izraeli konfliktusban aktív, rendkívül elfogult és átpolitizált nem kormányzati szervezetnek nyújtott támogatást: köztük szerepel az Al-Haq, az Al-Mezan, a Human Rights Watch, az Amnesty, a B’Tselem, a Breaking theSilence, a Yesh Din és még sorolhatnánk. Ezen NGO-k közül sokan olyan hálózat részei, amelyek az apartheid fogalmának mesterségesen létrehozott és kiforgatott definícióit népszerűsítik, hogy kiterjesszék azokat a folyamatos kampányokat, amelyek Izrael delegitimálására és démonizálására irányulnak.

Mind az Al-Haq, mind az Al-Mezan kapcsolatban áll a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) nevű szervezettel, amelyet az USA, az EU, Kanada és Izrael terrorszervezetként tart nyilván.

Az izraeli védelmi minisztérium 2021. október 22-én az Al-Haqot terrorszervezetnek nyilvánította, mivel része egy olyan szervezeti hálózatnak, amely a ‘Népi Front’ nevében működik. Az Al-Haq főigazgatóját, Shawan Jabarintkapcsolatba hozták a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) nevű szervezettel. Az Al-Mezan számos tisztviselője és alkalmazottja tagja a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) és a Hamasz szervezetnek.

Az OSF további támogatottjai a Center for Constitutional Rights (CCR) és a War on Want, két olyan szervezet, amely az Izrael elleni BDS-kampányokat (Boycott, Divestment and Sanctions, vagyis „bojkott, elidegenítés és szankciók”)támogatják. A CCR aktívan részt vesz Izrael és izraeli tisztviselők elleni jogi eljárásokban; Izrael-ellenes BDS-kampányokat támogat; sürgeti az amerikai kormányt, hogy állítsa le az Izraelnek nyújtott katonai támogatásokat; teljesen elfogult és torz képet ad a konfliktusról, és rendkívül politizált retorikát használ, „háborús bűnökkel” és „emberiség elleni bűncselekményekkel” vádolva Izraelt. A War on Want az Izrael-ellenes BDS-kampányok egyik vezetője és fő mozgósítója az Egyesült Királyságban.

2016. augusztus 14-én az OSF kiszivárgott dokumentumai felkerültek az időközben megszűnt DC Leaks oldalra. Ezen dokumentumok egy része az OSF Arab Regionális Iroda (ARO) – Palesztin állampolgárok Izraelben részlegén keresztül politikai NGO-knak nyújtott támogatásokkal foglalkozik. Az Ammar Abu Zayyad által vezetett ARO egyike az OSF hálózatában működő izraeli és palesztin civil szervezetek finanszírozási mechanizmusainak.

2016 júniusában az OSF megosztotta a B’Tselem által készített, „A megszállás fügefalevele: Izrael katonai bűnüldözési rendszere mint az illegális okkupáció tisztára mosási mechanizmusa” című jelentést. A dokumentum azt állítja, hogy „a palesztinok egy olyan izraeli katonai rendszerben élnek, amely jogtalanul megöli, bántalmazza és kihasználja őket”. Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások finoman szólva sem a békét segítik elő a régióban…

Forrás:Tűzfalcsoport