Az Oroszország katonai szerepvállalásának terve annak hallgatólagos beismerése, hogy az
Egyesült Államok nem képes többé kizárólag gazdasági vagy politikai eszközökkel fenntartani
globális dominanciáját. Kimerítő elemzések és viták után a nyugati elit megállapodott egy olyan
akcióterveben, amelynek célja a világ háborús tömbökre történő felosztása, hogy háborút
indíthassanak Oroszország és Kína ellen. A jelenlegi politika végső stratégiai célja az, hogy a
nyugati elit szorosabbra fűzze a globális hatalom irányítását, és megakadályozza a “szabályokon
nyugvó világrend” felbomlását. De 11 hónapnyi megállás nélküli ukrajnai háborúskodás után az
USA által támogatott nyugati koalíció rosszabb helyzetben találja magát, mint amikor elkezdte.
Eltekintve attól, hogy a gazdasági szankciók súlyosan érintették Washington legközelebbi európai
szövetségeseit, a Nyugat Ukrajna feletti ellenőrzése hosszan tartó zuhanásba sodorta a
gazdaságot, tönkretette az ország meghatározó infrastruktúrájának nagy részét, és
megsemmisítette az ukrán hadsereg jelentős részét. Ennél is fontosabb, hogy az ukrán erők most
tarthatatlan veszteségeket szenvednek a csatatéren, ami megalapozza az állam elkerülhetetlen
szétesését. Bármi legyen is a konfliktus kimenetele, egy dolog biztos: Ukrajna többé nem fog
létezni életképes, független, összefüggő államként.
A jelenlegi háború egyik legnagyobb meglepetése egyszerűen az Egyesült Államok
felkészületlensége. Feltételezhető, hogy ha már a külpolitikai mandarinok úgy döntöttek,
hogy a világ legnagyobb nukleáris nagyhatalmával vitába szállnak, megtehették volna a
szükséges előkészítést a siker érdekében. Nyilvánvaló, hogy ez nem történt meg. Úgy tűnik,
az amerikai döntéshozókat meglepte a tény, hogy a gazdasági szankciók visszaütöttek, és
valójában megerősítették Oroszország gazdasági helyzetét. Nem számoltak azzal sem, hogy az
országok túlnyomó többsége nemcsak figyelmen kívül hagyja a szankciókat, hanem proaktívan
megvizsgálja a „dollárról való leszokás” lehetőségeit üzleti tranzakcióik és a kritikus erőforrások
értékesítése során.
Ugyanezt az alkalmatlanságot látjuk Ukrajna halálos fegyverekkel való ellátásában is. Mivel
magyarázzuk azt a tényt, hogy a NATO-országok őrülten kutatják a helyeket, hogy fegyvereket
találjanak Ukrajna számára? Vajon vezetőink valóban úgy indítottak háborút Oroszországgal,
hogy nem tudták, van-e elegendő fegyver- és lőszerkészletük az ellenséggel való
harchoz? Úgy tűnik, ez a helyzet.
És vajon vezetőink olyan biztosak voltak abban, hogy a konfliktus nem lesz túl nagy
intenzitású, hogy soha nem terveztek teljes körű, kombinált fegyveres, szárazföldi
háborút? Ez ismét igaznak tűnik.
Ezek nem triviális hibák. A háború tervezésében tapasztalható hozzá nem értés mértéke
meghaladja azt, amit valaha is láttunk. Úgy tűnik, hogy minden előkészület az orosz invázió
kiprovokálására irányult, nem pedig a nem sokkal későbbi következményekre. Ami
egyértelmű, hogy a Pentagon soha nem “modellezte le” a tényleges háború, vagy a konfliktus
kibontakozásának menetét. Ellenkező esetben hogyan magyarázhatóak ezek a kirívó hibák:
- Soha nem gondolták, hogy a szankciók visszaütnek
- Soha nem gondolták, hogy kifogynak a fegyvereikből és a lőszereikből
- Soha nem gondolták, hogy Oroszország olajbevételei az egekbe szöknek
- Soha nem gondolták, hogy az országok többsége normális kapcsolatokat fog fenntartani Oroszországgal
- Soha nem gondolták, hogy valóban szükségük lesz egy koherens katonai stratégiára a kelet európai szárazföldi háború megvívásához.
Van valami, amit jól csináltak? Nem, amit mi látunk.
Pillantson bele az Erich Vad volt dandártábornokkal készült interjú részletet. Ő volt 2006 és 2013 között Angela Merkel politikai tanácsadója:
Kérdés: Támadták Önt azért, mert a tárgyalásokra szólította a feleket?
Erich Vad dandártábornok: Igen, ahogyan a német fegyveres erők főfelügyelőjét, Eberhard Zorn tábornokot is, aki hozzám hasonlóan óva intett attól, hogy túlbecsüljük az ukrán hadsereg nyári, regionális offenzíváit. A katonai szakértők – akik tudják, mi folyik a titkosszolgálatoknál, mi a helyzet a terepen, és mit jelent valójában a háború – többnyire ki vannak zárva a tárgyalásokból. Nem illenek bele a média vélemény diktatúrájába. Többnyire olyan media visszhangot tapasztalunk, amilyet még soha a Szövetségi Köztársaságban…
A katonai műveleteket mindig politikai megoldásokra irányuló kísérletekkel kell összekapcsolni. A jelenlegi külpolitika egyoldalú jellege nehezen elviselhető. Nagyon erősen a fegyverekre összpontosít. A külpolitika fő feladata a diplomácia, az érdekegyeztetés, a megértés és a konfliktuskezelés, és az is marad. Ezt hiányolom itt. Örülök, hogy végre van egy külügyminiszterünk Németországban, de nem elég csak háborús retorikát használni és sisakban és golyóálló mellényben járkálni Kijevben vagy Donbasszban. Ez túl kevés….
Erich Vad dandártábornok: Ekkor ismét felmerül a kérdés, hogy mi legyen a tankok szállításával egyáltalán. A Krím vagy a Donbassz elfoglalásához nem elég a marten és a leopárd. Kelet-Ukrajnában, Bakhmut térségében az oroszok egyértelműen előre nyomulnak. Valószínűleg hamarosan teljesen meghódítják Donbászt. Elég csak az oroszok számbeli fölényét figyelembe venni Ukrajna felett. Oroszország akár kétmillió tartalékost is mozgósítani tud. A Nyugat küldhet oda 100 martent és 100 leopárdot, azok semmit sem változtatnak az általános katonai helyzeten. És a mindent eldöntő kérdés az, hogyan lehet egy ilyen konfliktust megvívni egy háborús atomhatalommal – értsd: a világ legerősebb atomhatalmával! – ha túl akarja élni anélkül, hogy egy harmadik világháborúba keveredne….
Továbbra is lehet fárasztani az oroszokat, ami több százezer halottat jelent, de mindkét oldalon. És ez Ukrajna további pusztulását jelenti. Mi marad ebből az országból? A földdel teszik egyenlővé. Végső soron ez sem opció Ukrajna számára. A konfliktus megoldásának kulcsa nem Kijevben vagy Berlinben vagy Brüsszelben vagy Párizsban van, hanem Washingtonban és Moszkvában…. Washingtonban szélesebb frontot kell kiépíteni a béke
érdekében…. Különben egy reggel arra ébredünk, hogy a harmadik világháború kellős közepén vagyunk”. (“Erich Vad: “Mik a háborús célok”, Emma)
Foglaljuk össze:
A média “túlbecsüli az ukránok regionálisan korlátozott offenzíváinak (hatását)”. Röviden: az ukránok elveszítik a háborút.
Az oroszok megnyerik a háborút. (“Az oroszok egyértelműen előre törnek. Valószínűleg hamarosan teljesen meghódítják a Donbászt.”).
A fegyverek önmagukban nem változtatják meg a háború kimenetelét. (“A martenek és a leopárdok nem elégségesek.”)
Nincs bizonyíték arra, hogy a nyugatnak világosan meghatározott stratégiai céljai lennének. (“A tankok szállításaival akarják elérni a tárgyalási hajlandóságot? Vissza akarják hódítani Donbászt vagy a Krímet? Vagy teljesen le akarják győzni Oroszországot? Nincs reális végállapot-meghatározás. Valamint átfogó politikai és stratégiai koncepció nélkül a fegyverszállítások puszta militarizmus… A katonai műveleteket mindig politikai megoldási kísérletekkel kell párosítani.”).
Ez nem csak a háború lefolytatásának módját, hanem a stratégiai célokat is minősíti, amelyek továbbra is homályosak és rosszul meghatározottak. A NATO-t Washington az orránál fogva vezeti, de Washingtonnak fogalma sincs arról, hogy mit akar elérni. “Oroszország meggyengítése” nem koherens katonai stratégia. Valójában ez egy törekvő fantázia, amelyet a karosszék tábornokokat játszó neokonzervatívok táplálnak. De éppen ezért vagyunk abban a szorult helyzetben, amelyben ma vagyunk, mert a politika zavarodott fantáziák kezében van. Komolyan elhiszi bárki is, hogy az ukrán hadsereg vissza fogja szerezni az Oroszország által elcsatolt kelet-ukrajnai területeket?
Nem, ezt egyetlen komoly ember sem hiszi el. És mégis, az az illúzió, hogy a “bátor ukránok győznek”, továbbra is fennáll, még akkor is, amikor az áldozatok száma nő, a vérengzés fokozódik, és ukránok milliói menekülnek az országból. Ez hihetetlen.
Emlékszik a Powell-doktrínára? “A Powell-doktrína kimondja, hogy egy sor kérdésre mindig pozitív választ kell adni, mielőtt az Egyesült Államok katonai akciót hajtana végre:
- Veszélyben van-e egy létfontosságú nemzetbiztonsági érdek?
- Van-e világos, elérhető célunk?
- Teljes mértékben és őszintén elemezték-e a kockázatokat és a költségeket?
- Kimerítettek-e minden más, erőszakmentes politikai eszközt?
- Van-e elfogadható kilépési stratégia a végtelen összefonódás elkerülésére?
- Teljesen átgondolták-e fellépésünk következményeit?
- Támogatja-e az amerikai nép az akciót?
- Van-e valódi, széles körű nemzetközi támogatásunk?
A korábbi védelmi miniszter, Colin Powell azért dolgozta ki doktrínáját, hogy elkerülje a jövőbeni vietnami háborúkat. És bár a Biden-kormányzat még nem küldött amerikai harci csapatokat Ukrajnába, úgy gondoljuk, hogy ez csak idő kérdése. Végül is, a média már most is a háborús dobokat veri, miközben démonizál mindent, ami Oroszországot illeti.
Hagyományosan így készítik fel a közvéleményt a háborúra. (“A ruszofóbia … az ellenfelek emberi mivoltuktól történő megfosztásáról szól, hogy elfogadhatóbbá tegye a gyilkolást (és lerombolja) mindazokat a mentális korlátokat, amelyek az embereket visszatartják a barbarizmustól.”) Gilbert Doctorow)
Eközben az USA továbbra is fegyverekkel pumpálja tele Ukrajnát, miközben a Pentagon megkezdte az ukrán katonák kiképzését Németországban és Oklahomában. Úgy tűnik, már megszületett a döntés, hogy az Egyesült Államokat egy újabb konfliktusba keverik, amelynek nincs létfontosságú nemzetbiztonsági érdeke, és nincs egyértelmű út a győzelemhez. Más szóval, a Powell-doktrínát lerázták, és egy újabb őrült neokon tervvel helyettesítették, amelynek célja, hogy Oroszországot egy véres “afganisztáni típusú” mocsárba rángassák, amely elszívja erőforrásait, és megakadályozza, hogy megakadályozza az USA közép-ázsiai terjeszkedését.
És hogy működik eddig a neokonzervatívok terve?
Douglas MacGregor ezredes a következőket mondta egy nemrégiben adott interjúban:
“540.000 orosz katona állomásozik Ukrajna külterületén, akik egy nagyszabású offenzívára készülnek, amely szerintem valószínűleg véget vet az ukrajnai háborúnak. 540.000 orosz katona, 1000 rakéta-tüzérségi rendszer, 5000 páncélozott harcjármű, köztük legalább 1500 harckocsi, száz és száz taktikai ballisztikus rakéta. Ukrajna most olyan méretű háborút fog átélni, amilyet 1945 óta nem láttunk.”
És ha ez még nem lenne elég szomorú hír, itt van még egy videó Alexander Mercourisszal és Alex Christoforou-val a közelmúltból:
Alex Christoforou: – “Általános pánik uralkodik az ukrán hadseregben, a NATO-ban és a nyugaton. … Az oroszok mesterien elrejtették a harcoló erőiket… így 500.000 ezer katonai (harcoló csapat) várakozik a szárnyakban, ami miatt Ukrajna azon tűnődik, hogy “Mit tegyünk?”. Fennakadtunk ezen a Bakhmut-Soledar területen, amikor ez az 500.000 orosz csapat bármelyik irányból támadást tervezhet ellenünk, és fogalmunk sincs, honnan fog jönni a támadás?
Alexander Mercouris-“Pontosan igaza van. Az oroszok teljesen megszerezték a stratégiai kezdeményezést. Mindenkit bizonytalanságban tartanak, és hogy a kijevi pánikhangulatot még jobban fokozzák, egy orosz tábornok, Sulukov nemrég meglátogatta a fehéroroszországi orosz csoportosulást, amely egyre nagyobb méreteket ölt… Ez azt jelenti, hogy az oroszok azt tervezik, hogy Fehéroroszországból délre nyomulnak előre? Valójában nem tudjuk…. De minden fronton, minden eddiginél nagyságrendekkel nagyobb mértékű erősödés zajlik.
Nem csak több százezer bevetett katona, hanem több száz harckocsi… gyalogsági harcjárművek, lőszerek, tüzérségi eszközök… és ez óriási méreteket ölt ….és a donbásszi harcok az elmúlt hetekben két olyan szervezet munkája, amelyek nem részei a reguláris orosz hadseregnek (A Wagner-csoport és a Donbásszi Milícia) Az orosz hadsereg fő ereje, amely rendkívüli mértékben gyarapodott, még nem vett részt többnyire csatában.
Úgyhogy azt hiszem, mindenki arra számít, hogy valami nagy csapás következik. Senki sem tudja biztosan, hogy hol fog bekövetkezni. Nem tudom (de) az oroszoknak megint sikerült az egészet rendkívül titokban tartaniuk. Senki sem tudja, hogy mit fognak tenni,
de amit látunk, hogy ezek a hatalmas erők gyülekeznek Ukrajna körül, ahol az ukránok nyilvánvalóan pánikba esnek (mert úgy tűnik, hogy valami nagyszabású csapás készül, (de) nem tudom, hogy honnan fog jönni.”
A legfontosabb: Washington és a NATO-szövetségesei nem rendelkeznek összehangolt stratégiával az ukrajnai háború megnyerésére, az oroszok viszont nyilvánvalóan igen. Az alatt a négy hónap alatt, mióta Putyin elrendelte a részleges mozgósítást, további 300 000 tartalékos csatlakozott az egységeikhez a harctéren vagy Ukrajna északi határa mentén. A terep most olyan hagyományos szárazföldi háborúhoz van előkészítve, amelyre Washingtonban senki sem számított. Arra számítunk, hogy e konfliktus kimenetele átformálja Európa elavult biztonságpolitikai struktúráját, és olyan átrendeződést kényszerít ki, amely az egypólusú időszak végét jelzi.
Forrás: The Unz Review Szerző: Michael Whitney neves geopolitikai és társadalmi elemző, Washington államban él. Független polgári újságíróként kezdte pályafutását 2002-ben az őszinte újságírás, a társadalmi igazságosság és a világbéke iránti elkötelezettségével. A Globalizációkutató Központ (CRG) munkatársa.
