Még október 4-én azt a hírt kaptuk a Szentföldről, hogy ultraortodox zsidók megköpdöstek keresztény zarándokokat, de október 7-én már arról értesültünk, hogy a Hamasz brutális támadást mért izraeli katonákra és civilekre, melynek következtébe háború robbant ki a zsidók és a terrorszervezet között. Azóta folyamatosan érkeznek Gázából a borzalmasabbnál borzalmasabb képek. Szinte mindent tudunk és szinte semmit sem tehetünk. Úgy vagyunk ezzel, mint Jézus volt a tömeggel, mely a pásztor nélküli nyájra emlékeztette: megesik rajtuk a szívünk.
Keresztények Izraelben
Nyilvánvaló, hogy mind a fiatal zsidó katonák, mind az elfogott túszok, mind az ártatlan palesztinok sorsa foglalkoztat bennünket, keresztényeket. De hitünk tanításával egybeesik, hogy a Szentföldön élő Krisztus-követőkkel történtek is érdeklődésünk látóterébe kerüljenek.
Mint tudjuk, a Szentföldön sok keresztény felekezetnek van valamilyen képviseleti szervezete. Azt is közismert, hogy Izraelben élnek ottani állampolgárságú és helyi fölmenőkre büszke keresztények. A háború őket is érinti, de nem bénítja le.
A közelmúltban a legkiemelkedőbb esemény a katolikus patriarkátus területén, amikor a pátriárka újra a fölajánlotta a Szentföldet Miasszonyunk, Palesztina Királynőjének. A szentmisét abban a templomban tartották, melynek környéke Sámson tetteinek is otthont adott. Ezt a felajánlást minden évben meg szokták újítani. Idén a hívek száma néhány száz volt, míg a korábbi időkben több ezer katolikus szokott részt venni ezen az eseményen.
A kegyhelyeket nem látogatja senki
Arról, hogy nincsenek keresztény zarándokok az országban, az izraeli tudósítások szemérmesen annyit mondanak, hogy az izraeli GDP nagyjából 3,5 %-át kitevő turizmus gyakorlatilag megszűnt. Egy érzelmesebb beszámolóban úgy fogalmaztak, hogy nincs kígyózó sor a jeruzsálemi Szent Sír templom előtt. De ugyan ez a helyzet Názáretben és Betlehemben is. S hogy kevesen lépnek a földön járó Isten lábának nyomába, az egyáltalán nem zárja ki azt, hogy az út ne mártíromságba vezesse őket.
Gázában sokkal nagyobb a baj
Gázában nagyon kevés keresztény él. Egyik szellemi és lelki központjuk a Szent Család templom. A templom mellett iskola is található. A plébánia területén Teréz anya nővérei gondozzák az idős és beteg embereket. A plébániához tartozó iskolában a Rózsafűzér Nővérei tanítanak. A diákok nagyobb része muszlim. Az egész közösség túlélése bizonytalan. Blogposztunk megírásáig annyit tudunk róluk, hogy élnek, tartanak szentmisét, és hogy a templomban talált menedékre több száz ember. S bár őket még nem érte találat, volt már olyan, hogy egy rakéta egy nagyon közeli épületbe csapódott be. Azt, hogy mennyire reális veszély, hogy templomot is találat érje nem nehéz megbecsülni. Tudjuk, hogy 2014-ben, a gázai konfliktus idején a plébánia iskoláját lerombolták.
A templom Gázának azon a részén van, amelyet az izraeli hadsereg bekerített. A plébános és a nővérek úgy döntöttek, hogy nem hagyják el sem a rájuk bízottakat, sem Isten házát. Az iskolás gyerekek nemrég egy videóban fordultak a világhoz. Azt kérték, hogy imádkozzunk értük. És éppen ez az a szinte semmi, ami mégis a Mindent érheti el.
Rákóczi Piroska
