A háború sötét leple alatt virágzik a korrupció Ukrajnában.

Ukrajna az önállósulása óta küzd a korrupcióval, különösen annak felső szinteken elkövetett típusával. Bár még az országot feltétel nélkül támogató nyugati hatalmak is régóta elvárják az ukrán vezetéstől a korrupcióvalszembeni fellépés fokozását, így is kérdéses, hogy mennyire veszi komolyan ezt az igényt a kelet-európai ország. Ha megnézzük ugyanis az elmúlt évek korrupcióvalösszefüggő felméréseit, világosan látszik, hogy még a balliberális érdekek megrendeléseit kiszolgáló szervezetek sem tudják úgy alakítani “mutatóikat”, hogy azok Ukrajnára nézve kedvező eredményekkel záruljanak. Ráadásul a háború újabb, korábban ismeretlen utakat nyitott meg a korrupció előtt az országban, hozzájárulva ahhoz, hogy a visszaélések – még Ukrajna viszonylatában is – addig ismeretlen méreteket ölthessenek. Az elmúlt időszakban az állam minden szintjén egymást követték ezek a botrányok, amelyért a friss kutatások szerint egyértelműen az ukrán elnököt teszi felelőssé a lakosság.

Ukrajnában történelmi hagyományai vannak a korrupciónak, különösen annak felső szinteken elkövetett típusának. A Szovjetunió összeomlása után – a privatizációs visszaélések és egyéb hatalmi átrendeződések eredményeként – az ország az oligarchikus struktúra és a káros politikai berögződések fogságába esett, amelynek negatív következményei a mai napig érezhető, mély sebeket ejtettek az állam normális – közkedvelt nyugati szóhasználattal élve – “jogállami” működésén.

Sokat mondó tény, hogy a felső szinteken megjelenőkorrupció definícióját az Európai Számvevőszék éppen egy korábbi, Ukrajnával foglalkozó jelentésében értelmezte: “a magas szintű hatalommal való olyan visszaélés, amely kevesek javát szolgálja, és széles körben súlyos kárt okoz az egyéneknek és a társadalomnak”. Vagyis a közjavak jogtalan eltulajdonítása a közhatalom birtokosai által, amely nemcsak a közintézményekbe, összességében pedig az ország vezetőibe vetett bizalmat zülleszti le, hanem a szabad versenyt és a gazdasági növekedést is akadályozza. Mindez valamelyest magyarázza azt a meglehetősen atipikus helyzetet, hogy még az országot egyébként feltétel nélkül támogató nyugati politikai vezetők és pénzemberek is elvárják az ukrán vezetéstől, hogy szabjon gátat a határain belül uralkodó korrupciónak.

Ennek ellenére erősen kérdéses, hogy voltaképpen mennyire veszi komolyan ezt az igényt a nyugati szövetségi rendszerekhez csatlakozni vágyó Ukrajna. Ha ugyanis megnézzük az elmúlt évek korrupcióval összefüggő felméréseit, világosan látszik, hogy a balliberális érdekek megrendeléseit kiszolgáló szervezetek sem tudják úgy alakítani “mutatóikat”, hogy azok kedvező eredményekkel záruljanak a kelet-európai országra nézve, amely:

• a  háború kitörése előtt a Global Initiative against Transnational Organized Crime (GITOC) bűnözési indexén a világ 193 országa közül a 34., míg Európában a 3. legrosszabb;

• a Transparency International korrupciós rangsorában 2021-ben a 180-ból az 59., míg 2022-ben a 65. legrosszabb helyet érte el. 

A rendkívül lesújtó képet csak tovább súlyosbítja, hogy miközben a háború újabb, korábban ismeretlen utakat nyitott meg az országban a korrupció előtt, egyben hozzájárult ahhoz is, hogy a visszaélések – még Ukrajna viszonylatában is – eddig ismeretlen méreteket ölthessenek. Mindez pedig soha nem látott morális mélységekkel párosul, hiszen gyakran a hazát kiárusítva, vagy épp a háború borzalmait elszenvedő katonák, illetve civil lakosság gyötrelmeit felhasználvatörténik. 

Erre hívta fel a figyelmet Seymour Hersh többszörös Polk- és Pulitzer díjas oknyomozó újságíró is, aki az idén áprilisban közzétett írásában – egy amerikai hírszerzési tisztviselőre hivatkozva – nem kevesebbet állított, minthogy az ukrán központi vezetés által üzemeltetett korrupciós-hálózat megközelítőleg 400 millió dollárt sikkasztott el az Egyesült Államok által nyújtott üzemanyagtámogatásokból. Hershszerint az amerikai vezetés kezdettől fogva tudott a visszaélésekről, ám a “magasztosabb cél” érdekében némán tűrt, egészen addig, amíg a korrupció tarthatatlan méreteket nem öltött, lépésre kényszerítve ez által Amerikát, aki magát a CIA igazgatóját William Burns-t bízta meg, hogy tegyen rendet az ukrán fejekben. Burns januári kijevi útja során – határozott utasítások mellett – egy 35 névből álló listát adott át Zelenszkijnek, amely azon tisztviselők adatait tartalmazta, akik a legtöbbet “markolták” az amerikai adományokból. Nem sokkal e találkozót követően az ukrán elnök több magas rangú állami tisztviselőt is menesztett hivatalából.

Érdemes megjegyezni, hogy idén nyáron – tehát mindössze pár hónappal a még a színfalak mögött kezelt esetet követően – az amerikai külügyminisztérium felügyelő hivatala már nyilvános jelentésében is arra figyelmeztetett, hogy az ukrajnai kormányzati és magánkorrupció ellehetetleníti az Ukrajnának a háború kitörése óta küldött támogatások nyomon követését, amely “hosszabb távon kockázatot jelent az amerikai és külföldi segítségnyújtások hatékonyságára nézve”.

Ez a tény ugyanakkor nem különösebben befolyásolja a nyugati döntéshozókat, akik továbbra is öntik a hadi támogatásokat az országba, amely amellett, hogy egyenes út az értelmetlen vérontás elhúzódásához, a civil lakosságot is hosszú időre potenciális veszélynek teszi ki szerte a világon. Hiszen éppen a „donorok” (EU, NATO) által kiadott riasztások szólnak arról, hogy az ukrán magánkorrupció és feketekereskedelem következtében már több nyugat-európai országban felbukkantak a támogatásként küldött fegyverek, gyakorlatilag korlátlan muníciót szolgáltatva ezzel a szervezett bűnözésnek.

Ám Januárban az amerikai üzemanyagtámogatások elsikkasztásától függetlenül is egymás után buktak bele a korrupcióba az ukrán állami vezetők.

Vjacseszlav Sapovalov védelmi miniszterhelyettest nem sokkal a lemondását követően tartóztatták le, miután egy oknyomozó lap felfedte, hogy közreműködésével a minisztérium sokszorosan túlárazva, 13 milliárd hrivnya (közel 130 milliárd forint értékben) kötött meg élelmiszerbeszerzési-szerződéseket a hadsereg ellátására. A tárca egyébként „technikai malőrnek” minősítette az esetet.

Távozni kényszerült Kirilo Timosenko, az Elnöki Hivatal helyettes vezetője, egyben Zelenszkij egyik fő bizalmasa is,aki számos más botránya mellett, még egy humanitárius célra adományozott autót is személyes használatba vett.

Vaszil Lozinszkij, infrastrukturáért felelős miniszterhelyettest pedig azért vették őrizetbe, mert 400 ezer dollár kenőpénzt fogadott el generátorok túlárazott beszerzésének elősegítéséért, mindezt egy olyan helyzetben, amikor hazája folyamatos áramhiánnyal küszködik az energiahálózatát ért támadások következtében.

Nem sokkal azt követően, hogy fény derült a túlárazott élelmiszerbeszerzésekre, újabb visszaélések láttak napvilágot a Védelmi Minisztériummal összefüggésben, amely ezúttal katonai ruhákat vásárolt meg sokszoros áron, ráadásul a beszerzendő téli felszerelések helyett, végül a hideg évszakban való használatra alkalmatlan, nyári viseletek érkeztek meg. Az esetet már Olekszij Reznyikov védelmi miniszter sem úsztameg, aki az ukrán elnök döntésének megfelelően, benyújtotta lemondását.

Reznyikov helyére Zelenszkij a korábban a hatóság által szintén vizsgált, az állami ingatlanok értékesítését irányító hivatal élén álló Rustem Umerovot nevezte ki, aki azonban Hersh CIA-s forrásai szerint “még elődjénél is korruptabb”, amit többek között az a mallorcai villa is bizonyít, amelyre az új védelmi miniszter a visszaélései következtében tehetett szert. Ezen az állásponton van az ukrán sajtó is, amely szerint Umerov több korrupciós ügyben játszott kulcsszerepet. 

A visszaélések a Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Minisztériumot sem kerülték el. A tárca mintegy 1,7 millió dollárral túlárazva, az alacsonyabb árajánlatokat figyelmen kívül hagyva – egy konkrét cégen keresztül – szerezte be az élelmiszert a harcok által leginkább sújtott területek lakossága számára. A minisztérium az eset kapcsán azzal érvelt, hogy a háború kezdetén azonnali döntésekre volt szükség, ezért nem volt lehetőség az érdemi mérlegelésre. Ezt a védekezést ugyanakkor erősen árnyalja az a további tény, hogy a minisztériumi kifizetések kedvezményezettjei között több fiktív cég is felbukkan.

A visszaélések helyi szinten is jelen vannak. Odesa városának polgármesterét, Gennagyij Truhanov-ot például azért tartóztatták le, mert a város vezetésében kiépített korrupciós-hálózata segítségével több millió hrivnyát sikkasztott el, többek között egy csődbe ment gyár épületének tizenhatszoros áron történő megvásárlásával.

A korrupció a közelmúltban az igazságszolgáltatás területét is közvetlenül érintette.

Nemrég hoztak döntést annak a Mykola Csauss, volt kijevi bírónak az ügyében (első fokon 10 éves börtönbüntetésre ítélték), aki egy előtte zajló eljárásban pénzt követelt ki (150 ezer dollárt) a vádlott hozzátartozójától az enyhébb ítélet meghozataláért cserébe. Csauss – aki azzal védekezett, hogy a befőttes üvegekben tárolt pénzkötegek, amelyeket saját autójában, illetve felesége kertjében rejtegetett, csupán egy kölcsön részét képezték – mentelmi jogát kihasználva Moldovába szökött a hatóságok elől, ahonnan későbbismeretlen emberrablók szállították vissza Ukrajnába. Az esethez hozzátartozik, hogy Moldova mindvégig az ukrán titkosszolgálatot gyanúsította a cselekménnyel.

Május közepén egyenesen Vsevolod Knyazev-et, a Legfelsőbb Bíróság elnökét tartóztatták le korrupció vádjával, amikor a hatóságok tetten érték a volt bírót több millió dollár kenőpénz elfogadása közben, hogy ellentételezéseként egy ukrán oligarcha javára befolyásoljon egy folyamatban lévő ügyet -mi több, “jogtalan előnyök megszerzésére irányuló rendszert”is működtetett más bírótársaival szándékegységben, akikkelszemben szintén eljárások indultak.

Mindezek ismeretében már egyáltalán nem hat a meglepetés erejével, hogy Knyazev idén április 20-án – tehát kevesebb, mint egy hónappal a letartóztatása előtt – írta alá azt a határozatot, amely az azóta szintén korrupciós botrányba keveredett Olekszij Szalnyikov-ot az Állami Igazságügyi Igazgatóság vezetőjévé nevezte ki.  

A korrupció egyik merőben új, háború által gerjesztett ukrajnai típusa pedig a sorozóközpontokat és a sorozásban résztvevő tisztviselőket érinti. Az már régóta nyílt titoknak számított Ukrajnában, hogy ezen a területen is tombolnak a visszaélések, és az illetékesek nagyságrendileg 10-12 ezer dollár – mintegy 4 millió forint – fejében bárki számára kiállítják az alkalmatlanságot igazoló hamis dokumentumokat. Érdemi fellépésre ennek ellenére csak idén nyáron került sor, melynek keretében menesztették az összes regionális toborzófőnököt, valamint több mint 100 büntetőeljárást indítottak meg 33 tisztviselővel szemben.

Mindeközben a korrupciós vihar szelei az ukrán elnököt is megcsapták, és Volodimir Zelenszkij körül is sorra bukkannak fel a kétes ügyek.

Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma által 2021-ben megszerzett úgynevezett Pandora Papers szerint Zelenszkij offshore cégek hálózatát használta fel három előkelő londoni ingatlan megvásárlására.

Ugyancsak a sajtó hozta nyilvánosságra, hogy az ukrán elnök egy közel 4 millió euró értékű toscanai villának is a tulajdonosa, amelyet ráadásul 2022 nyarán – a jelenlegi helyzetet tekintve, nem túl hazafias módon – orosz bérlőknek adott ki.

Végül, a Tűzfalcsoport is beszámolt arról a nemrég megjelenthírről, hogy Zelenszkij anyósán keresztül juthatott hozzá egy, az egyiptomi El Gounában fekvő, 5 millió dollár értékű luxusvillához.

Az előbbiek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy nemrég IhorKolomijszkij-t, az ukrán elnök korábbi mentorát és mecénását is letartóztatták korrupció gyanúja miatt.

Bár Zelenszkij a fentiek ellenére továbbra is kitartóan hangoztatja a korrupció elleni eltökéltségét, tényleges döntései azonban kifejezetten a visszaélésekkel szembeni korlátok lebontására irányulnak. Legújabb törekvéseként a kiemelt korrupciós eseteket átemelné a független szervek hatásköréből – a saját tulajdonképpeni fennhatósága alatt működő – Ukrán Biztonsági Szolgálat (SBU) alá. Ukrajna korrupcióellenes szervezete szerint ezzel az elnök nem mást akar elérni, minthogy “megvédje a legmagasabb rangú tisztviselőket és kormánytagokat a korrupciós vádaktól”.

Az elnökhöz hasonlóan értelmezi a korrupció visszaszorítását az ukrán törvényhozás is, amely nemrégiben szintén több, a visszaéléseket legitimáló javaslatot fogadott el:

• egy évvel elhalasztaná a képviselők vagyonnyilatkozatának újbóli kötelező nyilvánossá tételét, amelynek visszaállítása mind a támogatások, mind az uniós csatlakozás előfeltételeként szerepel(t);

• egy meghatározott összeghatárú eltérésen belül korlátozná a hamis vagyonnyilatkozatot tevő képviselők eltávolítását hivatalukból;

• eltörölné a képviselők államtól kapott, 75nm-nél kisebb alapterületű ingatlanjainak nyilvántartásba vételi kötelezettségét;

• szigorú korlátok közé szorítaná a képviselőkvagyonosodásának vizsgálatát.

Az elfogadott javaslatok és tervezett intézkedések fényében egyáltalán nem véletlen, hogy az elmúlt időszak korrupció kérdéskörét érintő közvéleménykutatásainak eredményei rendkívül negatív eredménnyel zárultak az ország vezetésére nézve.

Az Ilko Kucseriv Demokratikus Kezdeményezések Alapítvány a közelmúltban két jelentést is nyilvánosságra hozott a tárgyban.

Az első, júliusi felmérés eredményei nemcsak azt mutatták meg, hogy az ukránok 78%-a szerint személyesen Zelenszkijfelelős az országot egyre erőteljesebben behálózó korrupciómiatt, hanem egyenesen azt is megállapították, hogy e káros jelenség még magánál a háborúnál is negatívabban hat ki az ország gazdaságára.

Az augusztusi adatok pedig egyértelműen rávilágítottak arra, hogy Ukrajna lakosságának is rendkívül visszatetsző, ahogyan keleti szomszédunk elöljárói – az ország drasztikus állapotát kihasználva – visszaélnek hatalmukkal, hiszen a megkérdezettek több mint fele helyezkedett arra az álláspontra, hogy a nyugati szövetségeseknek még a jelenlegi helyzet ellenére is kizárólag a korrupció elleni harc feltétele mellett szabadna katonai segítséget nyújtania. Ugyancsak a válaszadók több mint 50%-a ellenezte azt a(z) – ország vezetése által – sokat hangoztatott antidemokratikus önvédelmi mechanizmust, miszerint a destabilizációt elkerülendő, tartózkodni kell a kormány által gyakorolt korrupció bírálatától.

Ukrajnának és a jelenlegi ukrán vezetésnek tehát nemcsak a Nyugat irányába kellene kézzelfogható eredményeket felmutatnia a jövőre nézve, hanem egy hasonlóan nehézfeladat is megoldásra vár: vissza kell szereznie saját népe bizalmát, amit mostanra a rendszerszintű korrupció totálisan leépített. 

Forrás:Tüzfalcsoport