Amikor valamit sokszor mondanak el – szajkóznak –, vagy amiről próbálják például politikusok meggyőzni a világot, gyakran kiderül, hogy a valós tényektől igen messze van. Régi igazság: előbb gondold át, mit akarsz, mielőtt beszélsz vagy cselekszel. Látva a mai politika stílusát, különösen nemzetközi szinten, nem valószínű, hogy megfogadták volna a fenti bölcseletet, mivel az emberek többsége nem szeretné elkövetni a bizonyos politikusok által kínált meggondolatlan őrültségeket. És mégis gyakran
még az óvodai szintet elérni képtelen hatalomban lévők döntenek nagy nemzetek sorsáról.
Persze tudjuk, hogy ők csupán érdeket képviselő katonák az erőterek hadrendjében, és csak annyi a dolguk, hogy az éppen aktuális napi utasítást képviseljék, attól is függetlenül, hogy korábban az adott tétel ellenkezőjéről kívánták meggyőzni a nagy érdemű publikumot, országaik kiszolgáltatott polgárait. Egyik pillanatban erős kezű vezetők, akik nem riadnak vissza a velük szemben álló a katonai túlerőtől sem, ha mások gyerekeit kell vágóhídra küldeni, hiszen korunk fegyveres harcterei az odaérkező katonák temetői, a túlélés minimális esélye mellett. Viszont eme harcos vezérek – hölgyek és urak – ott a politikai beosztások csúcsain azonnal jogvédőkké alakulnak, ha valamennyi józan ésszel még rendelkező ellenlábasaik érdemi változást követelnek értelemtől megfosztott országaikban, és lassan szerte Európában.
Barbara Slowik Meisel, Berlin rendőrfőnöke egy jogász hölgy – aki nyilvánvalóan a paragrafusok követője – panasszal élt a közállapotokkal összefüggésben.
Kifejtette, hogy külföldről időnként beutazó bűnözők teszik tönkre Berlin bűnözési statisztikáját, hiszen folyamatosan nő az erőszakos cselekmények száma. Turistáknak álcázott elkövetőkről beszélt a bűnözési hullámot kiváltókkal kapcsolatban. Tessék?
A diplomácia szófordulatai sok mindent képesek úgy megjeleníteni, hogy az elhangzottak mást és mást jelentsenek attól függően, ki mit szeretne belehallani. Ez rendben is van, de azért legyenek időnként határok ebben a zsonglőrködésben. „A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” 1213-ban, Meráni Gertrúd királyné meggyilkolása idején hangzott el eme felszólítás állítólag. A vesszők különböző módon történő kihelyezése adja meg, hogy ki és milyen módon kíván a témában állást foglalni, még inkább védeni magát egy esetleges későbbi számonkérés idején.
A XIII. század története felbukkan a XXI. század Berlinjében a városi rendőrfőnök asszony szavait hallva. Hogy mi a gond a nyilatkozatával és érveivel? Hát a nagyon is átgondolt politikai aljasság a város polgársága felé. Állandóan azt erőltetik, hogy a migrációnak hívott invázió, mely Németország elfoglalására készül, nem okoz társadalmi problémákat, ebből következően nyilvánvalóan nem ettől nő a bűnelkövetések száma a fővárosban. Ezzel szemben kimutathatóan akkor hatványozódott a bűnözés úgy több száz százalékkal, miután az odaérkezők rájöttek, olyan jogokkal rendelkeznek, melyek mentén akadálytalanul hozhatnak létre bűnbandákat. Bizonyos kerületekben már a „közbiztonságot” is a Közel-Keletről – például Libanonból – importált keresztapák hordái garantálják.
Tisztelt Asszonyom! Szíveskedjék megkérdezni az utca emberét ott, a német fővárosban, azokat, akik naponta szembesülnek a bevándorlók jó részének viselkedésével, mit tesznek a német lakossággal, és létezik-e, hogy ma már nappal is nagyon nehéz a városban az atrocitások sokféleségét elkerülni, nem csak este hat órától reggel hat óráig.
Mert a kirabolt, megerőszakolt és késsel megtámadott emberek fel fogják ismerni a velük egy körzetben élő elkövetőket. Hiszen a rendőrfőnök asszony állítása köszönőviszonyban sincs a tényekkel és valós adatokkal. Nem az a mérce, tud-e valaki németül, és ha nem, akkor biztos külföldről utazott be, hogy önfeledten bűnözzön, hanem az, hogy Németország tele van németül nem tudó – valamikor messziről érkezett – olyan lakossal, aki nem is akar német identitást, hiszen ily módon még a bűnüldözés látóköréből is kikerülhet.
Szóval vannak a nyelvtudás mellett egyéb jegyek, amiket viszont nem mutatott a rendőrnő statisztikai összeállítása, mert – hangoztatják jó szándékot mutatni akaró, egyébiránt háborúra uszító német politikusok – az már sértené a bűnözők emberi jogait. Politikai korrektség mindenekelőtt! Lehet persze, hogy Belgiumból, Franciaországból vagy bármely erősen fertőzött országból egyesek átjárnak Berlinbe bűnözni, de mindez Németország szempontjából nem igazán lényeges. „Aki fegyvert ragad, fegyver által vész el.” Volt olyan világ, még egy emberöltőn belül is emlékszünk rá, amikor a bűnbandák nem emeltek kezet a rendőrökre. Mert tudták, attól kezdve egy „tűzpárbajvita” esetén nemigen élték túl saját provokációjukat.
Ma a rendőr a céltábla, miközben a gazember az emberi jog tulajdonosa. És ne csodálkozzunk, tisztelt rendőrnő, hogy elharapózott a fegyverek jelenléte és használata a bűnözők kezében. Nagyon is itt az idő, amikor a rend őreinek vissza kell szerezniük az utca rendjét, legyen az a bűnelkövető „saját” vagy külhoni.
Vagyis azonnali, a leghatározottabb fellépést kell vezényelni – ahogy régen a határvédelem létezett –, hiszen a rábeszélés sosem volt nyerő az erőszak földjén. Nem aggódni kell és kitalálni magyarázatokat a nyilvánosság megnyugtatására, hanem rendet kell tenni, ami természetes volt úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt német földön, amikor – a rend tiszteletéből adódóan – az erőszakos bűnözés alacsony statisztikát mutatott.
Ja, akkor még a hatalmon lévők nem akarták Európa végét egy nagyon is átgondolt migrációs-inváziós politika zászlóra tűzésével. Így hát adott a feladat: a rendőrök még megmenthetik Európát a teljes összeomlástól, legalább a bűnözői fronton. És közben ha néhány politikus is a kifeszített hálóba akad, nem lesz kár értük sem, hiszen a bűnözők látens támogatása is bűn.
A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke
Földi László
