2024.április 25.
György, Fidél, Debóra

SZABÁLYOZÁSI KOCKÁZAT, KOMPLEX HÁLÓZATOS HATÁS ÉS A HORMUZI-SZOROS

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat
toth matebb

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

Ezek vannak a gázai konfliktus nyomán reszkető energiapiacok mögött

  • 1. Regulatory risk

    A valóságban az olajpiac instabil, a földgázpiac pedig olyan félelmeket áraz, amiket önmagukban mennyiségi érintettség nem indokolna. Az elmúlt hetet a közel-keleti régióban töltöttem, ahol az ellátási, szállítási és kitermelési helyzet is elképesztően bizonytalan, ennek jelentős része nem pusztán piaci és nem is csak közvetlen háborús, de a jog nyelvén úgynevezett szabályozási kockázat is, „regulatory risk”. Azt nevezzük ennek, ami a szerződéses rendelkezések körén kívülről érkező jogi hatás a szerződések teljesítésénél. Ez a szankciók, útvonal-lezárások és más jogi-szabályozási intézkedések veszélye, aminek pedig ára van. Ezt Izraelben, Katarban, Szaúd-Arábiában, de az Egyesült Arab Emírségekben is hallani, és mind az Egyesült Államok, mind Irán, mind az arab országok tekintetében fennáll, függvényeként a további, jövőbeli eseményeknek, illetve – az USA esetében – a gázai támadások hátterének feltárása tekintetében várható eredményeknek is.
  • 2. Földgázárak

    Mindezt nagyon jól látni már most az árak alakulásán. A földgáz tekintetében ami a fizikai gázszállításokat illeti, a 350 milliárd köbméteres összfelhasználást jelentő európai gázellátás a közvetlen izraeli LNG-szállítmányok mellett is inkább csak közvetve érintett, Egyiptom ellátásán keresztül. Ráadásul ez is mindössze 2-3%-a az említett európai összigénynek. Éppen ezért igen tanulságos, hogy mégis elképesztő mértékű emelkedést látunk a földgáz európai tőzsdei árában (TTF), egy hét alatt 45%-os mértékben. Immár 56 eurón van a rotterdami ár, ez február óta a legmagasabb! Nem a mennyiségek számítanak tehát, hanem a piaci félelmek és spekulációk: az egészen apró érintettség ellenére is kilőttek az árak. A gond itt is az, akárcsak az olaj esetében, hogy egyéb tényezőkkel összeadódva, komplex hálózatos logikában jelentkezik a közel-keleti konfliktus hatása, így többek közt a finn-észt gázvezeték, a Balticconnector elleni támadással.

    Nagyobb gond a közvetlenül érintett régió ellátási átrendeződése. A gázai támadások után az izraeli energiaügyi minisztérium biztonsági okokból leállíttatta a Tamar mezőn, a Gázához legközelebb eső három izraeli tengeri gázprojekt egyikén folyó tevékenységet. Ez Izrael nagyjából húszmilliárd köbméteres éves gáztermelésének a felét adja, zömmel saját felhasználásra, a másik felét meg a Leviathan mező. Az izraeli termelés harmadát exportálják, elsősorban Egyiptomba: már 20%-kal csökkent az Izrael felől Egyiptomba érkező gáz mennyisége, ez napi 650 millió köbméter! Ehhez képest már a régión túlterjedő ellátási válságot is eredményezne a szabályozási kockázat körében jelentkező szankciós következmények jelentkezése, mellyel Katar fenyegetőzött.
  • 3. Olajárak

    A Hamász támadása után egyből 4 dollárral kilőtt az olajár ugyan, de igazán drasztikusan nem árazta be a felfordulást a piac – egyelőre. Sőt, finom korrekciót is láttunk. Éppen emiatt nagyon sok ún. „szakértő” jósolta elbizakodottan, hogy az olajár szépen megnyugszik majd. Ehhez képest – kevéssé meglepően – az ár egy héttel a támadás után is magasabban van, mint a támadás előtt. 13-án pénteken 90,89 dolláron zárt a Brent olaj, ami 5,7% emelkedés egyetlen hét alatt, és ma is így alakul az ár. Ugyanezt látjuk máshol, így pl. a West Texas Intermediate olaj árában is (5,9% emelkedés). Az én véleményem határozottan az, hogy tartós emelkedés várható, a 100 dolláros olajár elég nagy biztonsággal prognosztizálható. Az ok, hogy az OPEC kitermelés-csökkentése miatt egyébként is feszített árszínvonal, a gázai eseményeket követő geopolitikai bizonytalanság és az eszkalációs kockázat várhatóan hosszabb távon is kihatással lesz az olajárakra. A várakozások szerint 2024-ben napi 880 ezer hordóval nő a globális kereslet, a közel-keleti eszkaláció kockázata pedig mind nagyobb nyomás lesz a piacon. Folyamatosan.

    Lényegében tehát az elmúlt másfél hétnek még nem volt azonnali rendkívüli hatása a globális olajtermelésre, de a nyomás tartósan ott lesz az árakon, folyamatosan fenyegetve a konfliktus bármilyen kiszélesedésével. Ne feledjük, a közel-keleti régió a világ tengeri olajkereskedelmének több mint egyharmadát adja!
  • 4. A Hormuzi-szoros

    A jogilag szabályozásinak nevezett kockázat viszont könnyen a 100 dollár feletti ársávba lökheti az olaj árát. A múlt héten jártam a Hormuzi-szoros közelében, volt időm eltöprengeni a jelentőségén. Csak a Hormuzi-szoroson napi 17 millió hordó nyersolaj halad át, ez az olajszállítás egyik ütőere. A Hormuzi-szoros szankciós lezárása Irán, Omán vagy az Egyesült Arab Emírségek részéről, vagy ha az arab országok bárhol máshol korlátoznák az útvonalakat, azonnali, brutális drágulást eredményezne. Ez akár 110 dollár környékére röpítené a Brent-árat! Ugyanez áll fenn, ha Irán közvetlen szerepére derülne fény a gázai támadásokban. Ebben az esetben az Egyesült Államok a mostani óvatos megközelítése ellenére minden bizonnyal korlátozná az iráni olajexportot, ez pedig lényeges áremelkedésre vezetne, mivel az iráni olaj napi 3,1 millió hordó. Ez elképesztő mennyiség, bármilyen korlátozása elképesztő hatással is bír a világpiacra akkor is, ha Irán elsősorban Keletre ad el. Természetesen ennél is nagyobb drágulást eredményezne a háború kiszélesedése, ami a legrosszabb forgatókönyv – ám már nem csupán az energiaárakra.
  • 5. Hogy lesz ezekből üzemanyagár?

    A nemzetközi olajár és olajtermékek árának a fentiek szerint lehetséges emelkedése magával hozhatja az üzemanyagár-emelkedést is, de immár komplex hálózatos logikában kapcsolódva össze a már jelenlévő tényezőkkel. A komplex rendszerek nem lineárisak, rejtett kockázatokat is összekapcsolnak, és ezekben 1+1=2 ugyan, de a hatásuk akár 3 vagy több is lehet. Ilyen összekapcsolódó tényező, hogy az olajnagyhatalmakat tömörítő OPEC és Oroszország együttes termeléscsökkentési döntései tartósan és hosszú távon szűkítik a globális kínálatot, és ebbe érkeznek meg a fent bemutatott félelmek a szabályozási kockázatok, a gázai konfliktus eszkalálódása vagy a Hormuzi-szoros esetleges lezárása miatt.

    Ebben a komplex rendszeres játékban különösen kedvezőtlen környezetet teremt a kontinensen az EU elhibázott szankciós- és energiapolitikája. Ezek eredményeképpen Oroszország sikerrel irányította át az értékesítéseit Kelet felé, amit az értékesítés számain túl az is jól mutat, hogy az orosz Urals típusú olaj lényegében hozzádrágult az amerikai Brent-típusúhoz. Ez nekünk és mindenkinek rossz, a Nyugatnak meg pláne, ahol kerülőutakon és közvetítőkön keresztül veszik az orosz olajtermékeket. Ráadásul az EU február 15-én hatályba lépett embargója mostanra már érezteti a hatását az EU közös piacán a feldolgozott olajtermékeknél. Az embargó előtt a kiskereskedők készleteztek, mára azonban ezek a készletek elolvadtak, Európa pedig feldolgozott olajtermékekből, elsősorban gázolajból továbbra is jelentős behozatalra szorul.

    Ez az euró gyengülésével közösen tovább hajtja felfelé a kontinens üzemanyagköltségeit, amit Brüsszel irányából tovább fenyeget a jövedéki adó nemzetállami szintjének kötelező emelésére vonatkozó elvárás. Hazánk ugyanis a jövedéki adót, ezt az ÁFA vagy az MSZKSZ-et megillető készletezési díj mértékénél is nagyobb jelentőségű ártényezőt mesterségesen alacsonyan, az EU-s elvárások alatt tartja, ezt Brüsszel nem hajlandó tovább tűrni. Ez érdekes tanulság azoknak is, akik hajlamosak mindenért az államot okolni: a valóságban már az államok által kiszabott adó mértékét is Brüsszel emeli. A jogi szuverenitást nyíró EU a versenyjogi elvárásaival indokolja mindezt, a magyar emberek kárára.

    Végül a komplex hatások tekintetében az üzemanyagárakon a szomszédaink sem segítenek, az ukránok 3,5-szeres, a horvátok ötszörös tranzitdíj-emelését is meg kell fizetnünk. A versenyjog felett egyébként oly éberen őrködő brüsszeli versenyhatóságot valamiért ez továbbra sem zavarja.

***

A legrosszabb tehát ezekben a hatásokban, hogy komplex hálózatos törvényszerűségeket követve nem csupán összeadódnak, de egymást erősítik. Egyetlen finomító-karbantartás, üzemi sztrájk vagy kedvezőtlen nemzetközi hír a Közel-Keletről lepkeszárny-effektusként indíthatja be az árspirált egy ilyen kedvezőtlen környezetben.

Ez a szabályozási kockázat, a beárazott félelmek és a Hormuzi-szoros szomorú, komplex hálózatos, együttes tanulsága.

Dr. Tóth Máté

Mi a reakciód?
👍tetszik
0
👍tetszik
👎nem
0
👎nem
💘szeretem
0
💘szeretem
😡dühítő
0
😡dühítő
😂vicces
0
😂vicces
😮húha
0
😮húha

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához