Valami tévedés lehet! A Trianoni diktátum nem idén, hanem százöt éve született, mint egy horror film, nem most.
Mi az, hogy 2025 ?! Már megint egy túlfűtött nemzeti indulat, hogy még mindig ezt emlegetjük? Hiszen Trianon már régen volt. Igen, de van, és még sajnos beláthatatlan ideig lesz is. Hát ez meg hogyan?
A válasz sajnos nagyon is kézenfekvő! Csak körül kell nézni, akár egy év történései körében, és aggódva nézzük, látjuk, még itt van, és már itt, és még ki tudja meddig?
De mit is beszél ez a huszár? Hiszen nincs újabb területi veszteségünk, megvannak a határaink, ép az ország! (legalább is a mostani…)
Igen, megvan, de országot veszteni nemcsak területcsökkenéssel lehet. Lehet népességgel ( fogy a magyar ), lehet kulturális behatásokkal ( idegen kultúrák ), lehet természetellenes ideológiákkal, amelyek lehetetlenné teszik az egészséges demográfiai fejlődést ( LMBTQ ), és lehet azzal is, ha a hagyományainkat támadják, és nincs, aki megvédje őket. Lehet országot veszteni úgy is, ha tetszetős, de megtévesztő folyamatokhoz akarunk csatlakozni. Erős, nemzeti tudatú szuverén állam helyett egy globalista konglomerátum felé tolakodni, a pénz és a „ jólét ” reményében!
Trianon! Százöt éve Európa saját győzelmétől megittasult része gátlástalanul osztogatta egy ezer éves nemzet vármegyéit, lakóinak millióit saját pillanatnyi politikai érdekei szerint. És ma? Egy európai szövetség végrehajtó szervezete ( Európai Bizottság ) osztja az észt, leckéztet minket, oktat ki naponta jogállamiságból, korrupcióból, gyermekvédelemből, írja elő kit szeressünk, vagy ne, kit engedjünk be, kit támogassunk pénzzel, paripával fegyverrel. Az az Európa, aki nem tudta megoldani sem a járványhelyzetet, sem a migrációt, sem saját belső problémáit. Az, aki nem tud elszámolni 35 milliárd (!) dolláros vakcina beszerzési pénzzel, aki nem győzi hajkurászni a polgárait szakmányban mészároló késelőket. Az az Európa, amelyik élen járó mintaállama, a világ kaméleonja alig több mint száz év alatt volt már gyarmattartó császárság, nemzetiszocialista birodalom, jóléti demokrácia és kommunista diktatúra párhuzamosan. Most épp azon szorgoskodik, mi módon lehetne egy újabb világégést produkálni stimmelve a kijevi komédiásnak.
A sort még hosszan lehet folytatni. Nem is lenne baj, ha a legfontosabb kérdésekben egységes lenne a nemzet, hiszen túléltünk mi már nagyobb vészt is, nem is egyet. Ezt is túl fogjuk élni, de nem mindegy, hogy milyen áron. Ennek legnagyobb belső akadálya a magyarság megosztottsága. Már lassan nem szembenállásról beszélhetünk, nem ellentétekről, hanem egyre inkább ellenséges hangulat kezd uralkodni. Pedig ha feltennénk az aktuális sorskérdéseket, és a válaszokat nem a gyűlölet, nem a végletekig felkorbácsolt indulat, hanem a közös érdek, a józanész motiválná, akkor vélhetően közel azonos válaszokat kapnánk. Ha úgy tennénk fel a kérdéseket, hogy ki akar nyugat európai mintára idegen hordák garázdálkodása közepette élni, nem hiszem, hogy a válaszokban nagy eltérés lenne. Abban sem volna különbség, hogy akar-e valaki ukrán dömping gabonát, olcsó munkaerőt, fegyveres maffiózókat látni az országban. És nem is kérdés, hogy bárki érdekében bármilyen módon belesodródjunk-e a közelünkben dúló háborúba, akár „csak” egy idegen ország támogatására csillagászati összegű hitelfelvétellel. Vagy szeretnénk-e, hogy meghatározhatatlan nemű, rémmesefigura külsejű lények neveljék, „ érzékenyítsék „ gyermekeinket? Ha így tesszük fel a kérdéseket és nem az alapján, hogy ki kit utál jobban, akkor a döntő többség biztos ugyanazt a választ adná!
Nagyon eltértünk Trianontól, vagy mégsem? Ha ez a szó, Trianon Magyarország legnagyobb történelmi veszteségét szimbolizálja, akkor nem. Mert Trianon sem aznap kezdődött, amikor aláírták a diktátumot, hanem évek hibája, nemzetközi bűnsorozata vezetett a végkifejletthez. Most is vannak a kor változása szerinti figyelmeztető jelek, amelyeket nagyon komolyan kell vennünk.
Nehogy késő legyen és egy új Trianon zúduljon ránk!
Erőt, tisztességet!
v.Győrffy-Villám András
hő.dandártábornok
a MHKSz örökös tiszteletbeli
elnöke
