Az iráni konfliktus és a Hormuzi-szoros körüli feszültség nemcsak katonai és diplomáciai válságot okozott, hanem azonnal megjelent az energiaszámlákban is. Az Izvesztyija számításai szerint az Európai Unió országai a közel-keleti eszkaláció kezdete óta mintegy 41 milliárd euróval fizethettek többet az olaj- és gázimportért.

A legnagyobb teher a nagy ipari gazdaságokra nehezedett. Németország többletkiadása a becslés szerint körülbelül 8,6 milliárd euró, Olaszországé 6,7 milliárd, Franciaországé pedig 4,6 milliárd euró lehetett. Ezek az országok továbbra is jelentős energiaimportőrök, miközben iparuk érzékenyen reagál az olaj- és gázárak emelkedésére.

A Hormuzi-szoros lett a világgazdaság szűk keresztmetszete

A válság középpontjában a Hormuzi-szoros állt, amely a világ egyik legfontosabb tengeri energiacsomópontja. A szoroson normál időszakban a globális folyékony szénhidrogén-forgalom jelentős része, valamint a világ LNG-kereskedelmének komoly hányada halad át. Amikor a térségben nő a katonai kockázat, az azonnal megjelenik az olajárban, a biztosítási díjakban, a fuvarköltségekben és a szállítási időkben.

A Brent ára a konfliktus alatt jelentősen emelkedett, ami tovább növelte az európai gazdaságokra nehezedő nyomást. A drágább energia nemcsak a nagyvállalatoknak fáj: a háztartások fűtési, közlekedési és fogyasztási költségei is nőnek, miközben az energiaigényes iparágak versenyképessége romlik.

A Perzsa-öböl országai is nagyot buktak

A drágább olaj első ránézésre kedvezhetne az exportőröknek, de a Hormuzi-szoros körüli fennakadások a Perzsa-öböl államainak is súlyos veszteséget okoztak. Az Izvesztyija becslése szerint a térség országai összesen 132–135 milliárd dollárnyi bevételtől eshettek el a korlátozott vagy elmaradt szállítások miatt.

A legnagyobb vesztesek között szerepelhet Irak, Szaúd-Arábia, Kuvait és Katar. Irak és Kuvait helyzete különösen érzékeny, mert költségvetési bevételeik erősen kötődnek az olajexporthoz. Az Egyesült Arab Emírségek valamivel jobb helyzetben van, mert egyes exportútvonalai Fudzseira irányába kikerülik Hormuzt, de a turizmus és a légi közlekedés zavarai ott is érezhető károkat okozhattak.

Az Egyesült Államok relatív nyertese lehet a válságnak

A válság egyik paradoxona, hogy miközben a magas energiaárak az amerikai fogyasztókat is sújtják, az Egyesült Államok energiaszektora profitálhat a kialakult helyzetből. Az amerikai olaj-, LNG- és kőolajtermék-export iránt nőtt a kereslet, különösen azokban az országokban, amelyek a közel-keleti ellátási kockázatok miatt alternatív forrásokat keresnek.

Washington számára ez gazdasági és geopolitikai előny is lehet. A magasabb export támogatja az amerikai energetikai ágazatot, munkahelyeket teremthet, és növeli az Egyesült Államok szerepét az európai és ázsiai energiapiacokon. Közben az európai ipar számára a drágább energia újabb versenyképességi csapást jelent.

Oroszországnak egyszerre lehet előny és kockázat

A magasabb olaj- és gázárak rövid távon Oroszország számára is kedvezőek lehetnek, hiszen javíthatják az exportbevételeket és a költségvetési pozíciókat. A közel-keleti bizonytalanság miatt egyes ázsiai vevők nagyobb érdeklődést mutathatnak az orosz energiahordozók iránt, különösen akkor, ha a Perzsa-öbölből érkező szállítások kiszámíthatatlanná válnak.

A kép azonban nem egyértelműen pozitív. Egy tartós közel-keleti válság lassíthatja a világgazdaságot, ami idővel csökkentheti az energia iránti keresletet. Emellett veszélybe kerülhetnek az Iránon át vezető kereskedelmi és logisztikai útvonalak, köztük az Észak–Dél nemzetközi közlekedési folyosó, amely Moszkva számára stratégiai jelentőségű.

A világgazdaság lassulhat, de nem áll meg

A konfliktus hatása túlmutat az olajpiacon. A drágább energia emeli az inflációt, növeli a szállítási költségeket, és óvatossá teszi a befektetőket. A globális kereskedelemben már korábban is látható volt a hosszabb útvonalakra való átállás, a biztosítási díjak emelkedése és az ellátási láncok újraszervezése.

A világgazdaságot ugyanakkor nem bénította meg a válság. A technológiai szektor, különösen a félvezetők, az elektronika és a mesterséges intelligenciához kapcsolódó beruházások továbbra is húzóerőt jelenthetnek. A szolgáltatások és az alternatív logisztikai útvonalak szintén tompíthatják a sokkot.

A béke ára is az energiapiacon dől el

Ha az amerikai–iráni megállapodás valóban tartósan újranyitja a Hormuzi-szorost, az enyhítheti az olajpiaci nyomást és mérsékelheti az európai energiaszámlákat. A bizalom azonban nem áll helyre egyik napról a másikra. A hajózási társaságoknak biztonsági garanciákra, a biztosítóknak alacsonyabb kockázatra, a piacoknak pedig kiszámítható politikai helyzetre van szükségük.

A mostani válság legfontosabb tanulsága, hogy a globális energiapiac továbbra is rendkívül sérülékeny. Egyetlen szoros, néhány tengeri útvonal és néhány politikai döntés elegendő ahhoz, hogy Európa, a Perzsa-öböl és az Egyesült Államok gazdasági mérlegei egyszerre mozduljanak el. A Hormuzi-szoros ezért nemcsak földrajzi átjáró, hanem a világgazdaság egyik legérzékenyebb nyomáspontja maradt.