Pekingben nagyszabású fogadással emlékeztek meg a Sanghaji Együttműködési Szervezet, vagyis az SESZ megalakulásának 25. évfordulójáról – számolt be a Global Times. Az eseményen a tagállamok, a megfigyelő országok és a párbeszédpartnerek diplomatái mellett kínai kormányzati vezetők, nemzetközi szervezetek, üzleti körök, kutatóintézetek, civil szereplők és médiaszereplők is részt vettek.

A szervezetet 2001. június 15-én hozták létre Sanghajban, a korábbi „sanghaji ötök” együttműködéséből. Kezdetben elsősorban határbiztonsági, közép-ázsiai stabilitási és terrorellenes kérdésekre összpontosított, mára azonban Eurázsia egyik legfontosabb regionális együttműködési fórumává vált.

Vang Ji a Sanghaji Szellem megőrzését sürgette

Vang Ji kínai külügyminiszter az ünnepségen azt hangsúlyozta, hogy az SCO tagállamai az elmúlt 25 évben az egyenlőség, az igazságosság és a kölcsönös tisztelet elvei alapján működtek együtt. Szerinte a szervezet hozzájárult a terrorizmus, a szeparatizmus és a szélsőségesség elleni küzdelemhez, a külső beavatkozások elhárításához, valamint a viták politikai rendezésének előmozdításához.

Peking értelmezésében az SCO lényege a Sanghaji Szellem: a kölcsönös bizalom, a kölcsönös előnyök, az egyenlőség, a konzultáció, a kulturális sokszínűség tisztelete és a közös fejlődés keresése. Ez a fogalom a kínai diplomáciai nyelvben nem pusztán ünnepi formula, hanem annak kifejezése, hogy Peking az SCO-t a nyugati szövetségi rendszerektől eltérő, konszenzusra épülő együttműködési modellként mutatja be.

Nem katonai blokk, hanem eurázsiai egyeztető tér

A Global Times által megszólaltatott szakértők szerint az SCO egyik legfontosabb sajátossága, hogy nem zárt katonai blokk, hanem rugalmas, többpólusú egyeztető fórum. Tagjai között ott van Kína, Oroszország, India, Pakisztán, Irán, Belarusz és több közép-ázsiai állam, vagyis olyan országok, amelyek között sokszor éles érdekkülönbségek is vannak.

Éppen ez adja a szervezet geopolitikai jelentőségét. Az SCO nem azért fontos, mert minden tagállama minden kérdésben ugyanazt gondolja, hanem azért, mert egy asztalhoz ültet egymással versengő vagy rivalizáló hatalmakat is. India és Pakisztán, Kína és India, Irán és több közép-ázsiai partner viszonya sem mentes a feszültségektől, mégis létezik egy intézményes keret, amelyben ezek az országok rendszeresen egyeztetnek.

Peking alternatív globális kormányzási modellt lát benne

A kínai értelmezés szerint az SCO felemelkedése egybeesik azzal, hogy a világban nő az igény a nyugati dominanciájú intézményrendszerek alternatíváira. A Global Times az évfordulós anyagban élesen szembeállította az SCO-t a G7-tel, amelyet kínai szakértők zárt, nyugati elitklubként jellemeztek.

A kontraszt politikailag tudatos. Miközben a G7 a nyugati világ vezető gazdaságait tömöríti, az SCO saját magát a globális dél és Eurázsia nyitottabb, sokszínűbb fórumaként mutatja be. Peking üzenete az, hogy a nemzetközi rend nem maradhat néhány nyugati hatalom napirendjének foglya, hanem szélesebb, kiegyensúlyozottabb képviseletre van szükség.

A biztonságtól a gazdasági együttműködésig

Az SCO eredetileg erősen biztonsági fókuszú szervezetként indult. A terrorizmus, szeparatizmus és szélsőségesség elleni fellépés ma is központi eleme a működésének, különösen Közép-Ázsia és Afganisztán közelsége miatt. Az elmúlt években azonban a gazdasági, infrastrukturális, kereskedelmi, energetikai és kulturális együttműködés is egyre nagyobb hangsúlyt kapott.

A szervezetben rejlő potenciált az adja, hogy hatalmas földrajzi térséget és óriási népességet fog össze. A tagállamok jelentős nyersanyagkészletekkel, ipari kapacitással, energetikai erőforrásokkal és közlekedési folyosókkal rendelkeznek. Ha ezek az adottságok valódi gazdasági projektekké állnak össze, az SCO nemcsak politikai fórum, hanem Eurázsia egyik gazdasági összekötő rendszere is lehet.

A konszenzus egyszerre erő és korlát

A szervezet működésének kulcsa a konszenzus. Ez lehetővé teszi, hogy nagyon különböző politikai rendszerű, külpolitikai orientációjú és gazdasági érdekű országok is részt vegyenek benne anélkül, hogy valamelyik nagyhatalom nyíltan ráerőltetné akaratát a többiekre.

Ugyanakkor éppen ez a konszenzusos modell a szervezet egyik korlátja is. Az SCO nehezen hoz gyors és kemény döntéseket, ha a tagállamok érdekei ütköznek. A szervezet ezért inkább hosszú távú politikai keretet, biztonsági konzultációs fórumot és együttműködési platformot ad, mintsem egy NATO-szerű, fegyelmezett blokkot.

Az SCO üzenete: többpólusú világ épül

Az évfordulós pekingi esemény fő üzenete az volt, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet Peking szerint a többpólusú világrend egyik pillére lett. A szervezet nem a nyugati intézmények egyszerű másolata, hanem olyan fórum, amelyben a szuverenitás, a be nem avatkozás, a fokozatos egyeztetés és a kölcsönös előnyök elve kap hangsúlyt.

Ez a modell különösen vonzó lehet azoknak az országoknak, amelyek nem akarnak kizárólag nyugati vagy keleti blokklogikában gondolkodni. Az SCO ezért nemcsak Kína és Oroszország számára fontos, hanem azoknak az ázsiai, közel-keleti és közép-ázsiai államoknak is, amelyek saját mozgásterüket szeretnék bővíteni a nagyhatalmi versenyben.

Peking stabilitási horgonyként mutatja be a szervezetet

A Global Times értelmezése szerint az SCO ma már nem egyszerű regionális szervezet, hanem a globális kormányzás reformjának egyik példája. A kínai narratíva lényege, hogy a világ egyre bizonytalanabb, a hagyományos nyugati intézmények tekintélye erodálódik, miközben nő az igény olyan fórumokra, amelyek nem kizárásra, hanem bevonásra épülnek.

Peking ezért az SCO-t stabilitási horgonyként mutatja be egy turbulens nemzetközi környezetben. A kérdés az, hogy a szervezet képes lesz-e a politikai szimbolikát nagyobb léptékű gazdasági és biztonsági eredményekre váltani. Az biztos, hogy 25 év után az SCO már nem mellékszereplő: a többpólusú világrendről szóló viták egyik központi intézményévé vált.