A globalizáció korszaka alapvetően megváltozott. Ami korábban a béke és a kölcsönös jólét zálogának számított, mára egyre inkább geopolitikai fegyverré vált. Erről írt cikket a The New York Times
A második világháború után kialakult világrend arra épült, hogy a gazdasági összefonódás csökkenti a háborúk esélyét, mert az országok túl sokat veszítenének egy konfliktussal.
Az elmúlt évek eseményei – az ukrajnai háború, az amerikai–kínai kereskedelmi konfliktusok, büntetővámok, a technológiai exportkorlátozások, valamint a pénzügyi és kereskedelmi szankciók – megmutatták, hogy ugyanezek a gazdasági kapcsolatok nyomásgyakorlásra is felhasználhatók.
Az államok ezért egyre inkább a gazdasági biztonságot helyezik előtérbe a puszta hatékonysággal szemben: igyekeznek csökkenteni függőségüket a stratégiai nyersanyagok, a félvezetők, az energia és más kulcsfontosságú ellátási láncok területén.
A szerző szerint ez nem a globalizáció teljes végét jelenti, hanem annak átalakulását.
A kereskedelem és a befektetések várhatóan egyre inkább politikai és biztonsági szempontok szerint szerveződnek, nem kizárólag gazdasági racionalitás alapján.
- Ennek következménye lehet a lassabb világgazdasági növekedés, magasabb költségek és tartósabb inflációs nyomás, ugyanakkor a kormányok szerint cserébe nagyobb nemzetbiztonsági ellenálló képesség érhető el.
A világ egy olyan korszakba lépett, ahol a kereskedelem, a technológia, a pénzügyi rendszer és az ellátási láncok már nem csupán a jólét eszközei, hanem a nagyhatalmi versengés és a geopolitikai konfliktusok fegyverei is. – elemzi a The New York Times.




