2024.június 21.
Alajos, Leila

A német gazdák és a világháború

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat
000 34f467l

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

A megalkuvó német nagypolitika saját hibájának következményeivel kénytelen jelenleg megküzdeni, mert ami egyszerre volt várható és elképzelhetetlen, megtörtént. A német gazdák sztrájkba léptek, és elszántságukat látva ez akár Ukrajna feltétel nélküli európai támogatását is veszélybe sodorhatja.

„Úgy látszik, a németeknek meg az ilyen nemtörődöm, a nemzeti érdekeket semmibe vevő globalistákból lett elege. Ha a német gazdák és velük szimpatizálók kitartanak, az Scholz kancellári székébe is kerület. S amennyiben ez bekövetkezik, az tragédia lenne Ukrajna jelenlegi vezetésének, de nagy siker Európának, amelyet egy olyan háborúskodásba vontak bele, amit valójában nem akart”
Fotó:EUROPRESS/Odd ANDERSEN/AFP

Napóleon oroszországi hadjáratával egy dolgot kétségtelenül bebizonyított, az oroszokra lehet vereségeket mérni, de a végső győzelmet csak úgy lehet megkockáztatni, ha önmagukat, a támadó seregeket is feláldozzák. Az orosz vezetés inkább Moszkvát is felgyújtotta, feláldozva büszkeségüket, mintsem hogy megadják magukat. Miért is fontos ez a történelmi tanúság? Mostanában, amikor Európa egy atomháború szélén táncol, újra és újra fölmerül a kérdés, vajon megéri kockára tenni egy ostoba proxy háború miatt a termonukleáris pusztítást?

„Oroszország ma egy határozott kézben van, szemben az Európai Unió nagyhangú, de valójában igencsak bizonytalan 26 vezetőjével, akik a média előtt kiállnak Ukrajna mellett, egymás között pedig a pokolba kívánják Zelenszkijt meg Ursula von den Leyent a háborújukkal együtt”

Néhány nappal ezelőtt a német BILD egy belső használatra készült dokumentumot szellőztetett meg, amely azt részletezte, hogy Oroszország hogyan tudja tovább eszkalálni az ukrán válságot, és ez hogyan vezethet világháborúhoz. Az ilyen titkosnak mondott iratok általában szándékosan kerülnek a sajtó kezébe, amivel több célt is elérhetnek a szervezők, most leginkább azt, hogy fokozzák az oroszfóbiát, hiszen közelegnek az európai választások, és Donald Trump is könnyen újra elnök lehet az Egyesült Államokban. A dokumentummal kapcsolatban az amerikai Ben Hodges nyugalmazott altábornagy azt mondta: „Ha a nemzetek nem veszik komolyan Oroszország fenyegetését, és nem lépnek fel szövetségben, akkor a harmadik világháború mindössze 18 hónapon belül kibontakozhat.” 

„Az, hogy Oroszország provokálná a NATO-t, nem túl hihető elképzelés. Az viszont, hogy egyre szélesebb körben beszélnek a III. világháborúról, valóban óvatosságra kéne, hogy intse a döntéshozókat”

Korábban, 2023. december elején Bundeswehr főfelügyelője-főparancsnoka Carsten Breuer kijelentette, hogy Oroszországgal kapcsolatban aggódik az ország újrafegyverkezése, és Vlagyimir Putyin elnök retorikája miatt. Úgy vélte, nincs visszaút az Ukrajna elleni nagyszabású orosz invázió előtti időkbe, és Németországnak hozzá kell szoknia ahhoz a gondolathoz, hogy egy nap talán védekező háborút kell vívnnia. Arra a kérdésre, hogy a Bundeswehr képes lenne-e megbirkózni egy esetleges NATO elleni orosz támadással az ukrajnai háború befejezése után, Breuer azt válaszolta: „Igen. Pont. Nincs más választásunk. Meg tudjuk védeni magunkat, és meg is fogjuk védeni magunkat.” Nos, ezek a szavak sem a megbékélés irányába mutatnak.

Ugyanezen a napon, december 9-én a német pénzügyminiszter Christian Lindner az X-en azt írta, nem akarja megingatni Ukrajna támogatását és egyetért Olaf Scholz-cal abban, hogy Ukrajna támogatása egyben befektetés a biztonságunkba is.

„A fősodratú média újra elővette a régi ijesztegetést, miszerint az orosz tankok fenyegetik a Nyugat Európát, és már-már New Yorkot is, ahogy azt a Kelly hőseiben vizionálta <Csodabogár> Donald Sutherland”

Emmanuel Macron január 16-án úgy nyilatkozott közel négyszáz újságíró előtt, hogy azért nem szabad megengedni Oroszország győzelmét, mert akkor étvágyat kap további államok megtámadására. Macron szerint nem hagyhatjuk, hogy Oroszország győzzön, és nem is szabad engednünk, mert akkor Európa és Oroszország egész szomszédságának biztonsága megkérdőjeleződne. Mintha Putyin egész Európa ellen indított volna háborút, holott ez képtelenség, hiszen a NATO nyilvánvalóan erősebb, és egy ilyen küzdelem egyenesen vezetne az atomarzenál megnyitásához. Mint ahogy az sem igaz, hogy Európa kérte föl az ukránokat, hogy ne a tárgyalóasztalnál keressék a megoldást a szakadár térségek ügyében, viszont a rájuk nehezedő angolszász nyomás és ígéret cunami következtében az uniós vezetők részéről tapasztalt passzivitást biztatásként fogtak föl.

„Mivel Macron ugyan néha eljátssza a gall kakast, aki független, és akinek senki sem parancsol, ő is részese a globalista elitnek, így valójában ő sem mer békéről beszélni. És hogy szavait alátámassza, újabb 40 SCALP (angol nevén: Storm Shadow) nagy hatótávolságú precíziós rakétát, és többszáz bombát küld Ukrajnának”

Ha megpróbálunk a francia elnök szavai mögött valami igazság félét keresni, akkor sajnos az tény, hogy Angela Merkel és Francois Hollande idején, 2014-2015-ben a minszki megállapodásokkal egy látszat béketervet hoztak létre. Merkel később bevallotta, hogy valójában csak az időhúzásra játszottak, amíg az ukránokat megfelelően felszerelik és kiképzik, valamint hogy egy nemzetközi koalíciót hozzanak létre Ukrajna támogatására. Vagyis az európai nagypolitika gyávaságból vagy tehetetlenségből nem is gondolta komolyan a békés rendezést, hanem beállt az Egyesült Államok gerjesztette konfliktus továbbvitelébe.

Amikor Peszkovot megkérdezték, hogy az invázió előtt nyolc évvel Moszkva fontolóra vette-e a katonai beavatkozást a „donyecki népköztársaságok” érdekében, akkor a szóvivő így válaszolt: „Nem, ez a kérdés nem merült el. Természetesen figyelemmel kísértük, ami Ukrajnában történik, és láttuk Ukrajna folyamatos militarizálódását, láttuk a készülődését, hogy megpróbálja erőszakkal megoldani a Donyec-medence problémáját, ami természetesen azonnal megszüntette volna a minszki megállapodások létét, amelyek mára már a feledés homályába merültek.”

„Mert az továbbra is nagy kérdés, hogy az ukrán hadsereg valóban támadásra készült-e 2022 február-márciusában, ahogy ezt az oroszok állították”

Ugyanakkor azt ki tudjuk olvasni a sorok közül, hogy az újabb világháború, ha nem Európában lesz, akkor Kína és Tajvan környékén, annak ürügyén fog kirobbanni. Nagyon tanulságos interjú jelent meg a Magyar Nemzetben Buzna Viktorral, a magyar Külügyi Intézet kutatójával. Buzna szerint a tajvaniak a kínai katonai fölény miatt elrettentési („borz”) stratégiára készülnek: „Azt ugyanis Tajvanon is tudják, amennyiben Kína akarná, el tudná foglalni a szigetet. Ezért a védelempolitika a másik fél költség-haszon elemzéséből indul ki, vajon milyen áron érné meg a szárazföldi Kínának elindítani a támadást? Tajvan azon dolgozik, hogy ennek az ára a lehető legmagasabb legyen. Saját légvédelmi rendszerrel lassítani légterének elvesztését, pusztítaná a partok felé tartó hadihajókat, a partra szállást követően véres városi és dzsungelharc várna a kínai katonákra. … Egész Ázsiában Tajvannak lesz a legnagyobb, 200 darabos F-16 harci gépekből álló flottája, az Egyesült Államokból ugyanis újabb szállítmány érkezik. Idén vízre bocsátják a 2016-ban indított tengeralattjáró-program első példányát. Tavalyi bejelentésük szerint amerikai NASAMS légvédelmi rendszer beszerzésén gondolkodnak. Ezek a hírek Kínából könnyen tűnhetnek úgy, hogy a borzstratégia leple alatt a tajvani vezetés egyre inkább amerikai támadással számol.” (MN. 2024. január 15.)

„Az internet tele van ilyen és ehhez hasonló cikkekkel és elemzésekkel. Tehát nem babra megy a játék, mert ahol a suttogó propaganda beindul, ott valami tényleg készülődik”

Most lett érdekes a német politika, hiszen köztudott, hogy Olaf Scholz nem akart német nagy hatótávolságú rakétákat (Taurus) küldeni Ukrajnának, de a fokozódó nyomás következtében akár ez is bekövetkezhet. Csakhogy történt valami, mert kitört a német gazdák lázadása, amihez több szimpatizáns szervezet is csatlakozott, és a nép körében is nagy népszerűségnek örvend. A zöldpárti gazdasági minisztert, Robert Habecket kis híján meglincselték a rá várakozó gazdák, tehát igen komoly baj van, ha az amúgy birka türelmű németek idáig eljutnak. Ez a gazdatüntetés, ha végig viszik, óriási lehetőség lenne az háborús ukrán kabinet ellehetetlenítésére. Mert az egész gazda-tüntetés a támogatások megkurtítása és Ukrajna további pénzügyi támogatása körül zajlik. És úgy tűnik, a német népnek elege lett a szivárvány koalíció háborúpárti, túlerőltetett gazdaságpolitikájából, ami nem is csoda. A másik német „zöldség”, egyben német külügyminiszter Annalena Baerbock 2022. szeptemberben kijelentette, nem számít, mit gondolnak a német választóim, ő teljesíteni akarja az ígéretét az ukrán népnek.

„Úgy látszik, a németeknek meg az ilyen nemtörődöm, a nemzeti érdekeket semmibe vevő globalistákból lett elege. Ha a német gazdák és velük szimpatizálók kitartanak, az Scholz kancellári székébe is kerület. S amennyiben ez bekövetkezik, az tragédia lenne Ukrajna jelenlegi vezetésének, de nagy siker Európának, amelyet egy olyan háborúskodásba vontak bele, amit valójában nem akart”

A német gazdák talán nem is tudják, mekkora lehetőség van a kezükben, hiszen sikerük esetén nem csak a saját helyzetükön javítanának, de könnyen lehet, hogy az Európai Uniót is megmentenék attól a horribilis kiadástól, amit Ukrajna további segélyezése jelent, és ilyen módon talán egy újabb világháborús fenyegetést is letörhetnének. Legalábbis Európában.

Forrás:Moszkvatér

Mi a reakciód?
👍tetszik
0
👍tetszik
👎nem
0
👎nem
💘szeretem
0
💘szeretem
😡dühítő
0
😡dühítő
😂vicces
0
😂vicces
😮húha
0
😮húha

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

További cikkek