A nyugat-európai médiában megsokasodtak a Magyarország és az „orbáni politika” elleni sajtóközlemények, felszólalások, politikai állásfoglalások. Boldog Gizella óta évezredes partnerünk, Németország reakciói a legérdekesebbek. Ennek pszichológiai vetülete van. Vagy azért próbálnak lejáratni minket, mert a németek többsége azt szeretné a saját országában, ami nálunk van: biztonságot és kiállást a hagyományos értékek és a béke mellett. Vagy azért van a magyarellenes kampány, mert a német politika bűnbakot keres saját gyengeségére. A bűnbakot, mint oly sokszor a történelem során, Magyarországban találják meg, mi vagyunk a „Prügelknabe”, akit más helyett pofoznak, ostoroznak, mert akit a verés illetne, azt nem lehet bántani. Mi magyarok köszönjük, megszoktuk a verést, a kioktatást, a fölényeskedést, és csak mosolygunk rajta. Tudjuk, azért ilyenek most, mert bajban vannak.

A múlt héten a kötelező tévéadóból fenntartott közszolgálati német tévécsatorna, a ZDF félórás dokumentumfilmet sugárzott főműsoridőben arról, mennyire veszélyesek a magyarok. Érthetetlen másságukkal egyébként is azok, de most az EP-választások előtt különösen veszélyesek, mert Orbán meg akarja fertőzni a szabad Európát, és autokrata állammodelljét ki akarja terjeszteni az Európai Unióra. A riporterek tényekkel, számokkal, adatokkal akarták igazukat bizonyítani. Hivatkoztak a független sajtóra, a magyar jogállamiság kérdésében megszólaltatták a brüsszeli magyarellenes triumvirátust, Daniel Freundot és társait, két fiatal magyart pedig az Orbán-kínálta jövőképről faggattak. Az állandó negatív jelzőkkel, lenéző hangsúllyal és csúsztatások tömegével tűzdelt irányított igazmondásuk az én kommunista világban edződött fülemet nem tudták megtéveszteni. Kínos volt az is, hogy a magyar neveket, még Orbán Viktor egyszerű nevét sem sikerült hibátlanul leírniuk.

A néző a filmből megtudta, hogy azt a bizonyos fertőző magyar vírust módszeresen kiépített nagy hálózatok terjesztik, például a Megafon nevű jobboldali médiahálózat. A Megafon stílusában, hangvételében a trendi nyugati modellt követi. A németek viszont úgy látják, hogy a Megafon nem újságírást, hanem hamis információkon alapuló véleményformáló propagandát terjeszt. Kormánypropagandát. Ezt egy hamis információkon alapuló véleményformáló német propagandafilm közli a nézőkkel. Talán az a bajuk a Megafonnal, hogy nem baloldali zöld internacionalisták, hanem jobboldali, nemzetben gondolkodó emberek formálják saját ágendájuk szerint a közvéleményt.

Megtudjuk a filmből azt is, hogy a magyar vírust leghatékonyabban egy nemzetközi hálózattal rendelkező jobboldali agytröszt terjeszti, a Mathias Corvinus Collegium, mert ők elsősorban a fiatalokat fertőzik meg. Az MCC a Kárpát-medence legjelentősebb tehetséggondozó intézménye. Vallottan a nemzeti érdekeket, az összmagyarság boldogulását szolgálja, amikor lehetőséget ad a fiataloknak, hogy tanulmányaikat kiegészítve, a legkitűnőbb hazai és külföldi professzoroktól térítésmentes oktatást kapjanak. Nyugat-Európában is ennek érdekében terjeszkednek, ösztöndíjas helyekkel, egyetemközi szerződésekkel, csereprogramokkal, tulajdonrész-vásárlással, hol, milyen konstrukció működik. A csereprogram a legveszélyesebb, hiszen a Magyarországra érkező külföldi diákok megfertőződhetnek a magyar vírussal, amikor észreveszik, hogy mindaz, amit odahaza hallottak a magyarokról, bizony nem igaz. Azt láthatják, hogy Magyarország minden tekintetben szabad ország, és ez igen veszélyes.

Az MCC már Bécsbe, Berlinbe, Brüsszelbe, sőt Londonba is betette a lábát. A nagy hírű oknyomozó portált, a Correctivet sokkolta, hogy Orbán Viktor szelleme az MCC álruhájában beköltözött a különböző egyetemi rangsorok élén álló berlini ESMT-be. Az ESMT Európa egyik vezető üzleti magánegyeteme, felügyelőbizottsága és kuratóriuma is magas rangú tagokból áll. Az Allianz AG, a Deutsche Bank, az RWE, a Robert Bosch csoport, de még a Katari Befektetési Hatóság is megtalálható a fenntartók között. A katari befolyás láthatólag nem zavarja az oknyomozókat, az ő feladatuk Orbán Viktor lejáratása. Ehhez be kell feketíteni az MCC-t, be kell bizonyítani, hogy Orbán jobboldali populista világképét propagálják!

A Mathias Corvinus Collegium konzervatív, nemzeti érzelmű hitvallása egyébként is nagyon zavarja a liberális Európát. Hogy lehet az, hogy Orbán és szellemisége mindenhova beszivárog, hogy társakat és követőket talál? – teszi fel a kérdést a Correctiv. Izgalmas és tanulságos az az okfejtés, ahogy az ESMT-ben létrehozott magyar érdekeltségű kis tanszéktől eljut a putyini befolyásig a magát korrektnek tartó oknyomozó portál. Lássuk!

Az MCC tízszázalékos részesedéssel rendelkezik a Mol – a korrektek szerint – „magyar állami” olajtársaságban. (A Mol valójában egy magyar multinacionális olaj- és gázipari vállalat, részvényeinek egyharmada különféle külföldi befektetési alapok kezében van. A külföldi befektetők fele észak-amerikai, másik fele európai, egy kevés részvény jut a távol- és közel-keletieknek.) A Mol legnagyobb bűne az, hogy Oroszországgal üzletel. A szankció alá eső orosz kőolajimport csak a tengeri beszállítást érinti, a csővezetékest nem, mert Orbán addig lobbizott Brüsszelben, amíg rákényszerítette akaratát a többiekre. Így a magyarok az olajimporttal továbbra is támogatják Oroszországot. Az oknyomozók csak azt felejtik el leírni, hogy Magyarországnak ismert okokból nincs már tengerpartja, és még a kommunista időkben kényszerítették a „Barátság”-kőolajvezeték megépítésére, hogy amíg a világ világ, az oroszoktól függjön. Egy ideje függünk az ukránoktól is, akik hol elzárják a csapot, hol sokszorosára emelik a tranzitdíjat, attól függően, hogy zsarolni vagy nyerészkedni akarnak. Így lesz az olcsó orosz olajból drága olaj, mire Százhalombattára becsordogál.

A berlini tekintélyes magánegyetem tehát olyan magyar intézménnyel dolgozik együtt, amely az Oroszországból Európába irányuló olcsó kőolajimportból profitál. Félő, hogy az egyetemen ezek után az EU hatáskörének csökkentéséről, az Oroszország elleni szankciók leállításáról, a klímavédelemről és a migrációról a jobboldali populista Orbán Viktor véleményét fogják népszerűsíteni. Az oknyomozók azt gyanítják, hogy Orbán az orosz olajból nyert profitból finanszírozza az európai demokráciát és az európai egységet aláásó kampányát is. Azaz Magyarország orosz érdekeket képvisel!

Ezzel a gondolattal sokszor lehet találkozni. Kedves német professzor ismerősöm következetesen Frau Putyinnak szólít engem, és nem érzi, mennyire sértő a tréfásnak szánt megszólítás. Azt sem érti, hogy a magyarok hogyan támogathatják az oroszokat. Szerinte ugyanis ha valaki nem ukránbarát, akkor csak oroszbarát lehet. Harmadik út, árnyalatok nincsenek, még háború vagy béke alternatíva sem, mert az ukránok Európa szabadságáért harcolnak és ezt a harcot a végsőkig támogatni kell. Ez a rendíthetetlen német álláspont. (Csak ne ez a harc legyen a végső!)

Április végén immár harmadszor rendezték meg Budapesten a konzervatívok nagy világtalálkozóját, a CPAC-t. Jó volt látni, hogy a következetes magyar politikának kontinenseket átívelően mennyi támogatója van a világban. Hihetetlenül nagyszerű érzés volt hallani mindazt a dicséretet és köszönetet, amivel a háttérbe szorított konzervatív politikusok illették Magyarországot. Hogy hazánk, ez a kicsiny, tízmilliós ország a remény szigete a megőrült világban. „Sok szenvedés vár még a magyarokra – jövendölte Szent Pio atya –, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük, általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.” Valahogy ezt éreztem a Békemenetben is. Félmillió ember vonult végig a Duna-parton, az emberek boldogok voltak, a szeretet és a békevágy pozitív energiája áradt a tömegben.

Erről persze egy mukk sem volt a német médiában, mert magyarellenes propagandájuk hatását befolyásolhatta volna. Mindez annak a jele, hogy félnek a magyar vírustól. Félnek, hogy Magyarországnak a konzervatív nemzeti értékek és a béke melletti elkötelezettsége követendő mintát nyújt az európai polgárok számára. Úgy legyen!

Rab Irén
A szerző történész