-Muszlim város van születőben

Sobieski János lengyel király megszabadította Bécset a töröktől 1683-ban, ám kései revansként a muszlimok 2050-re a város többségét alkothatják a statisztikai adatok szerint. A város identitását már az új többség kulturális érzékenységéhez igazítják, hiszen „iszlamofóbiára” hivatkozva Bécs városa megakadályozta, hogy felállítsák a lengyel király szobrát győzelmének helyszínén, a Kahlenbergen. Fecseg a politikai felszín, morajlik a demográfiai mély: tavaly kiderült, hogy Bécs tanulóinak 41 százaléka muszlim. Elemzés Bécs „ellondonosodásáról”.

Lázár János kirándult Bécsbe 2018-ban, és készített egy videót arról, hogy az osztrák fővárosban egyre veszélyesebbek a hétköznapok, egyes belső kerületeket már szinte csak bevándorlók laknak. A magyar sajtó balliberális része kigúnyolta a minisztert, az osztrák sajtó nem gúnyolódott, hanem inkább magyarázta a bizonyítványát, és azt bizonygatta, hogy Lázár János téved, Bécs virtigli osztrák város, vannak ugyan bevándorlók, de kisebbségben, a multikulturalitás az ég ajándéka.

Pedig hazudtak. Az Osztrák Integrációs Alap (ÖIF) adatai szerint a szövetségi állam teljes népességében a külföldi születésű lakosság aránya Bécsben a legnagyobb: 40,9 százalék, tehát összesen 829 800 külföldön született ember élt Bécsben 2025 elején. 2015 elejéhez képest az arányuk 7,8 százalékkal nőtt – és ezek csak a külföldön születettek, a másod- vagy harmadnemzedékes bevándorlókat ebbe nem számolják bele. A Statista 2024-re vonatkozó népességi adatai szerint Bécs mintegy kétmillió lakosának körülbelül 50,5 százaléka migrációs hátterű – ezek természetesen nem mind muszlimok, de a tanulók száma jó iránymutató az arányokat illetően. Tehát eltelt tíz év Lázár János „hírhedt” bécsi látogatása után, és úgy látszik, hogy az idő a minisztert igazolja.

Sobieski, a bőrfejű

A Sobieski-szobor története dióhéjban a következő: 2013-ban a lengyelek egy, a lengyel királyt ábrázoló szobrot szerettek volna Bécs városának adományozni, a szobornak a talapzata is elkészült a Kahlenberg negyedben, ám a balliberális–zöld politikai intrikák megakadályozták a felállítását. Bár 2018-ban jóváhagyták a projektet, később mégis leállították, ugyanis 2024 végén, néhány hónappal a 2025-ös bécsi választások előtt Veronica Kaup-Hasler városi kulturális tanácsos (SPÖ) végleg elutasította az emlékmű felállítását. A város vezetése azzal érvelt, hogy Bécs nem kíván olyan emlékművet állítani, amelyet „idegengyűlölő uszításra, valamint iszlamofób vagy törökellenes (sic!) érzületek propagálására lehetne felhasználni”. A város döntését az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szabadságpárt is élesen bírálta, utóbbiak most is bohózatnak tartják a történteket.

Hogy Sobieski törökellenes-e? Igen, ez történelmi tény, hiszen a török ellen harcolt. Hogy az iszlamofóbia vezérelte? Aligha. III. Sobieski János (1629–1696) 1683. szeptember 12-én személyesen vezette Bécs megsegítésére seregeit a második török ostrom idején, és Kahlenbergnél aratott győzelmével megállította az Oszmán Birodalom nyugati terjeszkedését.

Beszéljünk világosan: ha a török elfoglalja Bécset, a hódoltság időszaka valószínűleg legalább száz évvel kitolódik Közép-Európában és a Kárpát-medencében; elképzelni is borzasztó, mi lett volna Magyarországgal, ha nem 1686-ban, hanem mondjuk 1786-ban szabadítják fel Budát az európai seregek. Az bizonyos, hogy nem a reformkor évtizedeiről beszélnénk a XIX. század elején, hanem valami egészen másról.

A parázs idén ismét felizzott a hamu alatt: a bécsi lengyel nagykövet élesen bírálta a város döntését a Heute újságnak adott múlt heti interjújában. Zenon Kosiniak-Kamysz azt nyilatkozta, hogy: „Bécs városa megígérte nekünk a szobrot”, ráadásul már elkészült, és jelenleg Lengyelországban van. A lengyelek tehát nem adják fel, továbbra is azt szeretnék, hogy a kahlenbergi üres talapzatra végre elhelyezzék a király szobrát.

A nagykövet ráadásul abszurdnak nevezte, hogy Che Guevara bronz mellszobra senkit sem zavar Bécsben, Sztálinnak pedig mindmáig látható egy domborműve az osztrák fővárosban (bizony, a 12. kerületben, a Schönbrunner Schloßstraße 30. alatt található az 1949-ben felavatott emléktábla azon a házon, ahol Sztálin 1913-ban élt – a szerk.), és éppen a várost felmentő király emléke nem kap polgárjogot. Úgy látszik, hogy Bécs tiszta szívből őrzi radikális, baloldali hagyományait, ám a város felszabadítójának emlékét iszlamofób idegengyűlöletre hivatkozva elutasítja.

Wiener Kebab

Ha húsz év múlva egy bécsi szeletet kérünk a császárvárosban, valószínűleg megkérdezik tőlünk, hogy csípősen? És hagyma is mehet bele? 2024-ben Ausztriában körülbelül 2,51 millió embernek volt migrációs háttere – magyarán külföldön születtek vagy ők maguk, vagy mindkét szülőjük; a harmadik generációs bevándorlókat már nem tartja számon a statisztika –, ami a teljes népesség 27,8 százalékát alkotja. Bécs ilyen szempontból kritikus helyzetben van.

A bécsi városi önkormányzat tavalyi adatai szerint a muszlim vallású gyermekek jelenleg a város általános és középiskoláinak legnagyobb vallási csoportját alkotják, az összes tanuló 41,2 százalékát (a bécsi oktatási tanácsos, Bettina Emmerling [Neos] hivatala által közzétett adatok körülbelül 112600 gyermeket fednek le az általános, közép-, speciális oktatási és műszaki iskolákban, ezek közül tehát 46200-an muszlimok). Ez kis, de észrevehető növekedés a tavaly előtti 39,4 százalékhoz képest.

Még riasztóbb, hogy az elvben 80 százalékban római katolikus Ausztria fővárosában csak a diákok 17,5 százaléka vallotta magát római katolikusnak (14,5 százalék ortodoxnak, ezek a kelet-európai bevándorlók – a szerk.), a diákok további 23 százaléka pedig egyáltalán nem tartja magát vallásosnak. Emmanuel Todd francia szociológus hipotézise szerint ha egy nyugati társadalomban eljön a vallás zéró állapota – amit az aktív, majd a zombi (tetszhalott) állapot előz meg –, akkor a vallás értékei, amelyek a társadalmi élet, az erkölcs és a kollektív cselekvés szervezői voltak, nem számítanak többé. Ez pedig mindent átalakít: a munkát és a nemzetet, a családon belüli és a szexuális viselkedést, a művészetet és a pénzhez való viszonyt.

Todd a zéró állapot beköszöntét az azonos neműek házasságának bevezetéséhez köti – nem értékítéletként, hiszen Todd nem konzervatív, hanem puszta szociológiai, leíró tényként, hiszen akkor az egyház már megbukott társadalomszervező erőként –, ez Ausztriában 2019-ben következett be. A zéró állapotban a társadalmi alrendszerek is össze fognak omlani, tehát aki abban bizakodna, hogy a bevándorlók majd asszimilálódnak, attól azt kell megkérdezni, hogy mégis mihez? A zéró keresztény állapot egyáltalán nem vonzó perspektíva, mert az maga a nihilizmus a különben liberális francia szociológus értelmezésében.

Az említett Bettina Emmerling „üdvözli” Bécs vallási és kulturális sokszínűségét, mondván, hogy a város ösztönzi a vallási közösségek közötti intenzív párbeszédet. Ugyanakkor hozzátette, hogy bizonyos aggasztó tendenciák – különösen a muszlim fiatalok körében – nem hagyhatók figyelmen kívül. A Der Standardnak azt nyilatkozta, hogy „Bécsben senki sem alapozhatja életmódját a nőkkel, kisebbségekkel, az állammal vagy a demokráciával szemben ellenséges vallási szövegek fundamentalista értelmezésére”, és hozzátette, hogy a legújabb tanulmányok szerint a bécsi fiatal muszlimok átlagosan nemcsak vallásosabbak, hanem hajlamosabbak is diszkriminatív vagy kirekesztő, például antiszemita nézeteket hangoztatni, a szexuális kisebbségekkel szembeni negatív attitűdöt, illetve a nemek közötti egyenlőség elutasítását.

Hogy mit tesz az identitásvesztés végstádiumában az osztrák állam? Előveszi a csodafegyverét! A fenti helyzet kezelésére kitalálták, hogy bevezetik a „demokráciában élni” nevű tantárgyat, amelyben a multikulturális együttélés szabályait és a demokrácia értékeit fogják közvetíteni a fiataloknak. Kommentár nélkül.

Habsburg-pasák

A 2007-es bécsi népesedési évkönyv kutatása szerint (Vienna Yearbook of Population Research 2007) a muszlim népesség, amely az 1981-es egyről 2001-re négy százalékra nőtt, 2051-re az osztrák lakosság 14-18 százalékát fogja kitenni, és a 15 év alattiak 32 százalékát is elérheti. Az utóbbi húsz év történései rácáfoltak a korabeli számításokra. A muszlim vallású iskolások számából ugyanis ki lehet számolni a városi muszlim népesség arányát.

Ha Bécs kétmillió lakosából 998 ezer külföldön született, miközben az iskoláskorú gyermekek körében (112600 fő) a muszlim vallásúak aránya 41 százalék, és számításba vesszük, hogy a muszlim népesség korstruktúrája fiatalabb, ezért a gyermekkorban mért felülreprezentációt egy Nyugat-Európában bevett, 1,4-1,8 közötti korrekciós tényezővel a teljes népességre kivetítjük, akkor nagyjából 22-28 százalékos városi arányt kapunk, ami Bécs esetében nagyjából 450-550 ezer muszlim lakosnak felel meg.

Az ausztriai teljes termékenységi ráta 2022-ben 1,4 volt az Osztrák Tudományos Akadémia (ÖAW) keretein belül működő Wittgenstein Központ mérései szerint – a csökkenő tendencia ellenére tavaly 1,58-os értéket regisztráltak, az emelkedést valószínűleg a migráció okozza. Az osztrák születésű nők átlagosan 1,22 gyermeket szültek, a külföldön születettek átlaga 1,57 volt; különösen nagy arányt jegyeztek föl az afganisztáni, szíriai és iraki nők körében, akik átlagosan 3,30 gyermeket hoztak világra. A jugoszláv utódállamokból származó nők átlagon felüli, 1,94 gyermekes termékenységi rátát mutattak, míg a török nők átlagosan 1,80 gyermeket vállaltak. Számunkra szomorú hír, hogy a 2004 után csatlakozott uniós országokból származó nők termékenységi mutatója jelentősen elmaradt az átlagtól (1,29), ahogyan a „régi” uniós tagállamokból származó, 1,10 gyermekes átlagú nőké is.

A statisztikai adatokat böngészve más érdekességeket is találunk: a teljes népességet vizsgálva a legtöbb külföldön született ember Vorarlbergben (23,6 százalék) és Salzburgban (22 százalék) élt. A legkisebb arányt Őrvidéken jegyezték 13,7 százalékkal – itt ráadásul kiemelkedő a magyarok aránya, mert a közel 40 900 külföldi születési helyű személy közül (a teljes lakosság 13,6 százaléka) 8300-an születtek hazánkban. A fentiek fényében érdekes adalék, hogy 2024-ben Bécsben az osztrákok munkanélküliségi rátája 8,4 százalék volt, a migrációs hátterűeké pedig 16,8 százalék, ami meghaladta az ausztriai átlagot.

Térjünk vissza az iskolákba, ahol most éppen a jövendő szülők koptatják az iskolapadot. A 2023/2024-es tanévben az osztrák tanulók 26,4 százalékának más volt az anyanyelve, mint a német, ami 5,1 százalékos növekedést jelent a 2013/2014-es tanévhez képest (ÖIF). Ezeknek a diákoknak az eloszlása azonban nagymértékben változik az iskolatípusok között: a speciális és a politechnikai iskolákban a nem német nyelvű tanulók aránya különösen magas volt – 44,1, illetve 44,1 százalék. Az új középiskolákban ez az arány meghaladta a 34,6 százalékot. Bécsben a nem német nyelvű tanulók aránya 50 százalék volt, míg Karintiában volt a legalacsonyabb, 17 százalék körüli.

A jelenlegi adatok alapján a különösen a bécsi iskoláskorú népességben mért 41 százalékos arány, valamint a muszlim és az eredeti osztrák népesség közötti jelentős termékenységi különbség arra utal, hogy a demográfiai változást elsősorban a generációk cseréje fogja meghatározni – az őshonos népesség feleződik, a bevándorlóké jelenleg növekszik, később akár stagnálhat is. Amennyiben ezek a mintázatok tartósak maradnak, a muszlimok aránya a következő 20-30 évben jelentősen növekedhet, és középtávon megközelíthetik, hosszabb távon pedig elérhetik a többségi státust; ugyanakkor a pontos időzítés soktényezős egyenlet, és számolni kell a városi életmód termékenységcsökkentő hatásával is. Mindezek ellenére az egyszerű többség 30-35 éves időhorizonton belül elképzelhető a jelenlegi számok alapján.

A jövő nagy magyar kérdése tehát nem az lesz, hogy nyithatunk-e cukrászdát Bécsben, hanem hogy nyithatunk-e dönerest. Ha pedig Sobieski lengyel király szobrára vagyunk kíváncsiak, bármikor átmehetünk a felvidéki Párkányba, hogy fejet hajtsunk előtte.