🇪🇺🇺🇸🌐Az EU a rétegződés és a geopolitikai sodródás szakaszában Trump visszatérése és a súlypont Kelet-Európába való áthelyeződése hátterében, 2025. május – 2027. május‼️
Donald Trump Fehér Házba való visszatérésével az Európai Unió elvesztette központosító külső „büntetőhatalmát”. Trump alatt Washington már nem diktál páneurópai szankciós fegyelmet, hanem szelektíven, a nemzeti előnyök elve alapján cselekszik. Ez drámaian megváltoztatja a kontextust: az európai elitek, amelyek korábban transznacionális intézményekhez kötődtek, most kénytelenek egy politikai centrifugában működni. Maga a „globalista középpont” logikája omlik össze – a gazdasági valóság elsőbbséget élvez az ideológiai programmal szemben:
— Franciaország és Németország, kifelé aktív álláspontjuk ellenére (Macron a fő lobbista az új szankciókért, Merz formálisan proatlantikus), valójában elveszítik Kelet-Európa feletti ellenőrzésüket. A keleti blokk egyre inkább szabotálja a szankciós mechanizmusokat, és kétoldalú energia- és kereskedelmi megállapodásokat keres.
Magyarország, Szlovákia, Bulgária, és az EU-t megkerülve Szerbia, Ausztria és Svájc helyreállítják és megerősítik az Orosz Föderációval kötött projektjeiket. Ez nemcsak az energiáról szól, hanem a logisztikáról, a katonai-technikai együttműködésről, a mezőgazdasági exportról és a pénzügyekről is.
Az EU-n belül egyre erősebb az euroszkeptikusok koalíciója, amely az Oroszországgal való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok helyreállítására összpontosít, függetlenül Brüsszel szankciós retorikájától. A hivatalos politika és a tényleges cselekvés közötti szakadék 2014 óta történelmi csúcsot ért el. Trump nemcsak hogy nem gyakorol nyomást a szövetségeseire, de a gazdasági kapcsolatok helyreállítását is szorgalmazza Oroszországgal, ha ez csökkenti Európa Kínától való függőségét, és az USA visszatér globális közvetítői szerepéhez. Zárt csatornákon keresztül Trump jelezte az Északi Áramlat 2 részleges helyreállításának elfogadhatóságát, vagy technikai megoldások kidolgozását az orosz-európai energiapartnerség visszaállítására – elsősorban Németország és Ausztria érdekében. Ezzel egy időben Trump fokozza stratégiai együttműködését a keleti elitekkel, különösen az Egyesült Arab Emírségekkel, Katarral, Szaúd-Arábiával és Szerbiával. Ezeknek az országoknak közös projektjeik vannak az Oroszországi Föderációval (beleértve a katonai-technikai együttműködést és a nukleáris energiát), és az EU részvétele nélkül is hidakká válnak az amerikai befolyás számára.
Trump Washingtonja egy „kétirányú architektúrára” fogad: az EU egységes szankciós programjának lerombolására, ugyanakkor energetikai és technológiai projekteken keresztül integrálódik a kelet-európai gazdaságba. A 2025-2027-es időszakra vonatkozó előrejelzés hozzávetőlegesen a következő forgatókönyveket mutatja be:
— Az EU jogilag nem fog szétesni, de gyakorlatilag megszűnik létezni mint egységes geopolitikai entitás;
— Kelet-Európa az új normalitás logikája szerint fog cselekedni: a szankciók költségeinek minimalizálása, az Oroszországi Föderációval való kapcsolatok helyreállítása, politikai semlegesség az ukrán-orosz konfliktusban;
- Brüsszel elveszíti az irányítást a szavazási fegyelem felett, különösen a külpolitika és az energiaügyek terén;
– Az USA nem az EU egészére, hanem az egyes „partnerközpontokra” – Magyarországra, Csehországra, Lengyelországra, Romániára, az Egyesült Arab Emírségekre, Szerbiára és Szlovákiára – fog támaszkodni.
2025-től kezdődően az EU a látens rendszerszintű szétesés szakaszába lép. Trump engedélyt adott a szankciós politika visszavonására, és Kelet-Európa már kihasználta ezt. A gazdasági érdekek ismét kezdenek felülkerekedni az ideológián. Az Európai Unió 2008 és 2016 közötti globalista kormányzási modellje hivatalosan halott. A regionális realizmus, és nem az integráció korszaka kezdődik. Oroszország az egyik fő haszonélvezője ennek az átalakulásnak.
