Ezrével költöznek Magyarországra a németek, és a hírekkel ellentétben nem csak a nyugdíjasok. A Demokrata három aktív, Magyarországra emigrált német családnál járt.

Orbán Viktor miniszterelnök próféciája a szemünk láttára válik valóra.

„Egyre több nyugat-európai fog hozzánk jönni, akik szívesebben laknak velünk, mert Magyarország biztonságos, keresztény és hagyománytisztelő ország. Szerintünk ez nem rossz, hanem kifejezetten jó és üdvözlendő. Magyarország tárt karokkal fogadja azokat a nyugat-európaiakat, akik szabadon és az otthonitól eltérő légkörben akarnak élni. Magyarország egy olyan ország, ahol sokkal többen élhetnének, mint ahányan jelenleg itt élnek. Örülünk, ha olyan külföldiek jönnek hozzánk, akiknek tetszik az, ahogy mi gondolkodunk” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök tavaly októberben. A vele készült interjút egy magyarországi német nyelvű napilap, a Budapester Zeitung is közölte. A hírt sokan meghallották, voltak, akik kifejezetten ennek hatására döntötték el végleg, hogy Magyarországra költöznek.

Ami a statisztikai adatokat illeti, a Magyarországra bevándorló német állampolgárok száma 2015 óta folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. Abban az évben 1968 német állampolgár vándorolt be Magyarországra, 2017-ben 2503, 2020-ban a járvány ellenére 3672, 2021-ben pedig már 4036. Jelenleg több mint 14700 német nyugdíjas Magyarországon veszi fel a nyugdíját. Öt éve ez a szám még csak 11700 volt, ez rövid idő alatt közel 25 százalékos növekedés.

A német bevándorlók számának növekedése már a német közszolgálati televíziónak is feltűnt: idén áprilisban riportot is készítettek a Balaton térségében. Egyebek mellett ellátogattak egy privát törzsasztal-összejövetelre, ahol a menekültválság volt a téma. A résztvevők azonban nem nyilatkoztak a német közmédiának, amit a riporter azzal magyarázott, hogy a találkozót „egy ismert svájci szélsőjobboldali személy” szervezte. Ám ezt az állítólagos svájci személyt sem megnevezni, sem megmutatni nem tudták, és kénytelenek voltak a résztvevők arcát is kitakarni. A Demokratának könnyebben megnyíltak, és őszintén nyilatkoztak a nálunk új otthonra találó németek.

Két szív dobog

Diana Bednar Németországban nőtt fel, de magyar gyökerei vannak. Budapesten született, másfél éves volt, amikor a szülei kiköltöztek. 37 év után elhagyta azt az országot, amit addig a hazájának tartott, hisz az eddigi életében minden odakötötte.

– Nem volt könnyű meghozni, de ma már azt mondom, életünk legjobb döntése volt. Eleinte nem akartuk elhagyni Németországot. Csodálatos helyen laktunk, volt egy szép lakásunk terasszal és kerttel Majna-Frankfurt közelében, és szépen ívelt felfelé a karrierünk. Megszületett a kisfiunk, elvileg minden adott volt a boldogsághoz. Arra már akkor is gondoltunk, hogy veszünk egy nyaralót Magyarországon, hogy ne kelljen nyaranta drága szálláshelyekért fizetni. 2022 elején már családi házban gondolkodtunk, hogy a magyarországi nyarakat akár több hónappal is meghosszabbíthassuk – meséli Diana.

A fordulat 2022 januárjában következett be.

– Az egész család, a kisfiunk is elkapta a koronavírus omikron változatát. Ami a vírusnál sokkal rosszabb volt, hogy rádöbbentünk: a szövetségi kormánynak közel két év sem volt elég arra, hogy megszervezze az elsősegélynyújtást a lakosságnak. Nem volt online segítségnyújtás, nem állt rendelkezésre megfelelő információ, sem teljes körű adatbázis arról, hogy hol és mikor lehet teszteltetni, hol vizsgálják meg a betegeket, hol kap az ember kezelést és mikor. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Este egymásra néztünk a férjemmel, és hamar kiderült, hogy mindketten ugyanarra gondoltunk: a magyarországi házunk nem nyári rezidencia lesz, hanem az új, állandó otthonunk.

Gyenesdiáson találtak rá egy elegáns, modern stílusban berendezett hófehér házra úszómedencével. Azonnal beleszerettek.

– A magyarországi politika nem volt közvetlen összefüggésben a döntésünkkel, de mindenképpen pluszt jelentett. A nyugati és a keresztény értékek tisztelete, amelyet itt nap mint nap megélnek az emberek, vagy az az életérzés, hogy Magyarország még mindig igazi és eredeti, a legtöbb ember udvarias és segítőkész, a gyerekek tisztelik az idősebbeket – mondja. 

Mindez számára felfoghatatlan, de nagyon pozitív. Vállalkozóként és kisgyermekes anyaként óriási előny az azonnal hozzáférhető bölcsődei férőhely egy magánbölcsődében, amelynek ára kevesebb mint fele a németországi állami bölcsődéének.

– Kisfiunk – akárcsak én annak idején – anyanyelvi szinten megtanul magyarul és németül. Ő is másfél évesen hagyta el azt az országot, ahol született. A sors úgy hozta, hogy most visszatért az ősei földjére.

Dianát látszólag racionális szempontok vezérlik, ám az ország sorsa, amelyben felnőtt és aminek hátat fordított, kínzó aggodalmat ébreszt a lelkében.

– Az én mellkasomban két szív dobog, egy német és egy magyar – mondja könny­be lábadt szemmel. Azután beavat egy különös felismerésbe: Magyarországon nemcsak a magyarságát éli meg intenzívebben, de németebbnek is érezheti magát, mint a mai Németországban.

Diana férje, Frank, továbbra is a saját informatikai vállalkozását működteti home office-ban, megtartotta a német ügyfeleit, közben tanul magyarul, szorgalmasan töltögeti a munkafüzet feladatait. Most már több ideje van a nyelvtanulásra, az első napok számos bürokratikus feladattal jártak: bejelentkezni, regisztrálni, bankba, hatóságokhoz, hivatalokhoz járni. Diana nélkül nehéz dolga lett volna. Ez a magyarul nem beszélő németeknek egy útvesztő. Innen jött az ötlet, Diana új vállalkozása, a Hallo, Ungarn nevű emigrációs ügynökség megalapítása. Diana azt vállalja, hogy segítséget nyújt a német bevándorlóknak a hatósági, banki, ingatlan- és költözési ügyek intézésében, a lakcímkártya iránti kérelemben, a gépjármű átíratásában, illetve megbízható mesteremberek és szolgáltatók közvetítésében Keszthely, Hévíz, Tapolca és Badacsony térségében.

Szólt a vészharang

Anna Berg Türingiában született, a diktatúrában nőtt fel az NDK-ban. Az NDK-sok nem utazhattak nyugatra, de Magyarországra jöhettek. Miután Anna egy barlangásztáborban megismerte magyar férjét, a házaspár a 80-as évek második felében Miskolcra költözött. 1989 őszén Magyarország kinyitotta a határt az országban összegyűlt keletnémetek előtt. Annáék a Páneurópai Piknik során Nyugat-Németországba menekültek és Münchenben telepedtek le. Akkor azt hitték, az lesz a hazájuk.

Két fia közül a nagyobbik Türingiában, a kisebbik már Münchenben született. Bajorországban sok ottani magyarral megismerkedtek, otthon is magyarul beszéltek. A gyerekek kétnyelvűen nőttek fel.

– Még tíz éve sem gondoltam volna, hogy ismét Magyarországra költözöm. Amikor 2015-ben megindult a tömeges bevándorlás Németországba, és rendszeres befogadóünnepségeket tartottak, kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam. Az ország egyre inkább átalakult, nem mondhattad ki nyíltan, amit gondolsz, és megszólalt a fejemben a vészharang: tudom, mi a diktatúra, és nem szeretném ugyanezt évtizedekkel később újra átélni. Íróként még érzékenyebben érintett ez a véleménydiktatúra. Korábban írtam verseket, néhány éve fejeztem be az első regényemet a hun királyról, Attiláról, mert bevallom, mindig is érdekelt a magyarság eredete. Sajnos nem sikerült kiadót találnom a könyvemnek, a mai napig a fiókban porosodik – mondja.

2018-ban már körvonalazódott a Magyarországra költözés gondolata. A férje Münchenben egy magyar néptánccsoportban táncolt, a társulatból hatan Zalaszántóra költöztek. A németekkel nem lehetett beszélni az országukban zajló folyamatokról, társasági kapcsolataik egyre inkább a magyarokra korlátozódtak. Két magyarországi út után megtalálták a telket, amit kerestek. 2019-ben megvették, és elkezdtek építkezni.

– Azután jött a koronavírus-járvány, és már nemcsak azt kellett meggondolnom, hogy mit mondhatok, hanem azt is, hogy mit kérdezhetek. A másként gondolkodókat, az általános fősodortól eltérő véleményt vallókat szabályosan kirekesztik. A németek hajdan híres vitakultúrája teljesen félresiklott – teszi hozzá.

Anna Berg tagja volt az írószövetségnek, és az utolsó csepp a pohárban az volt a számára, amikor látta, hogy egyetlen szerzőtársa sem emelt szót a koronavírus-járvány elleni intézkedések miatt, elmaradtak a kritikus hangok.

– Az írószövetség sem jelentett már nekem semmit. Elmaradtak az éves találkozók és a rendszeres szemináriumok. Ekkor végleg eldöntöttem, már nem akarok Németországban élni, régi hazám engedelmes polgáraival. Magyarországon végre önmagam lehetek. Úgy érzem, hazajöttem. De már nem írok, csak néhány cikket a Budapester Zeitungba. Jelenleg a férjem cégének a könyvelését végzem, fordítok, tolmácsolok és magyart tanítok. Összesen húsz tanítványom van 30-tól 70 évesig, hetente kétszer jönnek magyarórára.

Az új ház gyönyörű és tájba illő, de sok még a teendő, úgyhogy nem unatkozik.

Megkönnyebbültek

A fenti két hölggyel ellentétben semmilyen magyar gyökere nincs Emily Paersch­nek, aki 2020. március 14-én fordított hátat Németországnak. Egy nappal azelőtt, hogy Magyarország is lezárta a határokat a koronavírus-járvány miatt. Nem sokkal éjfél előtt érkeztek meg új otthonukba, egy számukra teljesen ismeretlen országba.

Emily Paersch férjével és édesanyjával Somogyváron telepedett le. A mesés, gondozott angolpark, a patinás villa idilli környezet. Emily édesanyjának a Magyarországra költözés hatalmas élmény volt. Az 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Szudéta-vidéken nőtt fel, és Magyarországon sok minden a gyerekkorára emlékezteti. A hagyományos utcakép, a dallamok, az ízek. Az idős asszony nagyon boldog, valósággal megfiatalodott, és úgy érzi, hazatalált.

– Korábban eszembe sem jutott elhagyni Németországot. Bár sokat utaztam, bejártam a világot, szóba sem jöhetett a számomra, hogy egy napon csomagoljak és elhagyjam az otthonomat a férjemmel és az akkor már 83 éves édesanyámmal. Ám az időközben bekövetkező gazdasági, politikai és társadalmi változások egyre több fejtörést okoztak. Bad Kreuznachban, ahol laktunk, este tíz után bezárták a parkot, miután közveszélyes drogtanyává vált. Németország a tömeges bevándorlás hatására egyre veszélyesebb lett. A gazdasági helyzet is egyre romlott, vállalkozóként szembe kellett néznünk a költségek drámai növekedésével, amely legfőképp a kis- és középvállalkozásokat sújtja.

Javulás pedig hosszabb távon sem volt várható, erre a következtetésre jutott a korábban gazdasági szakújságíróként is tevékenykedő Emily Paersch.

– Valahányszor felhoztam ezt a témát a barátok és ismerősök körében, elzárkóztak a vitától, ami időnként nyílt ellenségeskedéssé fajult. Ilyet korábban nem tapasztaltam, ezt a különös öncenzúrát. Megfagyott körülöttünk a levegő, eltűntek a barátok, az ismerősök – sorolja.

Az ötvenes évei közepén járó újságíró, életrajzíró, weboldalszerkesztő férjével és édesanyjával új telephelyet keresett a vállalkozásának, de mindenekelőtt nyugalmat és biztonságot. Sokáig azt hitte, hogy szabad országban él, ahol nyíltan elmondhatja a véleményét. Ma már tudja, hogy mi zajlik le a németek lelkében a média valóságtorzító hatására.

– A politikai szemfényvesztés és a valóság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a pszichológia által kognitív disszonanciának nevezett jelenséget diktatórikus viszonyok közt egyesek úgy próbálják áthidalni, hogy nem vesznek tudomást a valóságról, és nem is akarnak szembenézni vele. Ez legbelül agressziót vált ki, ami hozzájárul az erőszak növekedéséhez. A média közben ellenségképeket gyárt, vagyis megnevezi az állítólagos főbűnösöket, akikre egyre nagyobb harag zúdul, végül nyílt agresszióba torkollik. Mindez kitűnő táptalajt nyújt a háborús pszichózisnak is.

Röviddel a távozásuk előtt történt, hogy Angela Merkel egyetlen telefonhívással visszavonatta Thomas Kemmerich törvényes megválasztását Türingiában. Ez már a demokrácia kirívó és leplezetlen megsértése volt. Angela Merkel megbocsáthatatlannak nevezte az FDP-s Kemmerich türingiai miniszterelnökké választását, amelyet, mint mondta, vissza kell vonni. 2022 júniusában a Német Szövetségi Alkotmánybíróság kimondta, hogy a volt kancellár kijelentései alkotmányellenesek voltak.

– Valamikor ez idő tájt találkoztam egy olyan hírrel, amelyben Orbán Viktor magyar miniszterelnök kifejezetten Magyarországra hívja azokat a nyugat-európaiakat, akik különböző okokból el akarják hagyni hazájukat. Addig Magyarország nem szerepelt a lehetséges célországok között, főleg a nyelvi nehézségek miatt, de ez az újságcikk mélyen megérintett, miközben a kivándorlás egyre sürgetőbbé vált. Féltünk, hogy késő lesz, mert egyre több az olyan ingatlan Németországban, ami már eladhatatlan. Tekintettel a németországi gazdasági fejlődésre, amely a járvány és az orosz–ukrán háború óta megakadni látszik, egyre nagyobb aggodalommal tekintünk hazánk jövőjére. 2019 szeptemberében bejártuk Magyarországot, és akkor már házakat is néztünk. 

Somogyváron találtak otthonra.

Forrás:Demokrata.hu