Mit tudott a szelíd és alázatos szívű Jézus a háborúról? Mit mondana, ha ma élne? Nyilvánvalóan ugyanazt. Egyrészt lenne véleménye a fegyverekkel vívott csatákról, másrészt lenne véleménye a narratívák harcáról. Hogy milyen szavakat használna, hogy milyen forrásokból merítené az emberi tudását, azt nem tudjuk. De amikor a földön járt és szelíd hasonlatokban beszélt, egyszer ezt mondta: „³¹Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? ³²Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér.” (Lk14, 31-32)

Keresztelő János a katonákról

Izrael népének valós tapasztalata volt a katonaságról. A rómaiak állomásoztak náluk. Azt, hogy hogyan viselkedtek megtudhatjuk Keresztelő Jánosnak a velük folytatott párbeszédjéből. „¹⁴Megkérdezték tőle a katonák is: Mi pedig mit tegyünk? Nekik ezt felelte: Senkit ne bántalmazzatok, senkit meg ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal!” (Lk3, 14) János nem azt mondta a zsoldosoknak, hogy tegyék le a fegyvert, menjenek a pusztába és éljenek remete életet. Azt kérte, hogy ne éljenek vissza a helyzetükkel, elégedjenek meg a zsoldjukkal. És ezzel a tanítással Jézus is egyetértett. Ha nem így tette volna, akkor felszólítja Jánost, hogy mást mondjon. Ezért azt gondolhatjuk, hogy Jézus tudta, hogy az emberiség a történelem során még sok háborút fog átélni, és ebben a túlkapásokat ítélte el. De szólt egy másifajta háborúról is.

Jézus nem békét hozott

„³⁴Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. ³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. ³⁶Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.” (Mt10, 34-36) Kemény szavak az előbbiek. Olyan csatákról szólnak, amelyeket napjainkban is vívunk. Nem volt még régen, amikor Tőkés Lászlóról a saját sógora jelentet a Szekunak… Lehet, hogy ma már nincsenek minden munkahelyen besúgók, de mindennapi tapasztalatunk, hogy őrületes kommunikációs háború dúl a világban. Ezt is előre látta a Mester.

Narratívák háborúja

Mindennapos tapasztalatunk, hogy a parlamenttől a postáig mindenütt folyik a szöveges küzdelem. A jó Krisztus-követők azonban ezekben a csatározásokban sem csak magukra számíthatnak. Nagyszerű fegyverük van. Erről ezt tanította az Úr. „¹¹Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és hatalmasságok elé hurcolnak benneteket, ne gondolkozzatok rajta, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok, ¹²mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok.” (Mt13, 11-12)

A keresztények nem betanult kommunikációs harcmodorral élnek. Nem akarnak olyan törpe diktátorok lenni a környezetükben, mint akik Alinsky módszerével hadakoznak a demokrácia nagyobb védelmére. Nem. Mi keresztények olyan ékesszólást kapunk, amit a társadalommérnökök soha, de soha megközelíteni sem tudnak. Ahhoz, hogy ez mindennapi ajándékunkká váljon pedig csak egyetlen dolgot kell tennünk: bátornak maradni.

Rákóczi Piroska