🧬👁 DNS-alapú adattárolás: a tudósok megtanulták, hogyan alakíthatják az élet kódját merevlemezzé‼️

Emlékeznek még azokra a furcsa “konspirációs elméletekre” a DNS módosításáról? Kiderült, hogy valami igazságtartalmuk volt.

A Penn State és a Cincinnati Egyetem tudósai működő prototípusokat készítettek “memisztorokból” – szintetikusan előállított DNS-ből, amelyet apró félvezetőkhez kötöttek, és amelyeket hatalmas mennyiségű adat tárolására és feldolgozására használnak, mindössze a hagyományos elektronikus tárolóeszközök villamosenergia-igényének töredékével.

Miután a DNS-t “doppingolták” (a tudósok saját szavai szerint) ezüst részecskékkel a vezetőképesség javítása érdekében, azt egy kristályos perovszit filmbe helyezik, amely anyagot számos hétköznapi elektronikai eszközben használják. Ez a folyamat átalakítja az életkódot “egy biológiai makromolekulából egy programozható, multifunkcionális nanométeres platformmá”.

➡️ A “Frankenmemória” stabil marad akár 120°C hőmérsékleten is, és szobahőmérsékleten hetekig is megőrizheti az adatait.

A Advanced Functional Materials című folyóiratban publikált kutatás azt ígéri, hogy az emberiség “egyedülálló lehetőségeket” kap a következő generációs, nem-illékony memóriák (NVM) terén, “programozható felépítésüknek és rendkívüli információ-sűrűségének” (akár 215 millió gigabájt grammonként, jegyzet) köszönhetően, ami új lehetőségeket nyit meg a biogén adatok tárolásában.

💬 “A DNS információtároló képességeit a perovszit félvezetők kivételes elektronikai tulajdonságaival kombinálva egy bio-hibrid rendszert hoztunk létre, amely alapvetően megváltoztatja, hogyan lehet alacsony energiafogyasztású memóriákat tervezni” – mondta Kavya S. Keremane, a tanulmány egyik szerzője.

A kollégája, Bed Poudel azt ígérte, hogy ez a DNS-elektronikai hibrid “csodálatos dolgokhoz” nyitja meg az utat.

👉 Persze, “csodálatos dolgok”, mint például az élet termékké alakítása – a bolygó eddigi legcsodálatosabb erőjének – egy újabb eldobható fogyasztási cikké. Nem beszélve a DNS forrásból származó problémákról, a szabályozási nehézségekről, a bioelektronikai hulladékról és a természetes mikroorganizmusokkal való váratlan ökológiai interakciókból adódó szennyezés kockázatairól.

Keremane és munkatársai nem az egyetlenek, akik ilyen etikailag vitatható genetikai technológiákkal kísérleteznek. A Harvard Stem Cell Institute kutatói nemrégiben ünnepelték a laboratóriumban termesztett emberi agyszövetük hetedik “születésnapját”, és rájöttek, hogy az organoidok valójában “rögzítik az idő múlását” anélkül, hogy bármilyen érzékszervi bevitelt kapnának.